Az idegrendszer gyógyszertana

Tartalom

Autonóm idegrendszer

Az idegrendszer szerveződése és az interneuronális transzmisszió jellemzői

Áttekintés

Általános információk

1. táblázat: A szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszer összehasonlítása.
Szimpatikus idegrendszer Paraszimpatikus idegrendszer
Hatás
  • Canon-féle vészreakció (szívfrekvencia ↑, GI motilitás ↓, pupilla és légúti dilatáció),
  • Pihenés és emésztés (pl. pulzusszám ↓, GI motilitás ↑, exokrin szekréció ↑),
Lokalizáció
  • Thoracolumbalis kiindulás,
  • Craniosacralis kiindulás,
Karakterisztika
  • Rövid preganglionáris rostok, hosszú posztganglionáris rostok,
  • A ganglionok a gerincvelő közelében vannak,
  • Hosszú preganglionáris rostok, rövid posztganglionáris rostok,
  • A ganglionok a zsigerek falában vannak,
Neurotranszmitter Preganglionáris
Posztganglionáris
Leggyakoribb kotranszmitterek
  • NO (nitrogén monoxid),
  • ATP (adenozin-trifoszfát),
  • VIP (vazoaktív intesztinális polipeptid),
  • NPY (neuropeptid Y),
  • Szomatosztatin,
Receptorok
  • Nikotinos ACh-receptorok,
  • Adrenoreceptorok (α, β),
  • Nikotinos ACh-receptorok,
  • Muszkarinos ACh-receptorok.

A receptorok típusai

2. táblázat: Az adrenerg stimuláció.
Osztály Struktúra Fő lokalizáció Hatás (stimulációra)
Metabotrop receptorok Adrenerg receptorok α-R α-1 Gq
  • Sima izom:
    • Vérsejtek
    • GI traktus,
    • Hólyag,
    • Szem (m. dilatator pupillae)
  • Máj,
  • Szív,
  • Mirigyek,
  • Idegvégződések,
  • Perifériás vazokonstrikció:
    • Arteriolák → afterload ↑
    • Venulák → preload ↑
  • GI sphincter kontrakció,
  • Hólyag sphincter kontrakció → vizelet retenció,
  • Midriázis,
  • Glükoneogenezis
α-2 Gi
  • Prejunkcionális idegvégződések,
  • Hasnyálmirigy,
  • Szív,
  • Mirigyek,
  • Zsírszövet,
  • Szem (corpus ciliare)
  • Vérlemezkék,
  • Noradrenalin ↓ (negatív feedback),
  • Inzulin felszabadulás ↓
  • Lipolízis ↓
  • Humor aquosus ↓
  • Vérlemezke aggregáció ↑
β-R β-1 Gs
  • Szív:
    • Szinuszcsomó,
    • AV-csomó,
    • Miokardium,
  • Vesék,
  • Miokardiális excitáció ↑
    • Kronotropia ↑
    • Dromotropia ↑
    • Inotropia ↑
  • Renin felszabadulás ↑
β-2
  • Simaizom:
    • Vérsejtek,
    • Bronchusok,
    • Uterus,
    • Vázizmok,
  • Máj,
  • Hasnyálmirigy,
  • Simaizom relaxáció:
    • Vazodilatáció,
    • Bronchodilatáció,
    • Uterus-relaxáció,
  • Inotropia ↑
  • Glükoneogenezis
  • Inzulin felszabadulás ↑
β-3
  • Hólyag,
  • Zsírszövet,
  • Vázizmok,
  • Hólyag relaxáció,
  • Lipolízis ↑
  • Termogenezis,
Muszkarinos AChR M1 Gq
  • Autonóm ganglionok,
  • Központi idegrendszer,
  • GI: Nyálmirigyek,
  • Neuronális excitáció,
  • Exokrin mirigyek szekréciója ↑ (pl. nyálzás),
M2 Gi
  • Szív:
    • Szinuszcsomó,
    • AV-csomó,
  • Kardiális gátlás (főleg a pitvarokban):
    • Kronotropia ↓
    • Dromotropia ↓
M3 Gq
  • Exokrin mirigyek:
    • Nyál,
    • Könny,
    • Veríték,
  • Szem,
  • Bronchusok,
  • GI: Parietális sejtek,
  • Hólyag,
  • Exokrin szekréció ↑ (pl. nyál, könny, izzadás),
  • Alábbi szemizmok kontrakciója:
    • M. sphincter pupillae → miózis,
    • Corpus ciliare → akkomodáció,
  • Bronchospazmus,
  • Bél perisztaltika ↑
  • Gyomorsav szekréció ↑
  • Sphincter relaxáció (kivéve az alsó oesophagialis sphinctert, ami kontrahál),
  • Vizelet ürítés:
    • Detruzor kontrakció,
    • Sphincter relaxáció,
M4 Gi
  • Központi idegrendszer,
  • Inhibíciós (M4) vagy excitatorikus (M5)
    • Memória,
    • Arousal,
    • Figyelem,
    • Analgézia,
M5 Gq
Ionotrop receptorok Nikotinos AChR N szub-típus Ligand-kapuzott ion-csatornák
  • Autonom ganglionok,
  • Mellékvese velő,
  • Pre- és posztszinaptikus excitáció ↑
M szub-típus
Az összes béta-receptor Gs-proteinhez kapcsolt. A páratlan számú alfa-receptorok és muszkarinszerű M-receptorok (alfa-1, M1, M3 és M5) Gq-proteinhez kapcsoltak. A páros számú alfa-receptorok és muszkarinszerű M-receptorok (alfa-2, M2 és M4) Gi-proteinhez kapcsoltak.
1. ábra: Az idegrendszer szerveződése.

Az idegrostok típusai

Neurotranszmitterek

A szimpatikus idegrendszer transzmitterei az acetilkolin (preganglionáris → posztganglionáris neuronok) és a noradrenalin (posztganglionáris neuronok → effektorszerv).
2. ábra: Az idegrendszer szerveződése.

A szimpatikus idegrendszer

Szimpatikus idegrendszer

A szimpatikus ganglion

A paravertebrális ganglion

A prevertebrális ganglion

A nyaki szimpatikus törzs (különösen a fej és a nyak zsigeri struktúráit ellátó ganglion cervicale superius) sérülése Horner-szindrómát (részleges ptosis, miosis, anhidrózis) eredményezhet.

Paraszimpatikus idegrendszer

Általános információk

Kraniális kiáramlás

Sacralis kiáramlás

A szimpatikus idegrendszer transzmitterei az acetilkolin (preganglionáris → posztganglionáris neuronok) és a noradrenalin (posztganglionáris neuronok → effektorszerv).

Enterális idegrendszer

Áttekintés

Plexusok

Az interneuronális transzmisszió jellemzői

Kolinerg transzmisszió

Az acetilkolin az idegsejtekben kolinból képződik, mely az acetil-CoA segítségével acetilálódik. A szinaptikus résben a kolinészteráz enzim bontja. (Ez a folyamat a kolinészteráz gátlókkal blokkolható.) Hatását nikotinszerű N- és muszkarinszerű M-receptorokon fejti ki.

Az acetilkolin az ingerületátvivő a neuromuszkuláris szinapszisban. Itt a receptor a motoros véglemez. (Ennek gátlószere az indián nyílméreg, a kurare, illetve a műtéti altatás és az izomrelaxáció során alkalmazott szukcinilkolin.) A hatás mindig serkentő. Ugyancsak az acetilkolin a neurotranszmitter valamennyi vegetatív ganglionban, vagyis a vegetatív ganglionokban az ingerületátvitel mindig kolinerg. Itt N-receptorokon keresztül hat. (Az acetilkolin és a nikotin kis adagja serkenti, nagy adagja gátolja a hatást.)

A paraszimpatikus posztganglionáris sejt transzmittere szintén az acetilkolin. Itt az effektorsejtekre (simaizom, mirigy) M-receptorokon hat (mely atropinnal gátolható). A hatás serkentő (M1-receptor, emésztőrendszer, enzimszekréció, motilitás fokozódás) vagy gátló (M2-receptor, szinusz és AV-csomó, negatív kronotrop és dromotrop hatás) lehet.

Noradrenerg transzmisszió

A noradrenerg inerületátvitelt jelen van mind a perifériás, mind a központi idegrendszerben. A szimpatikus posztganglionáris neuronok, mintegy 90%-ában noradrenerg az ingerületátvitel. A noradrenalin eltérő affinitással kötődik az adrenerg alfa- és béta-receptorokhoz: Jóval nagyobb az affinitása az alfa-receptorokhoz.

Az agyi noradrenerg pályák főként az agytörzsből (legnagyobbrészt a locus ceruleusból) erednek, és széleskörűen aktiválják a kortex, a bazális ganglionok, a kisagy és a hippokampusz alfa-1 és 2 receptorokkal rendelkező neuronjait. A noradrenalin az axonból viszonylag nagy távolságra képes diffundálni, ezért távolabbi receptorokat is aktivál. (A depresszió noradrenalin és/vagy szerotoninhiány következtében alakul ki - mániában ezzel szemben fokozott noradrenerg és dopaminerg transzmisszió észlelhető. A reuptake-gátlók, vagy MAO-bénító antidepresszáns gyógyszerek növelik a noradrenalin mennyiségét a szinaptikus résben, ezáltal a noradrenalin képes szétdiffundálni, és így távolabbi receptorokra is hat.) A noradrenerg axonon preszinaptikus alfa-2 receptorok találhatók, melyek izgatásával a noradrenalin negatív feedback hatással gátolja saját felszabadulását.

Szerotoninerg transzmisszió

A szerotonin (5-hidroxi-triptamin - 5HT) triptofánból képződik. A szerotonin a véráramban vazokonstriktor hatású, szerepet játszik a trombocitafunkcióban és a véralvadás érfázisában is. Neurotranszmitterként a központi idegrendszerben és az enterális idegrendszerben hétféle különböző receptoron fejti ki hatását.

Az enterális idegrendszerben főleg a motilitási szabályozásban játszik szerepet, a gyomor-bélrendszer leggyakoribb betegsége, az IBS szerteágazó tüneteiért a különböző szerotonin-receptorok zavarát teszik felelőssé.

Az agyban a középagyi raphemagvakból kiinduló szerotonerg pályák juttatják el a szerotonint az agy különböző területeire. A szorongás és a depresszió patomechanizmusában alapvető szerepet tulajdonítanak a szerotoninnak. Az antidepresszáns gyógyszerek egy csoportja, a szelektív szerotonin reuptake inhibitorok (SSRI) nemcsak a depresszió, hanem a pánik, fóbiák, sőt a kényszerbetegség terápiájában is beváltak. Az egyik receptor, az 5HT1A-receptor agonistái pedig szedatív hatás nélkül csökkentik a szorongást.

A depresszió és szorongás modern elmélete ma nem a szerotonin abszolút mennyiségére helyezi a hangsúlyt, hanem a szerotoninnak a noradrenalinhoz és az acetilkolinhoz viszonyított arányára, illetve a különböző receptorok megváltozott érzékenységére, a receptorok közti egyensúly felborulására.

Dopaminerg transzmisszió

A dopamin bioszintézise a noradrenalinhoz hasonlóan indul, de a dopaminerg neuronokban a bioszintézis ezen a ponton megáll. A dopamin elsősorban két receptortípusra hat: D1-receptoron aktiváló, D2-receptoron gátlóhatást fejti ki - bár további altípusok is ismertek (D4, D5, D5).

Két dopaminban gazdag agyterület van: A bazális ganglionok és a limbikus rendszer. A bazális ganglionok közül a striátum dopamin egyensúlya meghatározó jelentőségű: A substantia nigra dopaminerg nigrostriális pályái D1- és D2-receptorok segítségével állítják be a megfelelő izomtónust és szabályozzák a mozgásmennyiséget. A substantia nigra idegsejtjeinek pusztulása, a nigrostriális pályák degenerációja következtében a striátumban dopaminhiány (és acetilkolin túlsúly) alakul ki, melynek következménye a Parkinson-szindróma, hipertonia és hipokinezis. Fordított esetben a hipotoniás hiperkinezisekben (chorea) a dopamintúlsúly másodlagosan alakul ki, a primer folyamat a GABA és az acetilkolin jelentős mennyiségű csökkenése a striátumban és a pallidumban.

A skizofrénia patogenezisében a neurobiokémikusok a limbikus rendszer fokozott dopaminerg transzmisszióját, illetve a D2-receptorok sűrűségének szignifikáns emelkedését teszik felelőssé. Az antipszichotikus gyógyszerek a dopaminerg transzmisszió gátlása útján hatnak, nem meglepő tehát, ha a mellékhatásként Parkinson-szerű mozgászavart okozhatnak.

A dopaminnak a hangulati életben, illetve a kognitív funkciókban is lehet szerepe. A mániában fokozott dopaminerg és noradrenerg transzmisszió észlelhető, az előrehaladott Parkinson-kórban a súlyos dopaminhiány depressziót, demenciát okoz.

Glutamáterg transzmisszió

A glutaminsav számos fontos centrális és perifériás pályarendszer ingerületátvivő anyaga. A szinapszisok mindegy 70-75%-a glutaminsavval működik. Fontos szerepe van a mozgató működésekben, a bazális ganglionokban, és a kognitív funkciók szempontjából meghatározó a hippocampus serkentő glutamáterg rendszere.

Hipoxiás, iszkémiás állapotokban és hipoglikémiában a glutaminsav koncentrációja az excitatorikus szinapszisokban extrém mértékben megemelkedik, Na+ áramlik a sejtekbe nagy mennyiségű klorid és víz kíséretében. Ennek hatására a neuronok megduzzadnak és elpusztulnak.

GABA-erg és glicinerg transzmisszió

A GABA és a glicin a központi idegrendszer két legfontosabb gátló neurotranszmittere. A glicin a gerincvelőben a gátló (Golgi-) interneuronok transzmittere, segítségével valósul meg többek között a reciprok innerváció és az inverz miotatikus reflex. A glicinerg gátló interneuronok károsodása (tetanusztoxin, sztrichninmérgezés) következtében csökken az alfa-motoneuronok ingerküszöbe, és ez a görcskészség nagyfokú fokozódásához vezet.

A GABA, mely glutaminsavból képződik, számos centrális pálya gátló neurotranszmittere. Szerepet játszik a szinkronizáció, az alvás folyamatában. Számos idegrendszeri működés (pl.: striátumkör, tanulási folyamatok) két GABA-erg gátló neuron sorba kötése - a gátlás gátlása, vagyis dezinhibíció - révén valósul meg.

A központi idegrendszerre ható számos altató, nyugtató szorongásoldó gyógyszer a GABA-A-receptorokon hat. Mellékhatásként azonban - pontosan a gátlás fokozása miatt - rontják a kognitív funkciókat, romlik a memória- és a koncentrálóképesség.

A P-anyag

A P-anyag a fájdalomérzetben játszik szerepet. A C-típusú fájdalomérző rostok választják el, és a tartós ingerlés során bekövetkező neuromodulátor hatásért felelős. Ugyancsak a P-anyag hozza létre az axonreflexet: A bőrt ért sérülés, karmolás által létrehozott ingerület a primer afferens neuron perifériás axonjában a gerincvelő felé terjed, azonban egy elágazódáson visszafordulva antidromos (ellenkező irányú) vezetéssel visszatér a perifériára, és ott a P-anyag közvetítésével vazodilatációt okoz.

Endorfinok

Az endorfinok (opioid peptidek, enkefalinok) a fájdalom csillapításában játszanak szerepet. A gerincvelő hátsó szarvában opioid neuronok találhatók, ezeken végződnek a leszálló analgetikus pályák. Az opioid neuronok gátolják az ingerületátvitelt a fájdalomérző pályákban. Ilyen receptorok az idegrendszer számos területén találhatóak. A központi idegrendszerben több helyen is termelődnek természetes opioid peptidek. Kritikus helyzetekben, felfokozott emocionális állapotban az endorfinok nagy mennyiségben termelődnek, és a vérbe is kiválasztódnak. Ezzel magyarázható az ún. stressz-analgézia. Ilyenkor a komoly sérülések kapcsán keletkező fájdalom nem tudatosul. Az opioid peptideknek nem csak analgetikus hatásuk van, az enterális idegrendszerben csökkentik a motalitást, centrálisan pedig nyugtató, euforizáló hatásuk van. Az opiátcsoportba tartozó drogok csökkentik az endorfin termelést, csökken az opioid receptorok száma is, éppen ezért drogelvonás során csökken a fájdalomérzés küszöbe, és - számos más elvonási tünet mellett - a betegek még a ruha érintését is fájdalomként élhetik meg.

A központi idegrendszer szomatikus motoneuronjai közvetlen szinapszisban állnak a vázizmokkal. Ezzel szemben a legtöbb zsigeri (vegetatív) motoros pályán a központi idegrendszerben lévő neuron (preganglionáris neuron) egy perifériás ganglionban lévő neuronnal szinaptizál (posztganglionáris neuron), amely viszont a célszervhez megy. A szimpatikus ganglionok paravertebrálisan és prevertebrálisan, míg a paraszimpatikus ganglionok a célszervek közelében helyezkednek el.

A szomatomotoros neuronok acetilkolinnal működnek, akárcsak az összes autonóm preganglionáris neuron és a paraszimpatikus posztganglionáris neuron. A legtöbb szimpatikus posztganglionáris neuron noradrenalint szabadít fel.

Kivételek (speciális változatok):

  • A mellékvesekéreg közvetlenül a preganglionáris szimpatikus neuronok által innervált, és katekolaminokat juttat a keringésbe, amelyek hormonális hatást gyakorolnak a célszövetekre és -szervekre,
  • Az ekkrin verejtékmirigyeken szinapszisban lévő posztganglionáris szimpatikus neuronok acetilkolint szabadítanak fel.

Paraszimpatomimetikumok

A paraszimpatomimetikus gyógyszerek (muszkarin agonisták) aktiválják a paraszimpatikus idegrendszert. Mivel a paraszimpatikus idegrendszer neurotranszmittere az acetilkolin, a paraszimpatomimetikumokat kolinomimetikus szereknek is nevezik. Ezeket annak alapján osztályozzák, hogy az ACh-receptorok direkt vagy indirekt agonistáiként viselkednek-e. Míg a direkt agonisták (pl. betanekol, pilokarpin) úgy hatnak, hogy közvetlenül kötődnek a muszkarinos- vagy nikotinos ACh-receptorokhoz, az indirekt agonisták (pl. neostigmin, fizostigmin, piridostigmin) az acetilkolin-észteráz gátlásával hosszabbítják meg az endogén ACh hatását. Az ACh direkt agonistáit helyileg használják a szemészetben a miózis kiváltására, míg az indirekt agonistákat például posztoperatív ileusz, vizeletretenció vagy myasthenia gravis kezelésére alkalmazzák.

3. táblázat: A paraszimpatomimetikumok hatásai.
ACh receptor Szerv/szövet Hatás
M1, M4-receptor, M5-receptor Központi idegrendszer
  • Befolyásolja a neurológiai funkciókat (pl. memória),
M2 Szív
  • Szívfrekvencia és pitvari kontraktilitás ↓
  • AV-átvezetés ↓ → esetleg AV-blokk,
M3 Simaizom
  • Bélperisztaltika ↑
  • Detruzor izomtónusa ↑ és belső húgycső záróizom relaxáció,
  • Légutak:
    • Bronchokonstrikció,
    • Bronchiális szekréció ↑
  • Szem:
    • Miózis,
    • Akkomodáció,
  • Erek: Vazodilatáció,
Exokrin mirigyek:
  • Váladék ↑: Veríték, gyomorsav,
Nikotinos receptorok Vázizom
  • Izomtónus és kontrakció ↑

Az acetilkolin (ACh)

Kolinerg krízis (kolinerg szindróma)

4. táblázat: Paraszimpatomimetikumok.
Klasszifikáció Gyógyszer Hatásmechanizmus Farmakológiai jellemzők Indikációk
Direkt szerek
  • Betanekol,
  • Nincs nikotinos agonizmus,
  • Rezisztens a kolinészterázzal szemben,
  • Posztoperatívan, neurogén ileuszban és vizelet retencióban: Hólyag tónus ↑
  • Karbakol,
  • Nikotinus és muskarinos agonizmus,
  • Rezisztens a kolinészterázzal szemben,
  • Cevimelin,
  • Főleg muszkarin agonizmus,
  • Keratoconjunctivitis sicca (Sjögren-szindróma): Veríték- és nyáltermelés ↑
  • Pilokarpin,
  • Főleg muszkarin agonizmus,
  • Rezisztens a kolinészterázzal szemben,
  • Penetrálhat a vér-agy gáton (tercier amin),
  • Nyílt és zártzugú glaukóma:
    • M. ciliaris kontrakció,
    • M. sphincter pupillae kontrakció,
  • Xerostomia (pl. Sjögren-szindrómában): Veríték, könny és nyáltermelés ↑
  • Metakolin,
  • Főleg muszkarin agonizmus,
  • Nem penetrál a vér-agy gáton (kvaterner amin),
Indirekt szerek
  • Neostigmin,
  • Nem penetrál a vér-agy gáton (kvaterner amin),
  • Myasthenia gravis,
  • Posztoperatív neurogén ileusz (bélobstrukcióban kontraindikált), vizelet retenció,
  • A neuromuszkuláris blokád műtét utáni antagonizálása,
  • Piridostigmin,
  • Nem penetrál a vér-agy gáton (kvaterner amin),
  • Myasthenia gravis (hosszabb hatás a neostigminhez képest): Fokozza az izomerőt,
  • Edrofonium,
  • Nagyon rövid hatástartam (∼10 perc),
  • A myasthenia gravis diagnosztizálására (Tenzilon-próba ),
  • Fizostigmin,
  • Lipofil,
  • Penetrálhat a vér-agy gáton (tercier amin),
  • Distigmin,
  • Hosszabb hatástartam, mint a piridostigmin és neostigmin esetében,
  • Posztoperatív ileusz és vizeletretenció,
  • Myasthenia gravis,
  • Echotiofát,
  • Irreverzibilis kolinészteráz inhibitor,
  • Hosszú hatású,
  • Donepezil,
  • Rivastigmin,
  • Galantamin,
  • Centrális támadáspontú,
  • Alzheimer-kór.

Paraszimpatolitikumok

A paraszimpatolitikumok (muszkarin antagonisták) az antikolinerg gyógyszerek csoportja, amelyek kompetitíven gátolják a posztganglionáris muszkarin receptorokat, ezzel az ACh hatását. Az, hogy az antimuszkarin szerek mely szervrendszerre vannak hatással, a szer sajátos jellemzőitől, különösen a lipofilitásától függ. A lipofil szerek (mint az atropin vagy a benzatropin) képesek átjutni a vér-agy gáton, és ezért más szervrendszereken kívül a központi idegrendszerre is hatással vannak. Kevésbé lipofil hatóanyagot (pl. ipratropium, butilszkopopolamin) alkalmazunk, ha a központi idegrendszert nem kell megcélozni. Alkalmazásuk légzőszervi (pl. asztma), gyomor-bélrendszeri (pl. irritábilis bél szindróma) vagy genitourináris rendszerek (pl. vizelet-inkontinencia) esetén javallt. Számos negatív hatásaik ismertek, amelyek közül a leggyakoribb a szájszárazság. A túladagolás antikolinerg szindrómát okozhat, amely dezorientációban, hipertermiában, tachycardiában és/vagy eszméletvesztésben nyilvánul meg. A toxicitás elkerülése érdekében különösen fontos, hogy a muszkarin antagonisták beadása előtt figyelembe vegyük más gyógyszer csoportok antikolinerg hatásait.

A paraszimpatolitikumokhoz tartoznak a muszkarin-receptor antagonisták (pl. benzatropin, ipratropium) és a nikotin-receptor antagonisták (pl. vekuronium, szukcinilkolin).
5. táblázat: A paraszimpatolitikumok hatásai.
ACh receptor Szerv/szövet Hatás
M1, M4-receptor, M5-receptor Központi idegrendszer
  • Befolyásolja a neurológiai funkciókat (pl. neurológiai károsodás),
M2 Szív
  • Szívfrekvencia ↑
  • AV-átvezetés ↑ → esetleg tachyaritmia,
M3 Simaizom
  • Bélperisztaltika ↓
  • Nyál és gyomornedv ↓
  • Légutak:
    • Bronchodilatáció,
    • Bronchiális szekréció ↓
  • Szem
    • Midriázis → az angulus iridocornealis szűkülete,
    • Csökkent akkomodáció,
  • Erek: Minimális hatással van az érrendszer tónusára és a vérnyomásra; Intoxikációban az antikolinerg szerek vazodilatációt okoznak. A mechanizmus nem ismert,
Exokrin mirigyek
  • Szekréció: ↓

Antikolinerg szindróma

6. táblázat: Fontosabb paraszimpatolitikumok (muszkarin antagonisták).
Kémiai jellemzők Gyógyszer Hatás Indikációk
Tercier aminok
Lipofilek (jó orális biohasznosulás és központi idegrendszeri penetráció)
  • Atropin,
  • Szívfrekvencia ↑
  • Exokrin mirigy szekréció ↓
  • A simaizmok tónusa és motilitása ↓
  • Kolinerg hiperreaktivitás a központi idegrendszerben ↓
  • Midriázis és cikloplégia
  • Elsőként választandó szer szimptómás szinusz bradycardia esetén,
  • Premedikáció intubáció előtt a nyál, légúti és a gyomor váladékok csökkentésére,
  • Szemészet: Uveitisz,
  • Vizelési kényszer, hiperreaktív hólyag, pollakiuria, vizelet inkontinencia,
  • Kolinészteráz-gátló mérgezés: Az atropin visszafordítja a kolinerg krízis (pl. bronchokonstrikció) muszkarin hatásait, de nincs hatással a nikotinos hatásokra (pl. izomgyengeség, bénulás),
  • Skorpió csípés,
  • Szkopolamin (hioszcin),
  • Vesztibuláris irritáció ↓ (antiemetikus hatás),
  • Mozgás betegség,
  • Homatropin,
  • Tropikamid,
  • Midriázis,
  • Károsodott akkomodáció,
  • Szemészet:
    • Terápiásan uveitisben,
    • Diagnosztikus felhasználás: Pupilla dilatáció a fundus, illetve cikloplégia a vízus vizsgálatához,
  • Benztropin,
  • Biperiden,
  • Trihexifenidil,
  • Kolinerg hiperreaktivitás a központi idegrendszerben ↓
  • Oxibutinin,
  • Tolterodin,
  • Szolifenacin,
  • A simaizmok tónusa és motilitása ↓
  • Hólyag tónus és vizelési kényszer (hiperreaktív hólyagnál) ↓
  • Diciklomin,
  • Hioszciamin,
  • Görcsoldók (irritábilis bél szindróma),
  • Darifenacin,
  • Sphincter tónus ↑
  • Vizelési kényszer, vizeletinkontinencia, nokturia (pl. hiperreaktív hólyagnál),
Kvaterner aminok
Hidrofilek (gyenge orális biohasznosulás és központi idegrendszeri penetráció)
  • Butil-szkopopolamin (hioszcin-butil-bromid),
  • A bél tónusa és motilitása ↓ (görcsoldó hatás),
  • A szkopolaminnal ellentétben a butil-szkopopolamin nem penetrál a vér-agy gáton, és nincs központi idegrendszeri hatása,
  • Görcsoldók kolikás fájdalom esetén (bél-, epe- vagy ureter-kólika),
  • Glikopirrolát,
  • Gasztrointesztinális és légúti szekréció ↓
  • Peptikus fekélybetegség,
  • Nyálzás,
  • Preoperatvíen a légúti váladék csökkentésére,
  • Ipratropium-bromid,
  • Tiotropium-bromid,
  • Bronchodilatáció (a muszkarin receptorok kompetitív inhibíciója),
  • Az antimuszkarin szerek bronchodilatátorok, de rontják a mukociliáris clearance-t, mert a szekrétumok a tüdőben maradnak; az ipratropium-bromid az egyetlen olyan bronchodilatátor, amely nem károsítja a mucociliáris clearancet,
  • COPD és asthma bronchiale:
    • Ipratropium-bromid:
      • Rövid hatástartam,
      • COPD: >I. fokozat kezelésére,
      • A refrakter asztma akut kezelése,
    • Tiotropium bromid:
      • Hosszú hatástartam (LAMA),
      • COPD: >II fokozat kezelésére.

Szimpatomimetikumok

A szimpatomimetikumok olyan anyagok, amelyek utánozzák vagy módosítják a szimpatikus idegrendszer endogén katekolaminjainak hatását. A direkt agonisták (pl. adrenalin, noradrenalin, dopamin, dobutamin, izoprenalin) közvetlenül aktiválják az adrenerg receptorokat, míg az indirekt agonisták (amfetaminok, kokain, efedrin) fokozzák az endogén katekolaminok szinaptikus aktivitását azáltal, hogy növelik a preszinaptikus felszabadulást vagy gátolják a visszavételt. A szimpatomimetikumok stimulálják az alfa-, a béta- és a dopamin-receptorokat a különféle célszövetekben, például a szemben, szívben és az érrendszer simaizmaiban. A szimpatomimetikumok klinikai indikációi széles körűek, beleértve az asztmát, a szívelégtelenséget, a sokkot és az anafilaxiát. A mellékhatások közé tartozik a hipertenzió, a szinusz tachycardia és a tremor. A szimpatomimetikumok nagy adagjaival szelektivitásuk csökken.

7. táblázat: A szimpatomimetikumok hatásai.
Szervrendszer Receptor Szimpatomimetikus hatás
Szem α-1,
  • Midriázis (m. dilatator pupillae kontrakció),
  • Távoli akkomodáció (corpus ciliare kontrakció),
α-2,
  • Humor aquosus produkció ↓
β-2,
  • Humor aquosus produkció ↑
Vérsejtek α-1,
  • Az arteriolák vaszkuláris simaizomzatának összehúzódása ↑ → perifériás ellenállás ↑ → afterload ↑
  • Venokonstrikció → vénás visszaáramlás ↑ → preload ↑
α-2,
β-2,
  • Perifériás vazodilatáció → perifériás rezisztencia ↓ → afterload ↓
Szív β-1,
  • Pulzus ↑
  • Kontraktilitás ↑
  • Automácia és kondukciós sebesség ↑
Bronchusok β-2,
  • Bronchodilatáció,
GI traktus α-1,
  • Záróizom kontrakció (felső és az alsó nyelőcső-, pylorus és a végbél záróizmok),
β-2,
  • Perisztaltika ↓
Máj α-1,
β-2,
Pancreas α-2,
β-2,
Vesék β-1,
Hólyag α-1,
  • Sphincter kontrakció → vizelet retenció,
β-2,
  • Detrusor relaxáció,
β-3,
Női nemiszervek β-2,
Férfi nemiszervek α-1,
  • Ejakuláció,
Vázizmok β-2,
β-3,
  • Termogenezis a vázizomzatban ↑
Zsírszövet α-2,
  • Lipolízis ↓
β-1, β-2, β-3,
  • Lipolízis ↑
Mind az α- mind a β-adrenerg agonisták elvesztik a szelektivitásukat nagy dózisokban.

Alfa-1 agonisták

Az alfa-1 agonisták a szimpatomimetikumok egy csoportja (pl. fenilefrin, oximetazolin, midodrin), amelyet (szeptikus) sokk, hipotenzió, nyíltzugú glaukóma, hiperémia (pl. rhinitis) és vizeletinkontinencia kezelésére alkalmaznak. A káros hatások közé tartozik a hipertenzió, az iszkémia, az ujjak és lábujjak nekrózisa, valamint a vizelet retenció.

Béta-2 agonisták

A béta-2 agonistákat a pulmonológiában az asztma és COPD kezelésére hörgőtágítóként, a szülészetben tokolitikus szerekként, illetve hiperkalémia kezelésére használják. Megkülönböztetünk rövid és hosszú hatású béta-2-agonistákat. Hatásukat a béta-2 receptor stimulálásával érik el. Mellékhatásaik a kamrai aritmiák, angina pectoris, tachycardia és palpitáció; súlyosbíthatja a kardiomiopátiákat szív- és érrendszeri betegségben szenvedő betegeknél. Hatással vannak a központi idegrendszerre, illetve az izomrendszerre, így tremort, fejfájást, szorongást és alvászavarokat képesek okozni. A glükoneogenezis fokozásán keresztül növelik a vércukorszintet, és a Na+/K+-ATPáz stimulálásával csökkentik a plazma káliumszintet (intracelluláris kálium shift).

8. táblázat: Béta-2-agonisták
Jellemző Hatóanyag Hatáskezdet Hatástartam
Rövid hatású béta-2 agonisták Albuterol
  • 1-5 perc,
  • 4-6 óra,
Fenoterol
Reproterol
Terbutalin
Pirbuterol
Levalbuterol
Hosszú hatású béta-2 agonisták Formoterol
  • 1-5 perc,
  • >12 óra,
Szalmeterol
  • 30-45 perc.

Katekolaminok

A katekolaminok bioszintézise

A katekolaminok bioszintézise fenilalaninból indul, melyből tirozin, és ezen keresztül DOPA keletkezik. A DOPA dekarboxileződve dopaminná alakul, amelyből noradrenalin képződik. A neuronokban a bioszintézis ezen a ponton megáll. (Csak a mellékvesevelő kromaffin sejtjei képesek a noradrenalint adrenalinná alakítani - az adrenalin nem neurotranszmitter.) A katekolaminokat felszabadulásuk után két enzim bontja: A monoamino-oxidáz (MAO) enzim intracellulárisan (a noradrenalin-reuptake után), ill. a katekol-O-metiltranszferáz (COMT) extracellulárisan (a vészreakció lecsengetésében van szerepe). A noradrenalin leghatékonyabb inaktivációs mechanizmusa a reuptake. (A visszavételt gátolja az amfetamin és a kokain, valamint a triciklikus antidepresszánsok.)

3. ábra: A katekolaminok bioszintézise.
Kék szöveg: Enzimek; Kék kiemelés: Kofaktorok.
A kortizol indukálva a feniletanolamin N-metiltranszferáz expresszióját, serkenti a noradrenalin adrenalinná történő átalakulását. A karbidopa (gyógyszer) (amelyet pl. Parkinson-kórban alkalmaznak) gátolja a DOPA-dekarboxilázt és így az L-DOPA perifériás átalakulását dopaminná.

Adrenalin

Amikor az ingerület elér a mellékvesevelő kromaffin sejtjeihez a noradrenalin és az adrenalin exocitózissal a kapillárisokba ürül. A stressz fokozza a katekolaminok (és a glükokortikoidok) termelését, amely fontos szerepet játszik az ergotrop reakciók megvalósításában. Mind alfa, mind bétahatásokkal is rendelkezik (α > β), ám magas dózisoknál az α-hatás a domináns. Indikációs területe az anafilaxia, szívmegállás, szeptikus sokk, postbypass hipotenzió, asztma, nyíltzugú glaukóma. Kis adagokban perifériás vazodilatációt, nagy adagokban perifériás vazokonstrikciót (vérnyomás ↑) okoz. A katekolaminok közül az adrenalin felezési ideje a legrövidebb.

Noradrenalin

A noradrenalin farmakológiai hatásai megegyeznek az adrenalinéval, de néhány vonatkozásban jelentős különbség van a két endogén molekula között. A noradrenalin elsősorban az alfa-1 és 2, illetve béta-1 receptorokat stimulálja (α-1 > α-2 > β-1; nincs hatással a β-2 receptorokra → bronchodilatátor hatása alig van). Az alfa-1-receptorok izgatásával a vaszkuláris simaizmok kontrakcióját okozza (presszor hatás), ezért előnyös szeptikus- és neurogén sokkban (a szimpatikus tónus elvesztése miatti hipotenzió ellensúlyozására).

Dopamin

A dopamin egy többfunkciós katekolamin. Az agyban neurotranszmitterként, máshol a testben lokális kémiai hírvivőként funkcionál (pl. fokozza a vese nátriurézisét, és a prolaktin felszabadulását). Kis adagja (0,5-2 ug/kg/min) D1-receptoron, közepes dózisa (2-5 ug/kg/min) béta-1-receptoron, nagy dózisa (5-10 ug/kg/min) alfa-1-receptoron hat (D1 = D2 > β > α). Indikációs területe a szívelégtelenség, a sokk és az instabil bradycardia. Hatásai közé tartozik a diurézis fokozása (szívelégtelenségben még alacsony vérnyomás és csökkent vesekeringés esetén is mérsékli az ödémákat), a pozitív inotropia, kronotrop hatások alacsonyabb dózisoknál (β-hatás), és vazokonstrikció nagy dózisoknál (α-hatás), azonban csak ideiglenes inotrop támogatásra alkalmazható, a definitív ellátás megkezdéséig. A pozitív inotrop terápia kerülendő minden olyan esetben, ahol az ejekciós frakció megtartott, illetve a kamrai kiáramlási pálya akadályozott (pl. hipertrofiás obstruktív kardiomiopátia). Adagja 2-20 ug/kg, aritmiák általában >10 ug/kg/min dózis felett jöhetnek létre. Tachycardizáló, aritmogén és a szívizom oxigénfogyasztását növelő (anginás tünetekhez vezető) hatása kifejezettebb, mint a dobutaminé. A túlzott érszűkítő hatás ellensúlyozására a dopamint nitrát típusú értágítókkal kombinálják. A dopamin megszakítás nélküli, hosszan tartó adagolásakor deszenzitizáció észlelhető.

Egyéb katekolaminok

Izoprenalin

Az izoprenalin a béta-1 és -2-receptorok szelektív izgatója, a simaizmokat elernyeszti, az érfal tónusát is csökkenti, ezért a vérnyomást is csökkenti. Alig fokozza az anyagcserét. Erősen hat a szívre, pozitív krono-, dromo- és inotrop hatású. Sokszor teljes AV-blokkban is hatékony lehet, erős hörgőtágító béta-2 izgató hatása miatt.

Dobutamin

A dobutamin legáltalánosabban alkalmazott és legszelektívebb béta-1 izgató pozitív inotrop szer. Mivel a szinuszcsomóhoz képest erősebben hat a miokardiális béta-1-receptorokra, jelentős kontraktilitás fokozódást képes kiváltani tachycardia nélkül is. Az erek béta-2 és alfa-receptoraira csak gyengén hat (β-1 > β-2, α). Csekély értágító hatással rendelkezik ugyan, de terápiás adagban a vérnyomást alig befolyásolja. Indikációs területei közé tartozik a szívelégtelenség, a kardiogén sokk, és bizonyos szív-diagnosztikai tesztek (dobutamin stressz). A nagy dózisú dobutamin β-agonistaként működik, ezért hasznos szívelégtelenségben, mivel növeli a perctérfogatot (a szívfrekvencia és a kontraktilitás fokozásával) és csökkenti az afterloadot (a β-2 agonizmus által okozott perifériás vazodilatáció miatt). Adagja 2–20 ug/kg/perc lassú infúzióban. A dózis a terápiás és a nem kívánt mellékhatások (tachycardia, kamrai aritmia) jelentkezésétől függően maximum 40 ug/kg/min-ig növelhető, szigorú kontroll mellett. 72 órát meghaladó infúzió esetén, feltehetően a béta-receptorok számának csökkenése miatt a hatás jelentősen csökken (deszenzitizáció).

9. táblázat: Direkt szimpatomimetikumok.
Gyógyszer Receptoriális hatás Kardiovaszkuláris hatás Indikációk
Albuterol, szalmeterol, formoterol, terbutalin
  • A pulzusszámot enyhén növeli,
Klonidin, guanfacin
  • Csökkentik a vérnyomást,
  • Hipertenzió: A klonidin stimulálja az agytörzs α2-receptorait, csökkentve a perifériás vaszkuláris rezisztenciát és a vérnyomást,
  • ADHD,
  • Turett-szindróma,
  • Gyógyszer megvonás,
Dobutamin
  • β1 > β2, α,
  • Inotropia > kronotropia,
  • Nincs hatással a vérnyomásra, vagy csak enyhén csökkenti,
  • Növeli a pulzusszámot és a perctérfogatot,
  • Szívelégtelenség: Nagy dózisban a dobutamin β-agonista. Szívelégtelenségben, nagy dózisban növeli a perctérfogatot (a pulzusszám és a kontraktilitás növekedése miatt), illetve csökkenti az afterloadot (a β2 agonizmus mediált vazodilatáció miatt),
  • Kardiogén sokk,
  • Stressz teszt,
Dopamin
  • D1 = D2 > β > α,
  • Kronotrop hatások alacsonyabb dózisok esetén (β hatás),
  • Vazokonstrikció nagy dózisokban (α hatás),
  • Növeli a vérnyomást (nagy dózisban), a pulzusszámot és a perctérfogatot,
Adrenalin
  • β > α (nagy dózisoknál az α hatás dominál),
  • A β2 hatás erősebb, mint a noradrenalin esetében,
  • Növeli a vérnyomást (nagy dózisban), a pulzusszámot és a perctérfogatot,
Fenoldopám
  • D1,
  • Dilatálja a koronáriákat és a perifériás ereket,
  • Elősegíti a nátriurézist,
  • Növeli a pulzusszámot és a perctérfogatot,
  • Vazodilatáció útján csökkenti a vérnyomást,
  • Hipertenzív krízis,
  • Posztoperatív hipotenzió,
Izoprenalin
  • Növeli a pulzusszámot és a perctérfogatot,
  • Vazodilatáció útján csökkenti a vérnyomást,
Metildopa
  • Csökkenti a vérnyomást,
Midodrin
  • Vazokonstrikció útján növeli a vérnyomást,
  • Csökkenti a pulzusszámot,
  • Nincs hatással/csökkenti a perctérfogatot,
  • Autonóm elégtelenség és tünetekkel járó ortosztatikus hipotenzió,
  • Lehetséges mellékhatás: A hipertenzió lefekvéskor fokozódhat,
Mirabegron
  • Emeli a vérnyomást,
  • Leküzdhetetlen vizelet inkontinencia vagy hiperaktív hólyag,
Noradrenalin
  • Vazokonstrikció útján növeli a vérnyomást,
  • Csökkenti a pulzusszámot (reflexes bradycardia),
  • Nincs hatással/csökkenti a perctérfogatot,
  • Szeptikus sokk: Dobutamin és vazopresszin is adható csökkent kontraktilitással járó állapotokban és szeptikus sokkban,
  • Neurogén sokk: Az α agonizmus növeli a perifériás vaszkuláris rezisztenciát (a szimpatikus tónus elvesztése miatti hipotenzió ellensúlyozására), a β agonizmus növeli a pulzusszámot (hogy ellensúlyozza bradycardiát),
  • Hipotenzió,
Oximetazolin
  • Növelheti a vérnyomást,
  • Orrvérzés,
  • Rhinitis, sinusitis (lokális dekongesztáns),
  • Rosacea,
Fenilefrin
  • Vazokonstrikció útján növeli a vérnyomást,
  • Csökkenti a pulzusszámot,
  • Nincs hatással/csökkenti a perctérfogatot,
  • Hipotenzió,
  • Rhinitis, obstruált Eustach-kürt,
  • A fenilefrin dekongesztánsként is alkalmazható, mert csökkenti a hiperémiát és a nyálkahártya ödémáját,
  • Allergiás conjuctivitis,
  • Nyíltzugú glaukóma,
  • Iszkémiás priaprizmmus (nagy dózisú intrakavernozális fenilefrin injekció).
10. táblázat: Indirekt szimpatomimetikumok.
Gyógyszer Hatás Indikációk
Indirekt agonista Reuptake inhibitor Katekolaminokat szabadít fel
Amfetaminok Igen Igen Igen
  • ADHD,
  • ,
  • Obezitás,
Kokain Igen Igen Nem
  • Lokál anesztézia,
  • Vazokonstrikció,
Efedrin Igen Nem Igen
  • Anesztézia indukált hipotenzió,
  • Vizelet inkontinencia,
  • Orrdugulás (pszeudoefedrin),
    • Csökkenti a hiperémiát és az ödémát,
    • Megnyitja az orrjáratokat és az Eustach-kürtöt.

Szimpatolitikumok

A szimpatolitikumok olyan gyógyszerek, amelyek gátolják a szimpatikus idegrendszer aktivitását - amelynek aktivátorai elsősorban az adrenalin és a noradrenalin. Elsősorban a célszervekben lévő posztszinaptikus adrenerg receptorok blokkolásával (alfa- és béta-receptor antagonizmus) vagy az endogén katekolaminok (főként noradrenalin) szintézisének és tárolásának gátlásával hatnak. Ezek mellett szimpatolitikus hatás elérhető alfa-2 agonistákkal, amelyek preszinaptikus alfa-2-receptorokon hatnak. Az α-2-receptor gátlás hatására a katekolaminok felszabadulása csökken. A szimpatolitikumokat leggyakrabban az iszkémiás szívbetegségekben és a hipertenzió kezelésére használják, de alkalmazhatók a benignus prosztata hiperplázia következtében kialakuló vizelet-retenció és pszichiátriai zavarok, például szorongásos zavarok és poszttraumás stressz zavar esetén is.

Alfa-antagonisták

11. táblázat: Alfa-antagonisták.
Osztály Gyógyszer Indikáció Mellékhatások
Alfa-1 antagonisták
  • Doxazozin,
  • Perifériás ödéma,
  • Ortosztatikus hipotenzió,
  • Hányinger, székrekedés,
  • Intraoperatív floppy írisz szindróma (IFIS),
    • Az IFIS a szűk pupillaszindróma egyik változata, a katarakta műtétek során jelentkezhet; kialakulására a tamzulozin használatakor a legnagyobb a kockázat. . Retinaleváláshoz és endophalmitishez vezethet,
  • Retrográd ejakuláció,
  • Gyakori vizelési inger,
  • Terazozin,
  • Talmuzozin
  • Benignus prosztata hiperplázia,
  • Alfuzozin,
  • Szilodozin,
  • Prazozin,
Alfa-2 antagonisták
  • Depresszió,
  • Szedáció,
  • Étvágy és testsúly ↑
  • Hiperkoleszterinémia,
Nem szelektív alfa antagonisták
  • Fenoxibenzamin
  • Feokromocitóma,
  • Reflexes tachycardia,
  • Orotsztatikus hipotenzió.
  • Fentolamin
Az alfa-antagonisták általában csak másodvonalbeli gyógyszerek a magas vérnyomás kezelésében, mivel nem javítják a prognózist. Túlnyomórészt kombinációs kezelésekben alkalmazzák őket.

Alfa-2 agonisták

Áttekintés

Ez olyan gyógyszerek csoportja, amelyek aktiválják az α-2 receptorokat a központi idegrendszer preszinaptikus szimpatikus neuronjaiban, amely a szimpatikus tónus csökkenéséhez, vazodilatációhoz és vérnyomás csökkenéshez vezet. A mellékhatások közé tartozik az ortosztatikus hipotenzió, a szedáció és a bradycardia.

12. táblázat: Alfa-2-agonisták.
Indikáció Mellékhatások
Klonidin
  • Ortosztatikus hipotenzió,
  • Szedáció,
  • Szájszárazság,
  • Rebound hipertenzió, amelyet a gyógyszeres kezelés hirtelen abbahagyása okoz,
  • Kiütés,
  • Bradycardia,
Metildopa
  • Ortosztatikus hipotenzió,
  • Szedáció,
  • Perifériás ödéma,
  • Autoimmun hemolitikus anémia,
  • Hiperprolaktémia,
Tinazidin
  • Ortosztatikus hipotenzió,
  • Szedáció,
  • Szájszárazság,
  • Bradycardia,
Guanfacin
  • Ortosztatikus hipotenzió,
  • Szedáció,
  • Szájszárazság,
  • Hányinger, hányás,
Dexmedetomidin
  • Szedáció,
  • Ortosztatikus hipotenzió,
  • Hipertenzió,
  • Bradycardia,
  • Agitáció,
  • Székrekedés,
  • Hányinger,
  • Szedáció.

Béta-antagonisták

A béta-blokkolók egy olyan gyógyszercsoport, amelyek kompetitív módon gátolják a béta-adrenerg receptorok szimpatikus aktiválását és az adrenerg molekulákat (pl. adrenalin, noradrenalin) a béta-adrenerg receptorokon.

13. táblázat: A béta-blokkolók áttekintése.
Típus Hatóanyag Hatás Mellékhatás Indikációk
Szelektív ISA-val
  • Acebutolol,
  • Celiprolol,
  • Szelektíven kötődnek és blokkolják a béta1-receptorokat, amelyek elsősorban a szívben találhatóak meg,
  • Csökkentik a szívfrekvenciát, a kontraktilitást és az AV-átvezetést,
  • A nebivolol az egyetlen β-blokkoló, amely NO-mediált vazodilatációt okoz: Csökkenti a vaszkuláris rezisztenciát azáltal, hogy stimulálja a β-3-receptorokat és aktiválja a NO-szintetázt az erekben,
  • Bradycardia, bradiaritmia,
  • A kardio-szelektivitás dózisfüggő: A β2 blokkoló aktivitás nagyobb dózisokkal növekszik,
  • Általában nem okoznak bronchospazmust vagy vazospazmust,
  • Általában nem avatkoznak a glikogenolízisbe; biztonságosak cukorbetegeknél,
ISA nélkül
  • Atenolol,
    • Kevésbé penetrál a vér-agy gáton,
  • Betaxolol,
  • Bevantolol,
  • Bizoprolol,
  • Ezmolol,
  • Metoprolol,
  • Nebivolol,
Nem szelektív ISA-val
  • Oxprenolol,
  • Penbutolol,
  • Pindolol,
  • Minden béta-receptort blokkolnak,
  • A szotalol a szív K+-csatornáit is blokkolja (antiaritmiás hatás),
  • Bronchokonstrikció: Súlyosbíthatja az asztmát, COPD-t,
  • Vazokonstrikció: Kerülendők perifériás érszűkület fennállása esetén,
  • Hipo- és hiperglikémia,
  • Bradycardia, syncope,
  • A szelektív β-blokkolók alternatívái,
  • Propranolol:
    • Esszenciális tremor,
    • Szituatív szorongás,
    • Portális hipertenzió,
    • Migrén profilaxis,
    • Hipertiroid krízis,
  • Szotalol: Aritmiák,
  • Timolol: Glaukóma,
ISA nélkül
  • Propranolol,
  • Nadolol,
  • Szotalol,
  • Timolol,
  • Tertalol,
Alfa-blokkoló hatással
  • Bucindolol,
  • Karvedilol,
    • Az alfa- és béta-blokkoló hatás mellett a karvedilol antioxidáns tulajdonságokkal is rendelkezik, amelyek segítik a szívelégtelenség kezelését azáltal, hogy csökkentik a betegség progresszióját és elősegítik a kamrai remodelinget,
  • Labetalol,
  • Az α-blokkoló hatásuk miatt potens vazodilatátorok:
    • Vazodilatáció → perifériás vaszkuláris rezisztencia ↓, preload ↓, afterload ↓, vese perfúzió ↑
    • Csökkenti a portális hipertenziót és a nyomásgrádienst a máj vénáiban,
  • Javítják az endotél funkciókat és a vaszkuláris remodelinget, amely hasznossá teheti ezeket a szereket az iszkémiás sztrók kezelésében,
  • Terhességi magas vérnyomás (pl. labetalol),
  • Nyelőcső varix vérzések (profilaxisként),
14. táblázat: A béta-blokkolók hatásmechanizmusa.
Béta-receptor A hatás helye A béta-blokád hatásai
β-1 Szív
  • Anti-iszkémiás hatás: β1-blokád → pulzus ↓ és szív kontraktilitása ↓ → RR ↓ és a szív oxigénfogyasztása ↓ → anti-iszkémiás hatás,
  • Antiaritmiás hatás: β1-blokád → AV-vezetés ↓, AV-refrakter idő ↑ és pulzus ↓ → antiaritmiás hatás,
  • Anti-remodeling hatás,
Vesék
  • A juxtaglomeruláris sejtek β1-blokádja → renin felszabadulása ↓ → angiotenzin II átalakulás ↓ → vízreabszorpció ↓ → RR ↓
β-2 Simaizom
  • Érrendszer: vazokonstrikció
    Bronchusok: bronchokonstrikció,
Corpus ciliare
  • Humor aquosus produkció ↓ → intraokuláris nyomás ↓
Pancreas
  • Inzulin felszabadulás ↓ →  glükózfelvétel ↑ → hiperglikémia → inzulinrezisztencia,
Vázizom
  • Glükózfelvétel ↓ (inzulin érzékenység ↓),
Máj
Lipoprotein-lipáz enzim
β-3 Zsírszövet
  • Lipolízis ↓ → súlygyarapodás.
A béta-blokkolók kompetitíven gátolják az adrenerg molekulákat (pl. adrenalin, noradrenalin) a β-receptorokon.
Hogy emlékezz a két fő szervre, amelyekre a béta-blokkolók hatnak: Egy szívünk van (a β-1-blokkolók a szívre hatnak) és két tüdőnk (a β-2 blokkolók bronchokonstrikciót okoznak).

Intrinsic szimpatomimetikus aktivitás (ISA)

15. táblázat: A béta-blokkolók kinetikája.
Lipofil szerek Hidrofil szerek Kevert
Tulajdonságok
  • Hepatikus clearance,
  • Penetrálnak a vér-agy-gáton → központi/neurológiai mellékhatások (különösen rémálmok és álmatlanság),
  • Hosszú hatásúak: A legtöbbször szert napi egyszer kell csak bevenni,
  • Renális clearance,
  • Nem penetrálnak a vér-agy-gáton,
  • Rövid hatásúak: Naponta többször kell alkalmazni,
  • Hepatikus és renális clearance egyaránt,
Hatóanyagok
A kardioszelektív béta-blokkolók (a nebivolol kivételével) elhelyezhetők az ABC első felében (β-1) (A-tól M-ig). Az alfa-blokkoló hatású béta-blokkolók kivételével a nem kardioszelektív béta-blokkolók az ABC második felében (β-2) (N-Z-ig) foglalnak helyet.

Indikációk

Kardiovaszkuláris indikációk

A propranolol speciális indikációi

Egyéb

Kontraindikációk

16. táblázat: A béta-blokkolók mellékhatásai.
Típus Szerv Hatás
Nem szelektív és szelektív β-blokkolók Szív
Központi idegrendszer
  • Fáradtság/letargia,
  • Alvászavarok, rémálmok,
  • Depresszió, hallucinációk,
  • Rohamok,
Bőr
  • β-2 receptor blokád → cAMP az epidermális sejtekben ↓ → a keratinociták proliferációja; β-1 receptor és β-2 receptor blokád → neutrofil és makrofág degranuláció a bőrben → keratinociták proliferációja,
Csak nem szelektív β-blokkolók Pulmonális
  • Bronchokonstrikció (különösen asztmás és reaktív légúti betegségben szenvedő betegeknél),
    • Dyspnoe,
    • Bronchospazmus,
    • Asztma és COPD exacerbáció,
Perifériás érrendszer
  • Perifériás vazokonstrikció:
    • Erektilis diszfunkció,
    • Másodlagosan Raynaud-jelenség,
    • Hideg végtagok,
Metabolikus
  • Hipertrigliceridémia, a HDL csökkenése a nem-ISA béta-blokkolók esetében,
  • A megnövekedett inzulinrezisztencia és a hasnyálmirigy béta-sejtjeiből történő csökkent inzulin felszabadulás → hiperglikémia és újkeletű cukorbetegség,
  • Hipoglikémia: A béta-blokkolók elfedhetik a hipoglikémia szimpatikus hatásait (pl. tachycardia, izzadás), ami veszélyes csendes (tünetmentes) hipoglikémiához vezethet,
  • Hízás.
Számos béta-blokkoló (pl. metoprolol, karvedilol) a CYP2D6 által metabolizálódik. A CYP2D6 genetikai polimorfizmusai (pl. ultragyors metabolizáció, gyenge metabolizáció) befolyásolhatják a mellékhatásokat és a tolerálható dózisokat.

Túladagolás

Béta-blokkoló elvonás

Monoamin-csökkentő szerek

Áttekintés

Inotrop szerek (összefoglalás)

Az inotropok olyan gyógyszerek, amelyek megváltoztatják (növelik vagy csökkentik) a szív kontrakciós erejét. Definíció szerint vannak pozitív inotropok, amelyek növelik a kontraktilitást, és negatív inotropok, amelyek csökkentik azt. Ha azonban nincs másként meghatározva, az "inotrop" kifejezés általában a pozitív inotropokra utal. A negatív inotrópok, mint például a béta-blokkolók és a Ca2+-csatorna blokkolók, jelentős átfedést az antiaritmikumokkal. Az inotropokat olyan körülmények között alkalmazzák, amikor a perctérfogat hirtelen károsodik, például akut szívelégtelenség vagy kardiogén sokk esetén. A perctérfogat a stroke volumen és a szívfrekvencia szorzata. Az inotrópok által kiváltott erőteljesebb kontrakció növeli a stroke volument. Sok inotróp a szívfrekvenciát is növeli, ami hozzájárul a perctérfogat növekedéséhez.

A szívizom-összehúzódásokat az intracelluláris Ca2+-koncentráció emelkedése váltja ki. Amikor egy szívizomsejthez elér az akciós potenciál, a Ca2+-csatornák megnyílnak, és lehetővé teszik a Ca2+ beáramlását. Ez a Ca2+ beáramlás aktiválja a szarkoplazmás retikulum membránján levő rianodin receptorokat, ami a "Ca2+-indukált Ca2+ felszabadulás" néven ismert folyamat során több Ca2+ felszabadulását eredményezi az SR-ből. A Ca2+ ezután az aktin miofilamentumokon lévő troponin alegységekhez kötődik, és a csúszófilamentum modell alapján bekövetkezik a kontrakció. A legtöbb inotrop hatású szer az intracelluláris Ca2+-szint emelésével fejti ki hatását; ezeket kalcitropoknak is nevezhetjük.

A legtöbb kalcitrop a katekolaminokon keresztül működik. A béta-adrenerg receptorhoz kötődve aktiválnak egy szignalizációs kaszkádot, amely cAMP egy second messenger termelődéséhez vezet. A cAMP elősegíti mind az L-típusú Ca2+-csatornák foszforilációját és ezáltal aktiválódását (amely lehetővé teszi a Ca2+ beáramlását az extracelluláris térből), illetve a rianodin receptorokét (amely a Ca2+ felszabadulását mediálja az SR-ből). Az eredmény az intracelluláris Ca2+-szint növekedése, amely erősebb összehúzódást eredményez. A legtöbb katekolamin rövid felezési idejű, ezért folyamatos infúzión keresztül kell adagolni (perfurzor).

Néhány más szer a foszfodiészteráz-3 enzim gátlója. Mivel a PDE3 lebontja a cAMP-t, a PDE3 gátlása gátlása a cAMP felhalmozódását, majd az intracelluláris Ca2+ növekedését eredményezi.

A digoxin, egy széles körben használt inotrop szer, a Na+/K+-ATPáz gátlásán keresztül hat, ami az intracelluláris Na+-koncentráció emelkedését okozza, de ez aztán a Na+/Ca2+ működését megfordítva (Na+ ki és Ca2+ be) magasabb intracelluláris kalciumszinthez vezet.

A legtöbb kalcitróp hatóanyaggal az a probléma, hogy csökkentik a sejtek energia tartalékait, vagyis növelik a szívizom oxigénigényét. Ez további káros hatásokhoz vezethet, beleértve a fokozott mortalitást is. Más stratégiákat vizsgálva kifejlesztettek olyan gyógyszereket, amelyek a szív teljesítményét a szívizom oxigénigényének növelése nélkül képesek növelni: A levoszimendán egy kalciumérzékenyítő gyógyszer, amely fokozza a troponin C érzékenységét az intracelluláris kalciummal szemben, ezáltal növeli az összehúzódás erejét anélkül, hogy több sejtenergiát fogyasztana. Az omecamtiv mecarbil (OM) egy új gyógyszer, amelyet még vizsgálnak. Az OM növeli a szívizom összehúzódásának hatékonyságát. A szívizomzat miozinjához kötődik, stabilizálva a miozin-aktin kapcsolatot. Ezáltal megnő az aktinhoz kötött miozinfejek száma, ami nagyobb erőt eredményez a szívösszehúzódás során.

4. ábra: Az inotróp szerek hatásmechanizmusa.

Központi idegrendszer

Általános és lokálanesztetikumok

Általános érzéstelenítésnek (narkózis v. anesztézia) nevezzük azt az eljárást, mely során a beteget a központi idegrendszer bénításával a teljes érzéstelenség állapotába juttatjuk. Ezt az allapotot narkotikumokkal lehet elérni. Magát a narkózist az analgézia, az amnézia, az öntudatlanság, a reflexek hiánya és az izomrelaxáció jellemzi. Ezen feltételeket egyetlen gyógyszer sem képes önmagában teljesíteni, ezért anesztézia létrehozására kombinációkat alkalmazunk.

Általános anesztetikumok

Inhalációs anesztetikumok

Az inhalációs narkotikumokat szedálásra, az indukció bevezetésére és fenntartására alkalmazzák. A pontos mechanizmusuk még nem ismertek. A leggyakrabban alkalmazott inhalációs narkotikumok dinitrogén oxid, dezflurán, szevoflurán, izoflurán, enflurán, halotán. Ezek közül is a szevoflurán a leggyakoribb, mivel a hatásbeállta gyors és a feltisztulás is tünetszegény. Az inhalációs narkotikumok csökkentik az artériás vérnyomást és az agyi metabolikus szükségletet, illetve légzésdepressziót okoznak; az agyi perfúziót fokozzák. Míg a mellékhatások az anyag alapján különböznek (pl. A halotán hepatotoxicitást okozhat), a leggyakoribb közös mellékhatás az émelygés.

17. táblázat: Az inhalációs anesztetikumok áttekintése.
Hatóanyag Indikációk Farmakodinámia Mellékhatások
Nitrogén-oxid
  • Az általános anesztézia indukciója és fenntartása,
  • A pontos hatásmechanizmus még ismeretlen, a következőkhöz vezet:
    • Szedáció/narkózis,
    • Altatás (dinitrogén-oxid),
    • Légzés és artériás vérnyomás ↓, miokardium-depresszió,
    • Agyi véráramlás és ICP ↑, agyi anyagcsereigény ↓
  • A N2O kiszorítja a nitrogént, és növeli a testüregek légtartalmát (középfül, szinuszok, szem, pleuraűr, GI traktus), ami nyomásemelkedéshez vezet ezen zárt terekben (pl. az adagolás felfüggesztésekor az érpályában buborék képződik),
  • Pulmonális vaszkuláris rezisztencia ↑
Dezflurán
  • Vérnyomás és szívfrekvencia ↑
Szevoflurán
  • Agitáció (különösen gyermekbetegeknél),
Izoflurán
Enflurán
  • Prokonvulzív,
Halotán
  • Halotán hepatitisz,
Metoxi-flurán
  • Nefrotoxikus.

Farmakodinámia

Farmakokinetika

18. táblázat: Az inhalációs anesztetikumok jellemzői.
Hatóanyag Specifikus jellemzők
N2O
  • Rapid kezdet, rövid hatástartam,
  • Az üregbe szorult gáz tágulását okozhatja,
  • Általában önmagában nem elegendő → gyakran kell kombinálni egy erősebb inhalációs anesztetikummal ("második gáz-hatás"),
Dezflurán
  • Rapid kezdet, rövid hatástartam,
  • Szúrós szagú; irritálja a légutakat → nem alkalmas anesztézia indukcióra,
Szevoflurán
  • Rapid kezdet (1 percen belül), rövid hatástartam,
  • Leggyakrabban alkalmazott inhalációs anesztetikum,
  • Nincs szúrós szaga → alkalmas anesztézia indukcióra,
    • A szevoflurán alkalmas arcmaszkon keresztül történő indukcióra is, ami különösen hasznos a gyermeksebészetben,
Izoflurán
  • A szevofluránhoz hasonlítva lassabb hatáskezdet és hosszabb hatástartam,
  • A fluránok közül a legerősebb,
  • Szúrós szagú; irritálja a légutakat → nem alkalmas anesztézia indukcióra,
Metoxiflurán
  • Nefrotoxikus,
  • Alkalmazható a beteg által kontrollált rövid távú analgetikumként,
Enflurán
  • Közepes hatáskezdet és tartam,
  • Prokonvulzív,
Halotán
  • Közepes hatáskezdet és tartam,
  • Hepatotoxikus.

Intravénás anesztetikumok
(Indukciós gyógyszerek)

Az általános érzéstelenítés feltételei az analgézia, illetve a hipnózis, vagyis a kortikális depresszió. A csupán kortikális szinten ható altatók (benzodiazepinek, barbiturátok, propofol és etomidát) nem védik ki a szubkortikális és spinális szinten kialakuló fájdalomra adott vegetatív választ (pl. katekolamin kiáramlás, szimpatikus tónusfokozódás), vagyis bár a hipnotikumok hatására a fájdalom nem éri el a cortexet, reakció szubkortikálisan és spinálisan van rá. A thalamus és a gerincvelő szintjén opioidokkal és ketaminnal biztosítható a megfelelő analgézia.

Ketamin

Hatásmechanizmus

Hatások

Mellékhatások

Indikációk

A ketamin intramuszkulárisan is alkalmazható, ha vénás út nem áll rendelkezésre!

Etomidát

Hatásmechanizmus

Hatás

Mellékhatások

Indikációk

Minden IV anesztetikum közül az etomidátnak van a legkisebb hatása a szív-érrendszerre.

Propofol

Hatásmechanizmus

Hatás

Mellékhatások

Indikációk

Barbiturátok

Lokálanesztetikumok

A helyi érzéstelenítők (LA) olyan gyógyszerek, amelyek egy körülhatárolt területén képesek érzéskiesést kiváltani. Az LA-k reverzibilisen blokkolják az idegrostok Na+-csatornáit, ezáltal gátolják az elektromos szignálok továbbítását. Mivel a fájdalomérzetet továbbító idegrostok átmérője a legkisebb, a lokálanesztetikumok ezeket blokkolják elsőként. A fájdalomérzet blokkolását a motoros funkciók, valamint az érintés- és nyomásérzés elvesztése követi. A lokál anesztézia eléréséhez az LA-kat a bőrbe/bőr alatti szövetekbe vagy a regionális érzéstelenítés eléréséhez az epidurális/szubarachnoidális térbe kell infiltrálni (pl. spinális érzéstelenítés, epidurális érzéstelenítés). Egyes szerek (lidokain, prilokain, tetrakain) helyileg alkalmazva is hatásosak, ezért kisebb invazív beavatkozások (vénapunkció, hólyagkatéterezés, endoszkópia/laringoszkópia) előtt alkalmazzák őket. A lokál anesztetikumok kémiai szerkezetük alapján két csoportra oszthatók. Az amid-csoport (pl. lidokain, prilokain, mepivakain) biztonságosabb, ezért a klinikai gyakorlatban gyakrabban alkalmazzák őket. Az észter-csoport (prokain, tetrakain) esetében nagyobb az allergiás reakciók vagy szisztémás toxicitás kockázata, ezért ezeket olyan betegek esetében alkalmazzák, akiknél ismert allergia áll fenn az amid-csoportba tartozó gyógyszerekre. Az LA túladagolása vagy véletlen intravazális beadása szisztémás toxicitást okozhat, amely elsősorban a központi idegrendszert (pl. fülzúgás, görcsök) és a kardiovaszkuláris rendszert (pl. bradycardia, aritmiák) érinti.

Áttekintés

19. táblázat: A helyi érzéstelenítők áttekintése.
Szerek Indikációk Farmakodinámia Mellékhatások
Észter-csoport Rövid hatású (pl. prokain, klórprokain, benzokain)
  • Helyi alkalmazás,
  • Infiltráció:
    • Bőrműtét (pl. bőrbiopszia),
    • Epidurális anesztézia,
    • Spinális anesztézia,
  • A hatóanyag kötődik az idegrostok feszültségfüggő Na+-csatornáinak belső részéhez → a Na+-csatornák reverzibilis blokkolása → az idegi excitáció és impulzusvezetés gátlása,
Hosszú hatású (pl. tetrakain)
Amid-csoport Közepes hatású (pl. lidokain, prilokain, mepivakain)
Hosszú hatású (pl. bupivakain, etidokain, ropivakain)

Farmakodinámia

Észter típúsú szerek

Amid típúsú szerek

5. ábra: A lokálanesztetikumok hatásmechanizmusa.

Mellékhatások

Szedato-hipnotikumok

Alvás fiziológia és patofiziológia

Az alvás az öntudatlanság átmeneti állapota, amelyben az agy elsősorban belső, nem pedig külső ingerekre reagál. Az eszméletvesztés más állapotaitól, például a kómától vagy az általános érzéstelenítéstől eltérően az alvás egy természetes, ciklikus folyamat, amely önszabályozó és könnyen visszafordítható. Az agyi aktivitás elektroenkefalogram, EEG formájában rögzíthető, amely az agykéreg felszíni rétegeiben zajló elektromos aktivitást méri. A tudat különböző szakaszai különböző típusú agyhullámoknak felelnek meg. A teljesen éber és éber agy magas frekvenciájú, alacsony feszültségű béta-hullámokat produkál. Az öntudat csökkenésével az agyhullámok frekvenciája fokozatosan lassabbá, a feszültségük egyre magasabbá válik.

Az alvásnak 2 fő fázisa van: A gyors szemmozgású alvás, a REM alvás (Rapid-Eye-Movement), és a nem gyors szemmozgású alvás, a Non-REM (Non-Rapid-Eye-Movement) alvás. A NREM alvás 3 szakaszban zajlik: N1, N2 és N3. Az N1 az ébrenlét és az alvás közötti átmeneti állapot. Az EEG-t ekkor alfa-hullámok uralják. Az alvó fény stimulációval könnyen felébreszthető. Ez a fázis jellemzően néhány percig tart. A következő szakasz az N2, egy mélyebb alvási állapot, ahol erősebb ingerek szükségesek az ébredés kiváltásához. Az agyi aktivitás lassabb és szabálytalanabb, rövid "alvási orsókkal" és "K-komplexekkel". Úgy gondolják, hogy ebben a szakaszban történik a memória konszolidációja. Az N3 mélyebb, mint az N2. Lassú delta-hullámok jellemzik. Az izmok ellazulnak, az életjelek a csökkentek; ekkor az alvót nehéz felébreszteni. Az N3-at jellemzően az N2-be való átmenet követi, mielőtt a REM alvás bekövetkezik. Amint a neve is mutatja, a REM alvást a szemhéjak alatti gyors szemmozgások jellemzik. "Paradox" alvásnak is nevezik, mivel az agy EEG-je nagyon hasonlít az ébrenléti állapotéhoz. A REM alvás az, amikor a legtöbb álom, valamint néhány vegetatív reflex zajlik. Az életjelek emelkednek, de a vázizmok teljes gátlása áll fenn, ami megakadályozza, hogy az alvók mozgásban is megéljék álmaikat.

Az alvási szakaszok sorozatban 4-5 alkalommal ismétlődnek egy átlagos éjszaka során. Az éjszaka előrehaladtával az N2 és a REM alvás időtartama nő, míg az N3 csökken. Az alvás mennyiségét és időzítését 2 fő tényező szabályozza: A homeosztatikus drive és a cirkadián ritmus. A homeosztatikus késztetés vagy drive egy ösztönös igény, amely az alvás kialakítása felé hat. Az adenozinról úgy gondolják, hogy egy olyan anyag, amely az ébrenléti órák során felhalmozódik, és az homeosztatikus driveot segíti. Érdekes módon úgy tűnik, hogy a koffein fokozza az ébrenlétet azáltal, hogy az adenozin antagonistájaként hat.

Az alvásigény betegség, valamint kognitívan stimuláló vagy fizikailag megterhelő tevékenységek esetén növekszik. A cirkadián ritmus a szervezet biológiai órája, vagyis egy ember alvás-ébrenlét cilusa. Ez határozza meg az alvás időzítését. A főóra a hipotalamusz nucleus suprachiasmaticusban, az SCN-ben található. Az időnek megfelelően az SCN nappal a legaktívabb, éjszaka viszont jelentősen csökken az aktivitása. Az alvást elősegítő régió a hipotalamusz ventrolaterális nucleus preoptikusában, a VLPO-ban található. A VLPO-t az SCN gátolja és az adenozin aktiválja. A VLPO a GABA segítségével gátolja az agy ébredést elősegítő régióit, amelyek közé a formatio reticularis és a hipotalamusz több hátsó magja is tartozik. E régiók közül fontos megemlíteni a nucleus tuberomamillarist, a TMN-t és a hipokretin neuronokat. A TMN főként hisztaminerg neuronokból áll, de GABA-t is termel, amely viszont gátolja a VLPO-t. Ez a kölcsönös gátlás az alvás és az ébrenlét közötti "váltás" alapja. A hipokretin neuronok stimulálják a TMN-t, és döntő fontosságúak az ébrenlét fenntartásában. Ezen neuronok elvesztése eredményez.

Az alvási problémák feloszthatók primer (intrinsic problémák miatt) és szekunder (egy következményes állapot miatt) csoportokra. A primer alvási zavarok magukban foglalják a diszomniákat és a paraszomniákat. A szekunder alvászavarokhoz olyan zavarok tartoznak, mint a bruxizmus, enuresis nocturna (ld. 15. táblázat).

A normális alvásfiziológia

20. táblázat: Az alvási fázisok jellemzői.
Fázis Leírás EEG Alvás fázis specifikus zavarok
Ébrenlét
  • Ébrenlét,
  • Béta-hullámok (>13 Hz) a legalacsonyabb amplitúdóval,
  • Zárt szemek,
  • Alfa-hullámok (8–13 Hz),
Non-REM N1
  • Az alvás legéberebb szakasza,
  • A teljes alvási idő 5-10%-a,
  • Jellemzőek a hipnikus rángások: Spontán mioklónusos kontrakciók, amelyek a rángás vagy elesés érzésével járnak,
  • Téta-hullámok (4–7 Hz),
N2
  • Mélyebb alvás az N1 alváshoz képest,
  • A teljes alvási idő 45-55%-a,
  • Théta-hullámok (4-7 Hz),
  • Alvási orsók: Rövid, 12-14 Hz frekvenciájú EEG-hullámok,
  • K-komplexek: Nagy amplitúdójú, difázisos, frontocentrális lassú hullámok,
  • A fogcsikorgatás (bruxizmus) leggyakrabban az N2 fázis során fordul elő,
N3
  • Lassú hullámú alvás (legmélyebb alvás),
  • A teljes alvási idő 10-25%-a,
  • Az N3 szakasz százalékos aránya az életkor előrehaladtával csökken,
  • Az N3 szakaszok hossza az éjszaka folyamán csökkennek,
  • Magas ébredési küszöb,
  • Delta-hullámok (EEG) (0-4 Hz) a legnagyobb amplitúdóval,
REM
  • Általános karakterisztika:
    • A teljes alvási idő 18-25%-a,
    • Magas álomaktivitás,
    • A REM-alvás aránya az életkor előrehaladtával csökken,
    • A REM alvás időtartama és aránya az NREM alváshoz képest az éjszaka folyamán növekszik,
    • Magas ébrenléti küszöb (az éber állapotra emlékeztető EEG-aktivitás ellenére),
  • Elektromiográfiás aktivitás:
    • Irreguláris, éles csúcsú szemmozgások, amelyeket a konjugált látóközpont szabályoz a paramedán hídi formatio reticularisban,
    • Maximális izomrelaxáció egyidejű REM-rel,
  • Autonóm aktivitás:
    • Szívfrekvencia ↑
    • Miózis,
    • Éjszakai merevedés (penis/clitoris),
  • REM-alvás latencia:
    • Az alvás kezdete és az első REM-epizód közötti időtartam,
    • Egészséges embernél általában 90-120 percig tart,
  • Vegyes EEG-minta (túlnyomórészt béta-hullámok),

Primer alvászavarok

Disszomniák

Paraszomniák

Gyógyszertan

A nyugtató-altatók (szedato-hipnotikumok) olyan gyógyszerek egy csoportja, amelyek a központi idegrendszer működésének dózisfüggő depresszióját okozzák. Dozírozásuktól függően négy állapotot képesek létrehozni: Ezek a szorongásoldás (anxiolízis), az nyugtatás/álmosítás (szedáció), az altatás (hipnózis) és megfelelő szubkortikális analgézia mellett a sebészi érzéstelenítés. E gyógyszercsoportba tartoznak a benzodiazepinek és a Z-szerek, a barbiturátok, a melatonin agonisták és az orexin antagonisták. A szedato-hipnotikus gyógyszerek többsége befolyásolja a GABAerg transzmissziót, fokozva az idegsejtek gátlását - kivéve a melatonin agonistákat, amelyek a hipotalamusz melatonin receptorain hatnak. A szedato-hipnotikus gyógyszereket szorongásoldókként, nyugtatókként, izomlazítóként, érzéstelenítőként és görcsoldóként alkalmazzák. A gyakori mellékhatások a túlzott központi idegrendszeri depresszióból származnak (zavartság, álmosság, aluszékonyság, légzés depresszió). Hosszú távú alkalmazásuk a függőség magas kockázatával jár.

A szedato-hipnotikumok célreceptora a gamma-amino-vajsav A-típusú receptora (GABAA). A GABA az idegrendszer elsődleges inhibitoros neurotranszmittere. A sejtek felszínén található GABA-receptorokhoz való kötődés után csökkenti a célsejtek neuronális aktivitását. Az agyi szinapszisok közel fele kifejez valamilyen GABA-receptort, amelyeknek (legalább) 3 típusa létezik: GABAA, GABAB és GABAC. A GABAA és a GABAC ligandkapcsolt Cl--csatornák: A transzmitter kötődésére a csatornák megnyílnak, és a beáramló kloridionok lecsökkentve a sejt potenciálják, hiperpolarizálják a membránt, meggátolva az akciós potenciál létrejöttét. A GABAB egy G-fehérjén keresztül aktiválja a K+-csatornákat, amelyek megnyílva K+ kiáramlással csökkentik a sejt potenciálját, és így okozzák a membrán hiperpolarizációját.

6. ábra: A GABAA-receptor sémás rajza az öt kötőhelyével, melyek (1) GABA-t, (2) benzodiazepineket, (3) barbiturátokat, (4) szteroidokat és (5) pikrotoxint kötnek.

Benzodiazepinek

Hatásmechanizmus

Általános mellékhatások

Toxicitás

Dependencia

Kontraindikációk

Barbiturátok

Hatásmechanizmus

A benzodiazepinek a Cl--csatorna nyitási frekvenciáját növelik meg, a barbiturátok a Cl--csatorna nyitási idejét.

Hatás

Mellékhatások

Véletlen intraarteriális injekció

Barbiturát toxicitás

Kontraindikációk

21. táblázat: Benzodiazepinek és a barbiturátok.
A lorazepámot, az oxazepámot és a temazepámot előnyben részesítik az ittas betegeknél, mert nem a májban metabolizálódnak.
Hatástartam Hatóanyag Indikáció
Benzodiazepinek Rövid
(Felezési idő: <12 óra)
  • Alprazolám,
  • Triazolám,
  • Oxazepám,
  • Midazolám,
  • Tervezett szedáció,
  • Anesztézia indukció,
  • Elalvási nehézségek,
Közepes
(Felezési idő: 12-24 óra)
  • Temazepám,
  • Lormetazepám,
  • Elalvási és átalvási nehézségek,
  • Szorongásos zavarok,
Hosszú
(Felezési idő: >24 óra)
  • Lorazepám (ennek felezési ideje a legrövidebb),
  • Diazepám,
  • Klonazepám,
  • Klórdiazepoxid,
  • Tetrazepám: Használata bőrreakciók fokozott kockázatával jár,
Barbiturátok Ultra gyors
(15 perc-3 óra)
  • Tiopentál,
  • Metohexitál,
  • Általános anesztézia,
  • Status epilepticus,
  • ICP csökkentése agyi ödéma esetén trauma vagy műtét után,
  • Szedáció elektrokonvulzív terápiához (metohexitál),
Rövid
(3-6 óra)
(Már nem használják)
  • Pentobarbitál,
  • Szekobarbitál,
  • Preanesztikus szedáció,
  • Álmatlanság rövidtávú kezelése,
  • Tenziós fejfájás,
Közepes
(6-12 óra)
  • Amobarbitál,
  • Butalbitál,
Hosszú
(12-24 óra)
  • Fenobarbitál,
  • Primidon,
Az "ATOM" a rövid felezési idejű benzodiazepinek rövidítése: Alprazolám, Triazolám, Oxazepám és Midazolám.

Benzodiazepin-receptorokon ható nem benzodiazepinek (Z-szerek)

Hatóanyagok

Indikációk

Hatásmechanizmus

Hatás

Mellékhatások

Kontraindikációk

  • Hasonlóak a benzodiazepinek kontraindikációihoz.
  • Melatonin agonisták

    A ramelteon, a tazimelteon és az agomelatin melatoninreceptor-agonisták.

    Orexin antagonisták

    Antipszichotikumok

    Patofiziológia

    Ma a szkizofréniát regulációs zavarként értelmezzük, mely a dopamin-hipotézis mellett több transzmitter vagy neuromodulátor (pl. szerotonin, glutamát, GABA) egyensúlyának megbomlását feltételezi.

    Gyógyszertan

    Az antipszichotikumok olyan hatóanyagok heterogén csoportja, amelyeket elsősorban skizofrénia, pszichózis, mánia, téveszmék és izgalmi állapotok kezelésére alkalmaznak. (A neuroleptikumok kifejezést korábban felváltva használták az antipszichotikumokkal, mert a korai szerek apátiát, motiváció csökkenést, csökkent pszichomotoros aktivitást váltottak ki, de az újabb gyógyszerekre ezek a mellékhatások már nem jellemzőek.) Az első generációs (típusos) antipszichotikumok (pl. haloperidol) antipszichotikus hatása a D2 antagonizmuson alapszik, míg a második generációs (atípusos) antipszichotikumok több receptorral (pl. H1, D2, D3, D4, 5-HT) lépnek kölcsönhatásba. Az extrapiramidális tünetek, amelyek közé tartozik az akut disztonia, az akatízia és a tardív diszkinézia, az első generációs antipszichotikumok leggyakoribb mellékhatásai. A metabolikus mellékhatások (pl. súlygyarapodás, inzulin rezisztencia) viszont inkább a második generációs antipszichotikumokra jellemzőek. Az első- és második generációs antipszichotikumok potenciálisan életveszélyes mellékhatása a malignus neuroleptikus szindróma, amely hipertermiával, izom rigiditással, autonóm instabilitással és mentális állapotváltozással jelentkezik.

    22. táblázat: Az antipszichotikumok káros hatásai.
    Részletek Első generációs antipszichotikumok (FGA) Második generációs antipszichotikumok (SGA)
    Extrapiramidális tünetek
    • Lényegesen kevesebb motoros mellékhatás (EPS) a csökkent D2 receptor antagonizmus miatt; nagyobb affinitás az 5HT2A- és más receptorok iránt,
    Hiperprolaktémia
    • Emelkedett prolaktinszint: A dopamin gátolja a prolaktin felszabadulását a D2-receptoron keresztül a tuberoinfundibuláris pályákon, ezért a dopamin-antagonisták fokozzák a prolaktin hatását,
    • Férfiaknál: Ginekomasztia, galaktorrea, hipogonadotrop hipogonadizmus (merevedési zavar, csökkent libidó, meddőség),
    • Nőknél: Galaktorrea, hipogonadotrop hipogonadizmus (amenorrea, csökkent libidó, meddőség),
    • Minden FGA hiperprolaktinémiát okoz,
    • A tünetek éves ellenőrzése ajánlott,
    Megnyúlt QT-intervallum
    • K+-csatorna mediált hatás,
    • Életveszélyes ritmuszavarokhoz vezethet (TdP, VF),
    Antikolinerg hatások
    • Szájszárazság, homályos látás, midriázis, székrekedés, vizeletretenció és tachycardia,
    Metabolikus hatások
    • Általában súlygyarapodás, hiperglikémia, diszlipidémia,
    • Esetenként étvágytalanság és fogyás,
    Szimpatolitikus hatások
    • Ortosztatikus hipotenzió (az α1-adrenerg blokád miatt),
    • Gyakori a kezelés megkezdése és az adag módosítása során,
    • Különösen az olanzapinnál,
    Szedáció
    • H1-repceptor antagonizmus miatt,
    • Minden SGA (tolerancia általában a kezelés néhány napján belül alakul ki),
    • A kvetiapint gyakran alkalmazzák alvássegítőként kis adagokban,
    Hematológiai hatások
    • Agranulocitózis (általában a kezelés első 4 hónapjában),
    • Extrém ritka,
    • A klozapin az agranulocitózis magas kockázatával jár (általában a kezelés első 4 hónapjában),
    Egyéb szívhatások
    • Miokarditisz, kardiomiopátia, szinusz tachycardia,
    • Nem jelentették,
    Szem hatások
    • Lencse- és szaruhártya depozitok,
    • Katarakta,
    • Keratopátia,
    • Retinitis pigmentosa,
    • Nem jelentették,
    Termoreguláció
    • Fenotiazinokkal összefüggésben (pl. flufenazin),
    • Az ilyen gyógyszereket kapó betegeknek kerülniük kell a szélsőséges hőmérsékleteket,
    Malignus neuroleptikus szindróma Minden antipszichotikum,
    Az antikolinerg mellékhatások csökkentése/elkerülése érdekében az időskorú betegeknél a nagy potenciálú szereket (pl. haloperidol, riszperidon) vagy a melperont részesítik előnyben.

    Extrapiramidális tünetek (EPS)

    Olyan mozgászavarok gyűjtőfogalma, amely tipikusan a bazális ganglionok dopaminerg útvonalainak károsodásából következik. A nigrostriális utak gátlása bradikinéziát, izomrigiditást, disztoniát, atetózist, koreát, ballizmust, akatíziát, tikkeket és tremort eredményez. Minden antipszichotikum, amely kölcsönhatásba lép a D2 receptorral, EPS-t okozhat, de ennek a mellékhatásnak a valószínűsége jelentősen nagyobb a nagy hatékonyságú antipszichotikumok esetén. (A metoklopramid, bár nem antipszichotikum, extrapiramidális tüneteket is okozhat.)

    Malignus neuroleptikus szindróma

    23. táblázat: Antipszichotikumok.
    Gyógyszer osztály Hatóanyag Farmakodinámia Indikáció Mellékhatások
    1. generáció Nagy potenciálú
    • Haloperidol,
    • Flufenazin,
    • Perfenazin,
    • Trifluoperazin,
    • Pimozid,
    • Dopamin (D2)-specifikus antagonizmus,
    • Az anyag hatékonysága közvetlenül összefügg a D2 antagonizmus mértékével,
    • Skizofrénia,
    • Bipoláris zavar,
    • Akut pszichózis,
    • Delirium,
    • Akut izgalmi állapotok (pl. alkohol, drog),
    • Tourette-szindróma,
    • OCD (kiegészítő terápia),
    Alacsony potenciálú
    • Klórpromazin,
    • Tioridazin,
    • Prometazin,
    • Dopamin antagonizmus,
    • Antikolinerg hatások,
    • Antihisztamin hatások (elsősorban szedatív),
    • Akut agitáció,
    • Delirium,
    • Az antikolinerg-, szimpatolitikus-, metabolikus hatások és a szedáció dominálnak,
    • EPS kevésbé gyakori,
    2. generáció
    • Klozapin,
    • Olanzapin,
    • Riszperidon,
    • Kvetiapin,
    • Amiszulprid,
    • Ziprazidon,
    • Aripiprazol,
    • Luraszidon,
    • Aszenapin,
    • Iloperidon,
    • Paliperidon,
    • D2 receptor antagonizmus (kevésbé hangsúlyos, mint a típusos szereké),
    • 5-HT2A-receptor antagonizmus,
    • Kölcsönhatás számos más receptorral (D3, D4, α-adrenerg és H1-receptorokkal),
    • Az aripiprazol parciális D2 agonista,
    • Skizofrénia,
    • Bipoláris zavar,
    • Akut pszichózis,
    • Posztpartum pszichózis,
    • Major depresszió pszichotikus tünetekkel,
    • OCD (kiegészítő terápia),
    • Tourette-szindróma,
    • Huntington-kór,
    • A metabolikus hatások (általában súlygyarapodás, hiperglikémia, diszlipidémia) a legkiemelkedőbbek,
    • Szedáció, szomnolencia,
    • QT idő megnyúlás,
    • Hiperprolaktinémia (kevésbé kifejezett, mint az FGA-knál),
    • EPS kevésbé gyakori,
    • Antikolinerg és szimpatolitikus hatások,
    • Malignus neuroleptikus szindróma,
    • A klozapin agranulocitózist okozhat.

    Antidepresszánsok

    A depresszió patogenezisében az első, mára klasszikusnak számító neurotranszmitter-elmélet a monoamin-hipotézis volt, mely szerint a depresszió hátterében a monoaminerg transzmisszió, elsősorban a noradrenalin-transzmisszió deficitje, míg a mánia mögött elsősorban a noradrenalin-transzmisszió túlsúlya áll. Az antidepresszívumok jelentős részének azonban nemcsak a szerotonerg és noradrenerg rendszer receptoraihoz, hanem más receptorokhoz is (dopaminerg, α1 és α2 adrenerg, muszkarinos ACh-receptor, H1-receptor) van változó mértékű affinitása. Az ezekhez a receptorokhoz való kötődésük felelősek a különböző mellékhatások kialakulásáért. Az antidepresszánsokat elsősorban a súlyos depressziós zavarok kezelésére alkalmazzák, bár számos más neuropszichiátriai állapot kezelésére is javallják őket. Az antidepresszánsok legszélesebb körben alkalmazott osztályai a szelektív szerotonin visszavétel-gátlók (SSRI), a szerotonin-noradrenalin visszavétel-gátlók (SNRI), monoamin-oxidáz (MAO)-gátlók és a triciklusos antidepresszánsok (TCA). Ezeknek a gyógyszereknek a többsége a szinaptikus rés szerotonin, a noradrenalin vagy a dopamin szintjének növelésével fejti ki hatását. Az SSRI szerek jelentik az első vonalbeli kezelést a depressziós betegek túlnyomó többségénél, hatékonyságuk és kedvező mellékhatásuk miatt. Míg a MAO-gátlók és a TCA-k is magas fokú hatékonysággal bírnak, rossz mellékhatás profiljaik miatt már nem alkalmazzák őket széles körben. A szerotoninerg antidepresszánsok alkalmazásának egyik szövődménye lehet a szerotonin szindróma, csakúgy, mint az abbahagyási tünetegyüttes, amelyet ≥4 hétig tartó antidepresszáns hirtelen megvonása vagy dózisának csökkentése okoz.

    Áttekintés

    24. táblázat: Antidepresszánsok.
    Csoport Hatóanyagok Farmakodinámia Indikációk Mellékhatások További információ
    Szelektív szerotonin reuptake inhibitorok
    • Fluoxetin,
    • Paroxetin,
    • Szertralin,
    • Citaloprám,
    • Eszcitaloprám,
    • Fluvoxamin,
    • Gátolják a szerotonin visszavételét a szinaptikus résben,
    • Major depresszió (első vonalbeli terápia),
    • Generalizált szorongásos zavar (GAD),
    • Obszesszív-kompulzív zavar (OCD),
    • Poszt-traumás stressz (PTSD),
    • Pánikbetegség,
    • Korai ejakuláció,
    • Premenstruációs diszfóriás zavar,
    • Binge-étkezési zavar,
    • Bulimia nervosa,
    • Szerencsejáték függőség,
    • Szomatikus tünet zavar,
    • Irritábilis bél szindróma,
    • Szexuális diszfunkció (pl. anorgazmia, erekciós vagy ejakulációs zavar, libidó ↓),
    • Hasmenés, hányinger, hányás,
    • Agitáció,
    • Álmatlanság,
    • Fejfájás,
    • Szerotonin szindróma,
    • Az SSRI-ok emetogén hatással bírnak, mert a szerotonin-receptorok a area postrema területén helyezkednek el, amelyek stimulálása hányingert és hányást okoz. A szerotonin antagonisták (pl. ondanszetron) blokkolják a szerotonin-receptorokat, ezért erős antiemetikumok,
    • Általában 4–6 hétbe telik, mire az SSRI-ok elkezdik csökkenteni a tüneteket,
    • A terhesség első trimeszterében a paroxetin növeli a magzati kardiovaszkuláris rendellenességek kockázatát; a harmadik trimeszterben a pulmonális hipertenzió kockázatát,
    Szerotonin-noradrenalin reuptake inhibitorok
    • Venlafaxin,
    • Dezvenlafaxin,
    • Duloxetin,
    • Levomilnaciprán,
    • Milnaciprán,
    • Gátolják a noradrenalin visszavételét a szinaptikus résben,
    • Major depresszió (másod vonalbeli kezelés),
    • Generalizált szorongásos zavar (GAD),
    • Neuropátiás fájdalom,
    • Fibromialgia: Duloxetin és milnaciprán,
    • Stressz inkontinencia nőknél: Duloxetin,
    • Szociális szorongásos zavar, OCD, pánikbetegség és PTSD: Venlafaxin,
    • Az SSRI-okhez hasonló profil,
    • Hipertenzió,
    • Szedáció,
    • Hányinger,
    • Az SNRI-kezelés megkezdése előtt a vérnyomást jól be kell állítani,
    Szerotonin antagonisták és reuptake inhibitorok
    • Trazodon,
    • Nefazodon,
    • Blokkolja a posztszinaptikus 5-HT2-receptorokat,
    • A szerotonin reuptake gyenge gátlása,
    • H1 és α1-receptor antagonizmus,
    • Inszomnia,
    • Major depresszió (magas dózisban),
    • Priapizmus,
    • Szedáció (a H1 hatás miatt),
    • Ortosztatikus hipotenzió,
    • Hányinger,
    • Főleg más antidepresszánsok kiegészítőjeként alkalmazzák a depresszióval járó inszomnia kezelésére,
    • Kéthetes várakozási periódus más szerotonerg gyógyszerek megkezdése előtt
    Atipikus szerek Mirtazapin
    • Szelektív α2-antagonista → szerotonin és noradrenalin felszabadulás ↑
    • 5-HT2 és 5-HT3 receptor antagonisták → a szerotonin hatása a szabad 5-HT1 receptorra ↑ → valószínűleg antidepresszáns hatást vált ki,
    • H1 antagonista,
    • Major depresszió, különösen a normálisnál kisebb súlyú és/vagy inszomniás betegeknél,
    • Étvágy ↑, súlygyarapodás,
    • Szedáció (H1 hatás),
    • Plazma koleszterin és triglicerid ↑
    • Minimális szexuális mellékhatások,
    • Szájszárazság,
    -
    Bupropion
    • Nem teljesen ismert, de úgy gondolják, hogy a reuptake gátlásával növeli a dopamin és a noradrenalin szintjét,
    • Major depresszió (mirtazapin: különösen az alultáplált és/vagy inszomniában szenvedő betegeknél),
    • Dohányzásról való leszokás (bupropion, vareniklin),
    • Csökkenti a görcsküszöböt: A bupropiont kerülni kell azoknál a betegeknél, akiknél fokozott a roham kockázata (pl. kórtörténetben epilepszia, anorexia/bulimia, alkohol vagy benzodiazepin megvonás),
    • Tachycardia, palpitáció,
    • Szájszárazság,
    • Fogyás,
    • Neuropszichiátriai tünetek: Álmatlanság, izgatottság, fejfájás,
    -
    Vilazodon
    • Gátolja a szerotonin visszavételét a szinaptikus résben,
    • Parciális 5-HT1A agonista,
    • Fejfájás,
    • Hányinger, hasmenés,
    • Alvászavarok,
    • Szexuális diszfunkció,
    • Szájszárazság,
    -
    Vortioxetin
    • Gátolja a szerotonin visszavételét a szinaptikus résben,
    • 5-HT1A receptor agonista,
    • 5-HT3 receptor antagonista,
    • Szexuális diszfunkció,
    • Alvászavarok,
    • Hányinger,
    -
    Vareniklin
    • Hangulat ingadozások,
    • Alvászavarok,
    • Rohamok,
    -
    MAO gátlók
    • Tranilcipromin,
    • Fenelzin,
    • Szelegilin,
    • Izokarboxazid,
    • Major depresszió (harmad- vagy negyed vonalbeli kezelés); atípusos depresszióban különösen hatékony,
    • Parkinzon-kór: Szelegilin (a karbidopa-levodopa kiegészítéseként),
    • KIR stimuláció,
    • Szexuális diszfunkció,
    • Ortosztatikus hipotenzió,
    • Súlygyarapodás,
    • Hipertenzív krízis a tiramint tartalmazó élelmiszerek (pl. érlelt sajtok, füstölt/pácolt húsok, alkoholos italok, szárított gyümölcsök) miatt,
    • Ritkán használatosak a rossz mellékhatás-profil miatt,
    • A depresszió kezelésére a szelegilin transzdermális tapaszként kapható (az orális formát csak Parkinson-kór esetén alkalmazzák),
    Triciklikus szerek
    • Szekunder aminok:
      • Nortriptilin,
      • Dezipramin,
      • Protriptilin,
      • Amoxapin,
    • Tercier aminok:
      • Amitriptilin,
      • Klomipramin,
      • Doxepin,
      • Imipramin,
      • Trimipramin,
    • Major depresszió (harmad- vagy negyed vonalbeli kezelés),
    • Neuropátiás fájdalom (pl. perifériás neuropátia, diabéteszes neuropátia, posztherpeszes neuralgia),
    • Krónikus fájdalom (beleértve a fibromialgiát),
    • Migrén profilaxis,
    • OCD: Klomipramin,
    • Enuresis nocturna: Imipramin,
    • Ortosztatikus hipotenzió,
    • Kardiotoxicitás a szívizom Na+-csatorna-gátlása miatt: A szív vezetőképességének változásai, aritmiák, megnyúlt QT-intervallum, széles kamrai komplex,
    • Remegés,
    • Légzésdepresszió,
    • Hiperpirexia,
    • Antikolinerg tünetek (gyakoribbak a tercier aminoknál):
      • Szív: Tachycardia, aritmia (VF is), hipotenzió,
      • KIR: Zavartság, hallucinációk, szedáció, kóma, rohamok,
      • GI: Ileusz, székrekedés,
      • Húgyivari: Vizelet retenció,
      • Általános: Midriázis, hipertermia, száraz bőr, száraz száj,
    • Bizonyos TCA-k (pl. klomipramin) hiperprolaktinémiával társulnak,
    • Manapság ritkán használatosak első- vagy másod vonalbeli kezelésként,
    • A fizostigmin kontraindikált TCA-intoxikációban vagy annak gyanúja esetén, mert szívmegállást okozhat,
    • A szekunder aminok a tercier aminoknál hatékonyabban gátolják a noradrenalin visszavételét,
    • A szekunder aminokhoz képest a tercier aminok hatékonyabban gátolják a szerotonin újrafelvételét, és több antikolinerg hatással rendelkeznek,
    • A szekunder aminok általában jobban tolerálhatók, mint a tercier aminok, különösen idős betegeknél,
    • Időseknél kerülni kell a tercier aminokat, mellékhatásuk miatt,
    • Antikolinerg toxicitás kockázata,
    Orbáncfű Virágos növény (Hypericum perforatum), amelyet gyógynövényként alkalmaznak a depresszió kezelésére,

    Antidepresszáns abbahagyási szindróma

    ≥4 hétig tartó antidepresszánsok hirtelen megvonása vagy dózisának csökkentése által okozott tünetek összessége. A tünetek általában a gyógyszer abbahagyását követő 3 napon belül jelentkeznek és 1-2 héten belül megszűnnek. A diagnózis elsősorban a kórelőzményen és a klinikai jellemzőkön alapul.

    Szerotonin szindróma

    TCA intoxikáció

    A fizostigmin - mint a tisztán antikolinerg mérgezés antidótuma - kontraindikált TCA intoxikációban, még súlyos antikolinerg tünetek esetén is, mert szívmegállást okozhat.
    A szerotonin-szindróma elkerülése érdekében az SSRI-okat a MAO-gátló terápia előtt 2 héttel fel kell függeszteni. Különös óvatossággal kell eljárni a fluoxetin esetében, amelynél ugyanez az intervallum legalább 5 hét.
    25. táblázat: A gyógyszer-indukált hipertermia differenciáldiagnózisai.
    Karakterisztika Szerotonin szindróma Malignus neuroleptikus szindróma Malignus hipertermia Antikolinerg toxicitás
    Gyógyszerek
    Kezdet
    • <24 óra,
    • Napoktól hetekig,
    • Percektől - 24 óra,
    • <24 óra,
    Tünetek
    • Autonóm diszfunkció:
    • Neuromuszkuláris excitabilitás:
      • Hyperreflexia,
      • Tremor,
      • Klónusok,
      • Hipertonia (különösen az alsó végtagokban),
    • Megváltozott mentális státusz:
      • Agitáció,
      • Eszméletlenség,
    • Autonóm diszfunkció:
    • Neuromuszkuláris hipoaktivitás:
      • Hiperreflexia,
      • Ólomcső rigiditás,
    • Megváltozott mentális státusz:
      • Konfúzió,
      • Delirium,
    • Autonóm diszfunkció:
    • Neuromuszkuláris hipoaktivitás:
      • Hiporeflexia,
      • Rigiditás,
    • Talán megváltozott mentális státusz:
      • Zavartság,
    • Autonóm diszfunkció:
      • Tachycardia,
      • Szájszárazság,
      • Meleg, száraz, kipirult bőr,
      • Midriázis,
      • Bélhangok ↓
      • Vizelet retenció,
    • Neuromuszkuláris stabilitás:
      • Normál reflexek és tónus,
    • Talán megváltozott mentális státusz:
      • Delirium,
    Laboratóriumi lelet
    • Nem specifikus,
    • Emelkedett kreatin-kináz,
    • Alacsony plazmas vasszint,
    • Leukocitózis,
    • Nem specifikus,
    Kezelés

    Antiepileptikumok

    Az antikonvulzív gyógyszerek két csoportja az első generációs (klasszikus) és második generációs szerek. A második generációs görcsoldók általában jobban tolerálhatók, és nagyobb a terápiás szélességük, mint a klasszikus görcsoldóké. A gyógyszer megválasztását a rohamtípustól függ. A fokális rohamok első vonalbeli kezelése magában foglalja (pl.) a lamotrigint vagy a levetiracetámot, míg a valproát a generalizált rohamok gyógyszere. A görcsoldókat fájdalomcsillapításra (pl. karbamazepin vagy gabapentin) és bipoláris zavarok hangulat stabilizátoraiként (valproát) is alkalmazzák. Az antikonvulzív szerek gátolják az idegi aktivitást és specifikus receptorokkal és ioncsatornákkal kölcsönhatásban növelik a rohamküszöböt.

    Az antiepileptikumok három fő mechanizmus révén fejthetik ki terápiás hatásukat: (1) Gátolhatják a feszültségfüggő Na+-csatornákat, (2) gátolhatják a feszültségfüggő (T típusú) Ca2+-csatornákat, (3) és fokozhatják a GABA transzmissziót. A parciális rohamokban minden szer hatásos lehet, generalizált rohamokban azonban csak széles spektrumú szerek jöhetnek szóba (pl. valproát).

    Na+-csatorna blokkolók

    A feszültségfüggő nátriumcsatornák három különböző konformációt vehetnek fel. Nyugalmi állapotukban a csatorna zárva van, de az aktivációs küszöböt meghaladó membrán depolarizáció hatására kinyílik. Ebben a nyitott állapotban a Na+-k a sejtbe áramlanak. A nyitott csatornák pillanatokon belül inaktiválódnak: Ekkor a csatorna zárva van, de a nyugalmi állapottal ellentétben depolarizáció hatására nem képes kinyílni. Ebbe az állapotba csak akkor képes visszatérni, ha a membrán kellő mértékben repolarizálódik. Ehhez a feszültségfüggő K+-csatornák megnyílása szükséges: Amint az extracelluláris térbe történő K+ áram révén repolarizálódik a membrán, egyre több Na+ tér vissza a nyugalmi állapotba. A Na+ csatornák visszatérésének üteme szabja meg a refrakter periódus hosszát és ezáltal a neuron tüzelési frekvenciáját. Az epilepsziában alkalmazott Na+-csatorna blokkolók elsősorban az inaktív állapotú csatornákhoz kötődnek, hatásukra az inaktív állapotban lévő csatornák lassabban alakulnak át nyugalmi állapotúba (anélkül, hogy a repolarizáció üteme megváltozna), ezáltal a refrakter periódus megnyúlik, és az epilepsziás gócban lévő neuronok tüzelési frekvenciája lecsökken. (Azt a folyamatot, melyben egy hatóanyag inaktív csatornát gátol fordított use dependenciának nevezzük.) Hatásukra nem alakul ki akciós potenciál, mely hatás a kisülési frekvencia mértékével együtt mozog: Minél nagyobb frekvenciával működik egy neuron, azaz minél gyakrabban alakulnak ki membránjában akciós potenciálok, annál nagyobb mértékű a szer Na+-csatornára kifejtett gátló hatása (aktivitásfüggő gátló hatás). Jellegzetességük, hogy a kialakult görcsöt nem szüntetik meg, de a következő kialakulását meggátolják. Elsősorban parciális és tónusos-klónusos rohamokban hatásosak.

    Ide tartozik a valproát, a fenitoin és foszfenitoin, a lamotrigin és a karbamazepin.

    Ca2+-csatorna blokkolók

    A kalcium-csatorna blokkolók az alacsony aktivációs küszöbű T-típusú Ca2+-csatornákat gátolják a thalamusban. Ennek jelentősége csak a kisrohamok (abszensz) megelőzésében van, így ezek a szerek csak kisrohamok kezelésére alkalmasak.

    Ide tartozik az etoszuximid, a gabapentin és a pregabalin.

    A GABA transzmisszió manipulálása

    Az antiepileptikumok harmadik lehetséges hatásmechanizmusa a GABA közvetítette gátló hatás fokozása. A GABA transzmissziót fokozni lehet a szintézis serkentésével (topiramát), illetve a lebomlás (vigabatrin) és visszavétel (tiagabin) gátlásával.

    Ide tartozik a topiramát, a vigabatrin és a tiagabin.

    7. ábra: Az epilepszia gyógyszerek hatásmechanizmusa.
    26. táblázat: Az epilepszia gyógyszerei.
    Klasszifikáció Hatóanyag Indikáció Hatásmechanizmus Mellékhatások Kontraindikációk Interakciók
    Első generációs szerek Valproát
    • Gátolja a GABA-transzaminázt → GABA ↑ → neuronális excitabilitás ↓
    • Inakvitálja a Na+-csatornákat,
    • Gasztrointesztinális irritáció,
    • Hajhullás,
    • Pancreatitis,
    • Súlygyarapodás,
    • Teratogenitás,
    • Hepatotoxicitás,
    • Citokróm P450 inhibíció (a valproát gátolja a CYP2C9-et és a CYP3A4-et),
    • Szedáció,
    • Ataxia,
    • Kiütés,
    • Trombocitopénia,
    • Agranulocitózis,
    • Terhesség (különösen valproát és karbamazepin),
    • Citokróm P450 inhibíció,
    Karbamazepin
    • Inaktiválja a Na+-csatornákat,
    • Hányinger,
    • Kiütés,
    • Hiponatrémia, hiperhidráció és ödéma,
    • DRESS szindróma,
    • Vérsejtszám-zavarok (pl. agranulocitózis, aplasztikus anémia),
    • Teratogenitás az első trimeszterben,
    • Diplopia,
    • Ataxia,
    • Hepatotoxicitás,
    • ,
    • Citokróm P-450 indukció,
    • A citokróm P450 erős indukciója,
    Etoszuximid
    • Az abszensz rohamok elsővonalbeli kezelése,
    • Gasztrointesztinális tünetek,
    • Allergiás bőrreakciók (urticaria, ),
    • Fáradtság,
    • Fejfájás,
    • Miopia,
    • Növeli a fenitoin plazmaszintjét,
    Fenitoin, foszfenitoin
    • Inaktiválja a Na+-csatornákat,
    • Zérórendű elimináció (a gyógyszer eliminációjának állandó sebessége),
    • Hirzutizmus,
    • A bőr hiperpigmentációja (melazma),
    • Gingiva hiperplázia,
    • Nisztagmus,
    • Oszteopénia,
    • Megaloblasztos anémia,
    • Perifériás neuropátia,
    • ,
    • Gyógyszer által kiváltott lupus erythematosus,
    • DRESS szindróma,
    • Intoxikáció: Szedáció, diplopia, ataxia,
    • Citokróm P-450 indukció,
    • Teratogenitás,
    • A citokróm P450 indukciója,
    Fenobarbitál
    • Kardiorespirációs depresszió,
    • Tolerancia és függőség,
    • Szedáció,
    • Citokróm P-450 indukció,
    Benzodiazepinek
    • Indirekt GABAA-agonista → GABA-hatás ↑
    • Szedáció,
    • Tolerancia,
    • Légzésdepresszió,
    • Alkohol, opioidok, szedatívumok: KIR depresszió ↑
    Második generációs (újabb) szerek Lamotrigin
    • Első vonalbeli kezelés a fokális rohamok hosszú távú terápiájához,
    • A generalizált rohamok és abszensz rohamok másod vonalbeli kezelése,
    • Hangulatstabilizátor bipoláris zavarok kezelésére,
    • Gátolja a feszültségfüggő Na+-csatornákat → glutamát felszabadulás ↓
    • Kiütés, generalizált hámló bőrgyulladás (exfoliatív dermatitisz), (lassú titrálás szükséges a bőr és a nyálkahártya reakcióinak megelőzéséhez),
    • Hemofagocitás limfohisztiocitózis,
    • Ritkán hepatotoxikus vagy nefrotoxikus,
    • Homályos látás,
    • Emésztőrendszeri tünetek,
    • Hiperszenzitivitás,
    • Karbamazepin, fenobarbitál, fenitoin együttes alkalmazása → clearance ↑
    Tiagabin
    • Gátolja a GABA-visszavételt → GABA
    • Szédülés,
    • Emésztőrendszeri zavarok: Hányinger, hányás, hasmenés,
    • Inszomnia,
    • Álmosság,
    • Súlyváltozások.
    Levetiracetám
    • Nem teljesen értett,
    • SV2A-receptor blokád → a feszültségfüggő Ca2+-csatornák GABA és/vagy glutamát felszabadulás modulációja vagy inhibíciója,
    • Letargia, fáradtság,
    • Hányinger,
    • Fejfájás,
    • Pszichiátriai tünetek (pl. személyiség változások),
    • Nincs szignifikáns interakció,
    Pregabalin
    • Gyógyszer kombináció a fokális rohamok hosszú távú kezelésére,
    • Neuropátiás fájdalom,
    • Posztherpeszes neuralgia,
    • Generalizált szorongásos zavar,
    • A preszinaptikus P/Q-típusú Ca2+-csatornák inhibíciója az α2δ-alegységre kifejtett hatás révén → a Ca2+ áramlása a sejtekbe ↓ glutamát felszabadulás ↓
    • Annak ellenére, hogy GABA analóg, nem kötődik a GABA receptorokhoz,
    • Szomnolencia,
    • Hányás,
    • Ataxia,
    • Látásromlás,
    Gabapentin
    • A fokális rohamok másod vonalbeli kezelése,
    • Posztherpeszes neuralgia,
    • Perifériás (poli)neuropátia,
    • Szájszárazság,
    • Szomnolencia, hányás,
    • Ataxia,
    • Morfin: Gabapentin koncentrációi ↑
    Vigabatrin
    • Refrakter fokális rohamok (adjuváns terápia),
    • Monoterápia infantilis spazmusok (West-szindróma) esetén,
    • Irreverzibilisen gátolja a GABA-transzaminázt → GABA ↑ → neuronális excitabilitás ↓
    • Irreverzibilis látás károsodás; a betegek legfeljebb 50%-ában fordul elő; csak olyan betegeknél alkalmazható, akik más antikonvulzív szerek hatástalanok,
    • Nincs,
    • Csökkenti a fenitoin plazmaszintjét,
    Topiramát
    • A feszültségfüggő Na+-csatornák gátlása,
    • GABA ↑
    • Glaukóma,
    • Súlyvesztés,
    • Vesekövek,
    • Kognitív diszfunkció (pl. csökkent verbális folyamatosság, gondolkodási sebesség és memória),
    • Szedáció,

    Speciális betegpopulációk

    Terhes és szoptató nők

    Opioid analgetikumok

    Az opioidok endogén és exogén anyagok csoportja, amelyek a központi idegrendszer, illetve a gyomor-bél traktus μ-, κ- és δ-receptoraira hatnak. E csoport legalapvetőbb szere a morfin, a csoport többi tagját ehhez hasonlítjuk. Az opioidok hatékony analgéziát biztosítanak súlyos akut vagy krónikus fájdalomban. Szedációt és székrekedést is okoznak, amelyek terápiáan is kiaknázhatók, ezenkívül az opioidok mérséklik a köhögést. Egyéb hatások az erős eufória (amely gyorsan függőséghez vezethet) és a légzés depresszió. Az akut opioid intoxikáció potenciálisan életveszélyes állapot, amely általában megváltozott mentális állapotot, súlyos légzési depressziót és miózist okoz. Ennek kezelése sürgősségi intézkedéseket és opioid receptor antagonista (pl. naloxon) alkalmazását igényli.

    Alapvető farmakológia és farmakodinámia

    Definíciók

    Klasszifikáció

    Az opioid receptorokra gyakorolt hatás szerint

    Származás szerint

    Opioid receptorok

    μ (mű), δ (delta), κ (kappa)

    Hatások

    27. táblázat: Az opioid-hatások áttekintése.
    A hatás helye Klinikai alkalmazás Mellékhatások
    μ receptor
    • Erős analgézia: A szupraspinalis analgéziáért elsősorban a μ-receptor a felelős; minden más receptor spinális analgéziát biztosít,
    • Lassítja a gyomor-bélrendszeri tranzitot,
    • Légzésdepresszió emelkedett CO2-vel (és esetleg emelkedett ICP-vel),
    • Erős addiktív potenciál,
    • Eufória,
    • KIR depresszió (fokozódik más KIR depresszánsokkal, például alkohollal, benzodiazepinekkel kombinálva),
    • Székrekedés (nem befolyásolja a tolerancia),
    • Tüdőödéma,
    • Miózis (kivéve a meperidin; a tolerancia nem befolyásolja),
    • Bradycardia,
    • Oddi sphincter diszfunkció,
    • Vizelet retenció,
    • A prolaktin- és ADH-szekréció serkentése,
    δ-receptor
    • Anaglézia,
    • Légzésdepresszió,
    • Gyógyszertolerancia kialakulása,
    • Erős addiktív potenciál,
    • Vizelet retenció,
    • A prolaktin (és esetleg az ADH) kiválasztásának serkentése,
    κ-receptor
    • Anaglézia,
    • Szedáció,
    • Lassítja a gyomor-bélrendszeri tranzitot,
    • Diszfória,
    • Szedáció,
    • Székrekedés,
    • A prolaktin szekréció serkentése,
    Nem specifikus/egyéb hatáshelyek -
    • Roham küszöb ↓ (különösen meperidin és tramadol),
    • Hányinger és hányás (más enyhe opioidokhoz képest a tramadol a szerotonin visszavétel gátlása miatt erősebb hánytató hatással rendelkezik),
    • Viszkezés.
    Megfelelő adagolás mellett klinikailag releváns légzésdepresszió nem valószínű a krónikus fájdalom kezelésében.
    Míg az opioidok szedatív, ortosztatikus és hánytató hatása a tolerancia fokozódásával csökken, a miózis és a székrekedés nem.

    Receptor-affinitás, intrinzik aktivitás és plafonhatás

    Receptor affinitás

    A különböző hatáserősségű opioidokat nem szabad kombinálni!

    Intrinsic aktivitás (hatékonyság)

    Plafonhatás (ceiling effect)

    Relatív analgetikus potenciál

    Indikációk

    Fájdalom menedzsment

    Akut fájdalom menedzsment

    Krónikus fájdalom menedzsment

    Kerüld a hosszú távú IV terápiát, mert ez gyorsan ópioid-toleranciához és végül függőséghez vezethet.
    28. táblázat: Az opiátok kinetikája.
    Beadási mód és a megfelelő fájdalomcsillapító hatáserősség A fájdalom-csillapító hatás időtartama Receptor interakció Indikációk Mellékhatások és egyéb jellemzők
    Morfin
    • Orálisan: 1,
    • Parenterálisan: 3,
    • 3-6 óra,
    • 3-6 óra,
    • Full agonista,
    • Súlyos akut és krónikus fájdalom,
    • A morfium a mérce, amelyhez más opioidok hatékonyságát hasonlítják,
    Hidromorfon
    • Parenterálisan: 10,
    • 3-5 óra,
    • Kevert receptor profil:
      • μ agonista,
      • κ agonista,
      • δ parciális agonista,
    • Közepes vagy súlyos akut és krónikus fájdalom,
    • Nem metabolizálódik CYP450 enzimeken keresztül,
    Butorfanol
    • Parenterálisan: 5,
    • 3-4 óra,
    • Kevert receptor profil:
      • μ agonista,
      • κ agonista,
    • Súlyos fájdalom (pl. szülés, migrén),
    • Kisebb a légzésdepresszió kockázata a teljes agonistákhoz képest,
    • A teljes agonistával való együttes adás elvonási tüneteket eredményezhet,
    • A hatások nehezen visszafordíthatók naloxonnal,
    Oxikodon
    • Orálisan: 1,5,
    • 3-6 óra,
    • μ agonista,
    • Közepes vagy súlyos akut és krónikus fájdalom,
    • Hosszan tartó használata hipogonadizmushoz vezethet,
    Kodein
    • Orálisan: 0,15,
    • Parenterálisan: 0,08-0,1,
    • 4-6 óra,
    • Full agonista,
    • Enyhe vagy mérsékelt fájdalom,
    Tramadol
    • Orálisan: 0,25,
    • 4-6 óra,
    • μ agonista,
    • Ez a választandó mérsékelt krónikus fájdalom esetén,
    • A tramadolnak kevesebb a mellékhatása, mint más opioidoknak, miközben a legtöbb esetben megfelelő fájdalomcsillapítást biztosít,
    Meperidin
    • Orálisan: 0,1,
    • Parenterálisan: 0,13,
    • 2-4 óra,
    • Full agonista,
    • Súlyos fájdalom a vajúdás és a szülés alatt,
    Pentazocin
    • Parenterálisan: 0,2–0,33,
    • 3-4 óra,
    • Kevert receptor profil:
      • κ agonista,
      • Parciális μ agonista / gyenge antagonista,
    • Közepes vagy erős fájdalom,
    • A teljes agonistával való kombináció a receptorokért való versengés következtében opioidmegvonást okozhat,
    Metadon
    • Orálisan: 7,75,
    • 4-8 óra,
    • Full agonista,
    • Krónikus fájdalom,
    • A hatás időtartama rövidebb, mint a felezési idejük,
    • QT-meghosszabbodás és torsade de pointes,
    Buprenorfin
    • Parenterálisan: 33,
    • Szublingválisan: 40,
    • Topikálisan (transzdermálisan): 100-115,
    • 4-8 óra,
    • Parciális μ agonista,
    • Krónikus fájdalom,
    • A magas receptor-affinitás miatt leszoríthat más opioidokat az opioid-receptorokból, és elvonási tüneteket okozhat, mivel nem váltja ki ugyanazt a receptoraktivációt, mint egy full agonista,
    • Nagy dózisú naloxon vagy naltrexon szükséges a buprenorfin hatásának antagonizálásához,
    Fentanil
    • Parenterálisan: 85,
    • 1-1,5 óra,
    • Full agonista,
    • Ez a preferált analgetikum az aneszteziológiában,
    • Krónikus fájdalom kezelése (pl. fentanil tapaszként) (a fentanil erősen lipofil, ezért felhalmozódik a bőrben),
    • Erősen lipofil:
      • Gyors hatás és KIR penetráció,
      • A folyamatos adagolás jelentős felhalmozódáshoz vezet,
    Nalbufin
    • Parenterális (IM): 0,7-0,8,
    • 3-6 óra,
    • Kevert receptor profil:
      • κ agonista,
      • Parciális μ agonista / gyenge antagonista,
    • Közepes vagy erős fájdalom,
    • Hallucinációkat okozhat,
    • Alacsonyabb a viszketés és a légzésdepresszió kockázata, mint a morfinnál.

    Köhögés menedzsment

    Hasmenés menedzsment

    Az opioidhasználati zavar kezelése

    Opioid-receptor antagonisták

    Az opioid-receptor antagonisták az opioid-receptorokhoz kötődnek, de anélkül, hogy aktiválnák azokat. Az opioid-antagonisták alkalmazhatók akut opioid mérgezés antidótumaként, mivel képesek leszorítani az opioidokat a receptorokból.

    Centrálisan ható opioid-receptor-antagonisták

    29. táblázat: A centrálisan ható opioid-receptor-antagonisták áttekintése.
    Naloxon Naltrexon
    Alkalmazási módok
    • PO, IM, IV, SC, IO,
    • Intranazálisan (spray formájában),
    • PO, IM,
    Farmakológia
    • Gyors hatás,
    • Rövid felezési idő (átlagosan 60 perc; 30-90 perc között változik),
    • Hosszú felezési idő (4-10 óra),
    • Hosszú, dózisfüggő hatástartam: 24-72 óra,
    Indikáció
    • Akut opioid intoxikáció (különösen hatékony a KIR és a légzésdepresszió antagonizálására),
    • Az akut detoxikációt követő opioid visszaesés megelőzése,
    • Alkoholfogyasztási zavar,
    • A dohányzásról való leszokás,
    • Testsúlykontroll (bupropionnal kombinálva).

    Perifériásan ható μ-receptor antagonisták

    Opioid intoxikáció és megvonás

    Opioid intoxikáció

    Az opioid mérgezés a kábítószer-túladagolás miatti halálozás fő oka.

    Akut menedzsment

    1. Légút menedzsment,
    2. Naloxon:
      • Lassú adagolás az akut elvonási szindróma megelőzése érdekében,
      • Az opioid-hatások semlegesítése → a ventilláció helyreállítása és a KIR depresszió ellensúlyozása,
    3. Szövődmények kezelése (pl. diazepam görcsrohamok esetén),
    4. Naltrexon: A detoxikáció után a visszaesés megelőzésére.

    A megváltozott mentális állapot, a légzés depresszió és a miózis az opioid intoxikáció klasszikus triádja. A miózis hiánya azonban nem zárja ki az opioid mérgezést!
    A naloxon dózisdependens hatása rövidebb, mint a legtöbb opioidé. A gyors metabolizáció miatt az opioid hatás hamar visszatér.

    Opioid megvonási szindróma

    Újszülötti absztinencia szindróma

    Kontraindikációk

    A pontos kontraindikációk az adott anyagtól, az adagolástól, a készítménytől és az alkalmazás módjától függően változhatnak. Az alább felsorolt kontraindikációk azonban a legtöbb opioidra vonatkoznak.

    Abszolút kontraindikációk

    Relatív kontraindikációk

    Perifériás idegrendszer

    Centrális izomrelaxánsok
    A spaszticitás gyógyszertana

    A spaszticitás egy olyan sebességfüggő jelenség, amely során az izomban az ellenállással szemben görcsök, kontrakciók és a tónusfokozódás alakul ki. Ezt a leszálló motoros pályák sérülése okozza. A spaszticitás gyakori etiológiái közé tartozik a szklerózis multiplex, a sztrók, a tumor, valamint a gerincvelői vagy perifériás idegsérülés. A kiváltó etiológia meghatározásához idegvezetési vizsgálatok, illetve az agy és/vagy a gerincvelő képalkotó vizsgálata szükséges. A spaszticitás kezelése széleskörű, és magában foglalhatja a fizikoterápiát és a foglalkozásterápiát, a farmakoterápiát (pl. izomlazítók, mint a diazepám, tinazidin, baklofen vagy dantrolén; bénítók, mint a botulinum toxin) vagy a műtétet.

    Patofiziológia

    Tünetek

    30. táblázat: Az orális izomrelaxánsok áttekintése.
    Hatóanyag Hatásmechanizmus Indikációk Mellékhatások
    Baklofen
    • GABAB agonizmus a gerincvelőben,
    • Intrathecalisan is beadható,
    • Izom spaszticitás,
    • Disztónia,
    • Sclerosis multiplex,
    • Hipotónia,
    • Hányinger,
    • Szedáció,
    Dantrolén
    • A rianodin receptorok gátlása → Ca2+ felszabadulása a szarkoplazmatikus retikulumból a vázizomzatban ↓
    • KIR: Fejfájás, szédülés, görcsök,
    • Gyomor- és bélrendszeri zavarok,
    • Izomgyengeség,
    Ciklobenzaprin
    • Centrális (főként agytörzsi) 5-HT2 receptor agonizmus,
    • Izom spaszticitás,
    • Antikolinerg (kémiai szerkezete nagyon hasonló a TCA-khoz),
      • Szájszárazság,
      • Székrekedés,
    • Szedáció, álmosság, fáradtság,
    Orális α2 agonisták
    (pl. tinazidin, klonidin)
    • Izoms paszticitás,
    • Központi idegrendszeri károsodás,
    • Sclerosis multiplex,
    • ALS,
    • Ortosztatikus hipotenzió, bradycardia,
    • Szedáció,
    • Szájszárazság,
    Orális benzodiazepinek
    (pl. diazepám, klonazepám)
    • Indirekt GABAA-agonizmus a Cl--csatornák nyitási frekvenciájának növelésével → GABAA-hatás ↑
    • Izom spaszticitás,
    • Pszichiátriai állapotok (szorongás, pánikbetegség),
    • Detoxifikáció,
    • Anesztézia,

    Perifériás izomrelaxánsok

    A vázizomlazítók olyan gyógyszerek, amelyek blokkolják a neuromuszkuláris junkciót azáltal, hogy kötődnek a rajtuk található (nikotinos) ACh-receptorokhoz. Ez a folyamat az összes vázizom paralíziséhez vezet, az arc kis izmaitól kezdve a rekeszizomig. A szukcinil-kolin, mint az egyetlen depolarizáló NMJ-blokkoló gyógyszer, az ACh-receptorokhoz kötődve a motoros véglemez hosszan tartó depolarizációját idézi elő, amely petyhüdt bénulást eredményez. Ezzel szemben a nem depolarizáló szerek megakadályozzák a motoros véglemez depolarizációját (depolarizációs blokk). A hatás időtartama alapján az NMJ-blokkoló gyógyszerek hasznos kiegészítői az anesztetikumoknak, ezért intubálásához, gépi lélegeztetéshez vagy intraoperatív izomrelaxáláshoz használják őket. Minden NMJ-blokkoló gyógyszer apnoét okoz a rekeszizom és a bordaközi izmok paralízise miatt. A szukcinil-kolin a malignus hipertermia ismert kiváltója, és hiperkalémiát, posztoperatív izomfájdalmat és aritmiákat is okozhat. A nem depolarizáló szerek hisztamin felszabadulást indukálhatnak (atrakurium), illetve szimpatomimetikus tulajdonságaik révén (pankuronium) bronchospazmust és tachycardiát okozhatnak. A nem depolarizáló gyógyszerek antagonistáit (neostigmin, piridostigmin, szugammadex) használják az NMJ blokk visszafordítására. A szukcinil-kolinnak nincs specifikus antagonistája.

    Malignus hipertermia

    Különösen ritka (gyermekeknél: 1/15 000, felnőtteknél 1/50 000), de életet veszélyeztető állapot. Autoszomális domináns öröklődésű, vagyis genetikai fogékonyság esetén bizonyos inhalációs anesztetikumok (halotán) vagy szukcinil-kolin alkalmazását követően megnyílnak a rianodin-receptorok (RYR) Ca2+-csatornái, melynek következtében – minden idegi impulzus nélkül – izomkontrakciók jelentkeznek. Az erőteljes és hosszan tartó kontrakciók következtében súlyos acidózis, rabdomiolízis, hipertermia, hiperkalémia, aritmiák alakulhatnak ki. A legkorábbi jelek a tachycardia, a tahcypnoe és a generalizált izommerevség. Kezelésére alkalmazhatunk különböző hűtési technikákat, rendeznünk kell a folyadék- és elektrolit homeosztázist, illetve gyógyszeres kezelésként szóba jön az izomrelaxáns dantrolén.

    Depolarizáló szerek

    Farmakodinámia

    Mellékhatások

    Nem depolarizáló szerek

    Farmakodinámia

    Mellékhatások

    31. táblázat: Perifériás izomrelaxánsok.
    Gyógyszer osztály Hatás kezdet Hatás tartam Elimináció Jellemzők
    Depolarizáló Szukcinil-kolin
    • ∼60 s,
    • 5-10 min,
    • 100% enzimes hidrolízis,
    • A depolarizáló és nem depolarizáló izomrelaxánsok csak az NMJ nikotinos receptorait célozzák meg; az autonóm Nn receptorra nincsenek hatással,
    • Anesztézia indukcióra alkalmazzák (pl. RSI),
    • A rövid hatástartam miatt nem használható a relaxáció fenntartására,
    • Az adag módosítása abban a betegpopulációban, akiknél a plazma kolin-észteráz szint alacsony (pl. májelégtelenség, genetikai tényezők),
    • Kontraindikációk:
    Nem depolarizáló Rövid hatású Mivakurium
    • 2-4 min,
    • 15-25 min,
    • 90% enzimes hidrolízis,
    • <10% máj clearance,
    • A felezési idő hosszabb azoknál a betegeknél, akiknek alacsony a plazma kolin-észteráz szintje,
    Közepes hatástartam Vekuronium
    • 2-3 min,
    • 60-90 min,
    • 70% máj,
    • 30% vese,
    • A rokuronium és a szukcinil-kolin helyett RSI-ben,
    • Kardiovaszkuláris betegségben szenvedő betegek számára ajánlott,
      • Nem okoz hisztamin felszabadulást,
      • Nincsenek szimpatomimetikus hatásai,
    • Antidotum: Sugammadex,
    Rokuronium
    • 1-3 min,
    • 60-90 min,
    • 70% máj,
    • 30% vese,
    Atrakurium
    • 2-3 min,
    • 45-60 min,
    • 60% enzimes hidrolízis,
    • 30% Hoffmann elimináció,
      • Gyógyszer inaktiváció metilezési reakció következtében,
    • Ideális vese- és máj elégtelenségben,
    • Hisztamin felszabadulást okoz,
    Ciszatrakurium
    • 3-5 min,
    • 45-60 min,
    • Hasonló az atrakuriumhoz,
    • Ideális vese- és máj elégtelenségben,
    • Előny az atrakuriummal szemben: Nem okoz hisztamin felszabadulást,
    Hosszú hatású Pankuronium
    • 3-5 min,
    • 90-120 min,
    • 70% vese,
    • 30% máj,
    • Akkor alkalmazzák, ha 1 óránál tovább szükséges az izomrelaxáció,
      • Normál máj- és vesefunkciójú betegeknél,
    • A szimpatomimetikus hatás miatt gyakoriak a szív-érrendszeri mellékhatások,
    Tubokurarin
    • 5 min,
    • 60-120 min,
    • 75% vese,
    • 25% máj,
    • Gyakoriak a légzőszervi mellékhatások.