A farmakológia alapjai
A gyógyszer hatása számos tényezőtől függ. A farmakokinetika a gyógyszer mozgását vizsgálja a szervezetben, és úgy írható le, mint amit a szervezet tesz a gyógyszerrel, míg a farmakodinámia a gyógyszer hatását és effektusait vizsgálja a szervezetre, és úgy írható le, mint amit a gyógyszer tesz a szervezetttel. Egy gyógyszer más szerekkel vagy anyagokkal kombinált alkalmazása különféle interakciókat okozhat, amelyek szinergikusan vagy antagonisztikusan módosíthatják ezen gyógyszerek hatását (például egyes gyógyszerek által a citokróm P450 enzimek aktiválásával vagy gátlásával). Az interakciók és a farmakokinetika ismerete segít meghatározni az ideális alkalmazási útvonalat (helyi, orális, intravénás). A máj által eliminált gyógyszerek magas szérumkoncentrációt érhetnek el májkárosodás esetén, ami növeli a gyógyszertoxicitás kockázatát. Ugyanez az elv vonatkozik a veséken keresztül eliminálódó gyógyszerekre is.
Áttekintés
- A LADME a farmakokinetika fontos fázisait jelölő mozaikszó:
- Liberáció,
- Aszorpció,
- Disztribúció,
- Metabolizáció,
- Exkréció,
- Farmakodinámia
- Receptorok típusai és kölcsönhatásuk a gyógyszerrel,
- Dózis-válasz (hatás) összefüggés,
- Farmakogenetika: a genetikai variációknak a gyógyszerek metabolizmusára és hatására gyakorolt befolyásával foglalkozik,
- Klinikai vizsgálatok: a gyógyszerfejlesztés, -tesztelés és a hatósági engedélyezés fázisai (a preklinikai vizsgálatok után következnek)
| Klinikai vizsgálati fázis | Cél | Vizsgálati populáció | Vizsgálati elrendezés |
|---|---|---|---|
| 0. fázisú vizsgálat |
|
|
|
| I. fázisú vizsgálat |
|
|
|
| II. fázisú vizsgálat |
|
|
|
| III. fázisú vizsgálat |
|
|
|
| IV. fázisú vizsgálat |
|
|
|
Mielőtt a klinikai vizsgálatok megkezdődnének, a gyógyszereket először preklinikai vizsgálatokban tesztelik. A preklinikai vizsgálatok nem tartalmaznak humán alanyokat.
Gyógyszer-engedélyezés
- Általános:
- Az Egyesült Államokban minden gyógyszert engedélyeztetni kell az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatallal (FDA) bizonyos indikációkra,
- Egyes gyógyszerek használhatók olyan indikációkra is, amelyekre nincsenek engedélyezve. (Lásd lentebb: "Off-label használat"),
- Azokat a gyógyszereket, amelyeket az FDA egyetlen indikációra sem engedélyezett, általában nem szabad felírni, de vannak kivételek. (Lásd lentebb: "Kiterjesztett hozzáférés"),
- Kivételek:
- Off-label:
- Egy FDA által engedélyezett gyógyszer használata nem engedélyezett indikációra vagy populációban, vagy nem engedélyezett formában vagy adagolásban,
- Példák: Triciklusos antidepresszánsok a krónikus fájdalom kezelésére, SSRI-k a korai magömlés kezelésére, letrozol az infertilitás (meddőség) kezelésére PCOS-ben (policisztás ovárium szindróma),
- Ritka betegségek gyógyszerei / árva gyógyszerek (orphan drugs):
- A gyógyszerészeti vagy vakcina készítmények FDA (Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal) általi kijelölése, amelyet potenciálisan ritka betegség (az Egyesült Államokban kevesebb, mint 200 000 embert érintőként definiált) diagnosztizálására, megelőzésére vagy kezelésére lehet felhasználni,
- Ez a megjelölés ösztönzi a ritka betegségek gyógyszereinek fejlesztését (pl. a klinikai vizsgálatokhoz nyújtott adókedvezményekkel, a felhasználói díjak alóli mentességgel és az engedélyezés utáni hét évre szóló piaci kizárólagossággal),
- Kiterjesztett hozzáférés:
- Egy FDA program, amely engedélyezi egy vizsgált gyógyszer vagy orvostechnikai eszköz alkalmazását egy súlyos állapot kezelésére, amelyre nincs összehasonlítható vagy kielégítő alternatív kezelés,
- Példák: Hozzáférés biztosítása egy vizsgált gyógyszerhez egy olyan beteg számára, aki túl messze lakik a vizsgálati központoktól, vagy nem felel meg a gyógyszervizsgálatban való részvétel jogosultsági feltételeinek.
Azok a gyógyszerek, amelyek nincsenek az FDA (Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal) által engedélyezve semmilyen indikációra, nem írhatók fel, mivel ezeknek a gyógyszereknek a biztonságosságát, hatékonyságát és minőségét még nem igazolták.
Gyógyszerosztályozás
- Definíció: A szerek jogi besorolása a visszaélési potenciáljuk alapján
| Osztály | Leírás | Példák |
|---|---|---|
| I |
|
|
| II |
|
|
| III |
|
|
| IV |
|
|
| V |
|
|
Farmakokinetika
A farmakokinetika a gyógyszer felszívódásával, eloszlásával, metabolizmusával és kiválasztásával foglalkozik.
Liberáció
- Az a folyamat, amely során a gyógyszer felszabadul a gyógyszerformájából (pl. kapszula, tabletta, végbélkúp stb.),
- A gyógyszer beadásának leggyakoribb útvonalai:
- Injekció (a gyógyszert közvetlenül a véráramba vagy a szövetbe juttatják),
- Inhaláció (belégzés),
- Per os adagolás (szájon át),
- Dermális adagolás (bőrön keresztül),
- Rektális adagolás (végbélen keresztül),
- Kevésbé gyakori útvonalak:
- Buccalis (a szájnyálkahártyán keresztüli),
- Szublingvális (nyelv alatti),
- ntraartikuláris adagolás (ízületi).
Abszorpció
Az a folyamat, amely során a gyógyszer eljut a véráramba. A következő tényezők befolyásolják a gyógyszer felszívódását:
- Bioaviabilitás:
- Leírja azt a sebességet és koncentrációt, amellyel egy gyógyszer eléri a szisztémás keringést,
- Az eredetileg beadott dózis százalékában kifejezve,
- Az intravénásan (IV) beadott gyógyszerek biohasznosulása 100%,
- Kiszámítható a koncentráció-idő görbe alatti területe (AUC) segítségével: (F) = (AUCper os/AUCIV) × 100,
- A biohasznosulást két mechanizmus befolyásolja:
- Képesség a lipidmembránokon való áthaladásra: a szer természetétől függően (lásd az alábbi táblázatot),
- First-pass effektus:
- A szájon át (per os) adagolt gyógyszerek felszívódnak a GI (gasztrointesztinális) traktusban és a portális keringésen keresztül eljutnak a májba,
- A májban first-pass metabolizmuson (első áthaladás metabolizmusán) esnek át, mielőtt bejutnak a szisztémás keringésbe → csökken a gyógyszer biohasznosulása (F < 100%),
- A rektális vagy szublingvális (nyelv alatti) adagolás megkerüli a first-pass metabolizmust, mivel a gyógyszer közvetlenül a véráramba szívódik fel,
- Bioekvivalencia: Két szabadalmaztatott gyógyszerkészítményt akkor tekintünk bioekvivalensnek (biológiailag egyenértékűnek), ha azonos dózisban beadva ugyanazt a biohasznosulást mutatják.
| Karakterisztika | Kémiai természet |
Klinikai szignifikancia | Példa |
|---|---|---|---|
| Lipofil |
|
|
|
| Hidrofil |
|
|
|
| Amfifil |
|
|
|
- Változások idősebb felnőtteknél:
- Annak ellenére, hogy a gyomorürülés lelassul, és a gyomor pH-ja megnő, a felszívódás jellemzően változatlan marad idősebb felnőtteknél,
- Mivel az idősebb felnőttek gyakran többféle gyógyszeres kezelést alkalmaznak, ez a csoport különösen ki van téve a gyógyszer- és ételkölcsönhatások kockázatának.
Disztribúció
- Eloszlási együttható: a gyógyszer hidrofóbitásának/hidrofilitásának mértéke,
- Corganikus/Cvíz
- Corganikus = Gyógyszerkoncentráció szerves oldószerben
- Cvíz: Gyógyszerkoncentráció vízben,
- Vd = M/Cplazma,
- Vd = Eloszlási térfogat (volume of distribution) (általában liter/testtömeg-kilogrammban kifejezve),
- M = A gyógyszer mennyisége a szervezetben egy adott időpontban,
- Cplazma = a Gyógyszer plazmakoncentrációja egy adott időpontban,
- Az az elméleti térfogat, amelyet egy gyógyszer elfoglalna, ha egyenletesen oszlana el a folyadékokban a plazmakoncentrációval megegyező koncentrációban,
- Információt ad a gyógyszer azon tendenciájáról, hogy más kompartmentekben (pl. izom- vagy zsírszövetben) oszlik el, nem pedig a plazmában,
- A gyógyszerek egynél több kompartmentben is eloszolhatnak,
- A plazmafehérjéhez kötött gyógyszerek Vd-je (eloszlási térfogata) megnőhet vese- és májbetegségben szenvedő betegeknél a plazmafehérjék elvesztése miatt.
| Vd | Alacsony | Közepes | Magas |
|---|---|---|---|
| Gyógyszerek |
|
|
|
| Kompartment |
|
|
|
- Plazmafehérjékhez való kötődés: Különböző gyógyszereknek eltérő affinitása van a plazmafehérjékhez (pl. albuminhoz) való kötődésre,
- Csak a gyógyszer szabad (nem kötött) frakciója rendelkezik farmakológiai hatással,
- Különböző gyógyszerek versenyezhetnek a plazmafehérjékhez való kötődésért
- Redisztribúció: A gyógyszer átjutása az emberi testen belüli különböző kompartmentek között,
- A lipofil anyagok (pl. inhalációs anesztetikumok) a plazmából a zsírszövetbe redisztribálódnak → a beadott gyógyszer hatásának kezdeti csökkenése,
- A gyógyszer tárolódik, de idővel a zsírszövetből ismét felszabadul a plazmába → a specifikus gyógyszer eliminációjának késleltetése és hatásának meghosszabbodása
- Változások előrehaladott korban:
Miután a gyógyszer eléri a véráramot, kezdetben a legjobban vascularizált (érhálózatban gazdag) szervekben oszlik el.
A vese- és májbetegség megnövelheti a plazmafehérjékhez kötött gyógyszerek látszólagos eloszlási térfogatát (Vd)
Metabolizmus (biotranszformáció)
- A szervezetben lévő anyagok (pl. gyógyszerek) kémiai átalakítása enzimek hatására, amely főként a májban zajlik,
- Méregteleníti a gyógyszereket és megkönnyíti azok kiürülését (eliminációját).
A gyógyszerkinetika típusai
- Nulladrendű kinetika: A metabolizmus és/vagy az elimináció sebessége állandó marad, és független a gyógyszer steady state-beli (állandósult állapotbeli) plazmakoncentrációjától (Cp az idő múlásával lineárisan csökken),
- A nulladrendű kinetika egy kapacitás-korlátolt elimináció,
- Példák: Etanol, fenitoin, aszpirin (magas koncentrációban)
- Elsőrendű kinetika: A metabolizmus és/vagy az elimináció sebessége közvetlenül arányos a gyógyszer plazmakoncentrációjával (Cp az idő múlásával exponenciálisan csökken),
- Az elsőrendű kinetika egy áramlásfüg
.
A biotranszformáció lépései
- I. fázisú reakció: A gyógyszer egy poláris, vízoldható metabolittá alakul citokróm P450 (CYP) hatására, az alábbi reakciók egyikével vagy többjével:
- Oxidáció (leggyakoribb reakció),
- Redukció,
- Hidrolízis,
- II. fázisú reakció: A gyógyszer konjugálódik, és ezáltal egy nagyon poláris metabolittá alakul át (amely renálisan kiválasztható) az alábbi reakciók egyikével vagy többjével:
- Glükuronidáció
(leggyakoribb kapcsolási reakció),
- Acetiláció (pl. izoniazid),
- Szulfáció (Szulfát-konjugáció),
- Metilezés,
- Klinikai szignifikancia:
- Méregtelenítés: A legtöbb esetben a gyógyszer inaktiválódik, és hidrofil metabolittá módosul, ami lehetővé teszi a gyógyszer kiürülését a vesén vagy az epén keresztül,
- Aktiválás: Bizonyos gyógyszerek inaktív prodrug állapotukból aktív formává alakulnak a májban (pl. az ACE-gátló enalapril észter-hidrolízisen keresztül alakul át az aktív enalaprilát formává),
- Mérgező metabolitok képződése: (Pl. a paracetamol lebontása toxikus metabolitokat eredményez, amelyek nagy adagokban súlyos májkárosodást okozhatnak),
- Azoknál az egyéneknél, akik lassú gyógyszer-acetilálók, a csökkent metabolizmus sebessége növeli a mellékhatások kockázatát (pl. izoniazid).
- Változások előrehaladott korban: Csökkent metabolizáció (a csökkent májtömeg és a csökkent máj véráramlás miatt):
- Mivel az I. fázisú metabolizmus csökken (ami befolyásolja az olyan gyógyszereket, mint a diazepám), a túlnyomórészt a II. fázisban metabolizálódó gyógyszereket (pl. acetaminofen / paracetamol, lorazepám) biztonságosabbnak tekintik.
Az idős populációban általában az I. fázisú reakciók károsodnak előbb, mint a II. fázisú reakciók.
Exkréció
- Gyógyszer clearance: A gyógyszer eliminációjának (kiürülésének) sebességét mérő érték,
- Definíciója szerint az a plazmatérfogat, amely egységnyi idő alatt teljesen megtisztítható a gyógyszertől (pl. kreatinin-clearance),
- CL = Vd × Ke = A gyógyszer eliminaciójának sebessége / plazma gyógyszerkoncentráció,
- Vd = Eloszlási térfogat,
- Ke = Eliminációs konstans,
- CL (clearance) = Az elimináció (kiürülés) sebessége / plazmakoncentráció,
- A CL (clearance) károsodhat szív-, máj- vagy veseelégtelenségben,
- Felezési idő (t1/2): Az az időtartam, amely alatt a gyógyszer plazmakoncentrációja az eredeti érték felére csökken,
- Steady state:
- Dinamikus egyensúly,
- A gyógyszerkoncentráció állandó marad, mert a gyógyszer eliminációjának (kiürülésének) sebessége megegyezik a gyógyszer beadásának sebességével,
- Firs order kinetikában:
- tt/2 = (0,7 × Vd) / CL,
- Egy felezési idő (t1/2) alatt éri el a steady-state szint 50%-át; két felezési idő alatt 25%-át; három felezési idő alatt 12,5%-át; és négy felezési idő alatt 6,25%-át,
- A teljes steady-state elérése 4–5 felezési időt igényel az állandó sebességgel infundált (cseppentett) gyógyszereknél; a steady-state szint 90%-át 3,3 felezési idő után éri el,
- Effektív felezési idő:
- Az az időtartam, amely alatt egy gyógyszer plazmakoncentrációja az eredeti érték 50%-ára csökken a kinetikájának leginkább klinikailag fontos fázisában (az első, gyorsabb eloszlási/eliminációs fázisban),
- Az atipikus kinetikájú gyógyszerek esetében (pl. nagy eloszlási térfogatú (Vd szerek) az effektív felezési idő rövidebb lehet a terminális eliminációs felezési időnél, de jobban előre jelzi a gyógyszer hatástartamát és akkumulációját (felhalmozódását).
A vese-, máj- vagy szívműködés zavarai (defektusai) károsíthatják a gyógyszer-clearance-t.
Négy felezési idő (t1/2) után a gyógyszer több mint 90%-a kiürül.
A gyógyszerek és/vagy metabolitjaik a szervezetből az alábbi módok közül egy vagy több úton ürülnek:
- Renális elimináció: Többnyire hidrofil gyógyszerek,
- A fő renális eliminációs mechanizmusok a következők:
- Glomerulális filtráció
- Tubuláris szekréció
- Tubuláris reabszorpció
- Az ionizált anyagok nem tudnak átjutni a vese tubuláris membránjain, és gyorsan kiürülnek (clearance-ük gyors),
- Gyenge savas gyógyszerek (pl. fenobarbitál, metotrexát, aszpirin) bázikus környezetben csapdába esnek (ionizálódnak),
- Ezen gyógyszerek túladagolása a vizelet lúgosításával (nátrium-hidrogén-karbonáttal
) kezelhető,
- RCOOH (lipidoldékony) ⇌ RCOO- + H+ (csapdázott/ionizált forma),
- Gyenge bázikus gyógyszerek (pl. triciklusos antidepresszánsok, amfetaminok) savanyú környezetben csapdába esnek (ionizálódnak),
- Ezen gyógyszerek túladagolása a vizelet savasításával (ammónium-kloriddal) kezelhető,
- RNH+3 (csapdázott/ionizált forma) ⇌ RNH2 + H+ (lipidoldékony),
- A triciklusos antidepresszánsok, amelyek bázikusak, eliminációja a vizelet savasításával növelhető, de toxicitásukat általában nátrium-hidrogén-karbonáttal kezelik
- A semleges anyagok reabszorbeálódhatnak,
- Biliáris elimináció:
- Lipofil és hidrofil anyagok,
- A biliárisan (epével) kiürült lipofil anyagok visszaszívódhatnak a bélből, majd ismét kiválasztódhatnak az epébe (enterohepatikus körforgás)
- Pulmonális elimináció: Elsősorban az inhalációs anesztetikumoknál,
- Változások előrehaladott korban:
- Tubuláris szekréció ↓ és GFR ↓ → a renálisan eliminálódott gyógyszerek növekedett koncentrációja,
- Következésképpen, alacsonyabb terápiás dózisokat kell alkalmazni venni az idős egyéneknél.
Dózisintervallumok
Telítő dózis
- Definíció: Egy adott gyógyszerből szükséges kezdő adag (első adag) mennyisége, amellyel elérhető a cél plazmakoncentráció (terápiás szint),
- Képlet: Telítő dózis (loading dose) = (Cp x Vd) / F,
- Cp = Cél csúcs plazmakoncentráció steady-state mellett (mg/L vagy egység/L),
- Vd = Eloszlási térfogat (L/kg),
- F = Biohasznosulás,
- Vese- és/vagy májműködési zavarban szenvedő betegeknél a telítő dózis, (amely nem függ a clearance-től) és a steady-state eléréséhez szükséges idő általában változatlan marad.
Fenntartó dózis
- Fenntartó dózis definíciója: Egy adott gyógyszerből szükséges mennyiség, amellyel elérhető a steady-state (állandósult állapotú) cél plazmakoncentráció,
- Képlet: Fenntartó dózis = (Cp x Cl * τ) / F,
- Cp = Cél plazmakoncentráció steady-state állapot mellett (mg/L),
- CL = Clearane (L/h),
- τ = Adagolási intervallum (órák),
- F = Biohasznosulás,
- Vese- és/vagy májműködési zavarban szenvedő betegeknél a fenntartó dózist csökkenteni kell (a károsodott clearance miatt), a steady-state eléréséhez szükséges idő pedig változatlan marad (mivel a steady-state elérésének ideje a felezési időtől [t1/2] függ).
Farmakodinámia
A farmakodinámia a gyógyszer hatásának tanulmányozása a szervezetre nézve: Vizsgálja a gyógyszer hatásmechanizmusát a célhelyen, a dózis és az általa kiváltott hatás közötti összefüggést, valamint a gyógyszerhatást befolyásoló egyéb tényezőket.
Gyógyszercélpontok típusai
- A szervezetben minden működő molekula potenciális hatáshely (célpont) a gyógyszer számára. Azok a módok, ahogyan a gyógyszerek hatnak, a következők:
- Receptorokkal való interakció,
- Sejt membrán receptorok,
- G-fehérjéhez kapcsolt receptorok (pl. adrenerg, dopamin, angiotenzin, M-kolinerg, opioid receptorok),
- oncsatornák (pl. GABAA receptorok),
- Protein-kináz receptorok (pl. inzulin receptorok),
- Intracelluláris receptorok (pl. glükokortikoid, NO receptorok),
- Interakció enzimekkel,
- Interakció a DNS-sel (pl. citotoxikus szerek/ cito-sztatikumok),
- Fizikai/kémiai hatás (pl. ozmotikus diuretikumok, antacidok / savlekötők).
Gyógyszer–receptor interakciók
Alapelvek
- Gyógyszer affinitás: A gyógyszer azon hajlamának (tendenciájának) mértéke, hogy kötődjön a receptorához azaz a gyógyszer és a receptor közötti kötőerő nagysága,
- A legtöbb gyógyszer–receptor kötés reverzibilis,
- A kovalens gyógyszer–receptor kötések, amelyek ritkábbak, szinte mindig irreverzibilisek (pl. az aszpirin kötődése a ciklooxigenáz [COX] enzimhez)
- Gyógyszer hatékonyság (az Emax-szal [maximális hatással] van összefüggésben): Az a maximális mérték, amellyel egy gyógyszer a kötődés után aktiválja a receptorokat és sejtválaszt vált ki.
- Egy hatékonysági grafikonon a két gyógyszer közötti hatékonyságbeli különbséget az határozza meg, hogy mekkora a maximális hatásuk különbözete (ez az y-tengelyen látható); a különböző hatékonyságú gyógyszerek eltérő magasságúak lesznek, a hatékonyság különbségét az y-tengely reprezentálja,
- Nem függ össze a potenciával (a nagy hatékonyságú gyógyszerek lehetnek alacsony potenciájúak is),
- A parciális agonisták kevésbé hatékonyak (efficacious-ak), mint a teljes (full) agonisták,
- Szerkezet–hatás összefüggés (Structure-activity relationship / SAR):
- A kémiai vegyület szerkezete és a biológiai aktivitása közötti összefüggés,
- A szerkezet–hatás összefüggés modellezése segíthet megjósolni egy anyag biológiai hatását, és ennek megfelelően jelentős szerepet játszik az specifikus célponttal rendelkező gyógyszerek fejlesztésében
- Retenciós idő: egy gyógyszer–receptor komplex élettartama (az az időtartam, ameddig a gyógyszer kötve marad a receptorhoz)
Az antagonisták nulla hatékonysággal rendelkeznek, az agonisták maximális hatékonyságúak, a parciális agonisták pedig szubmaximális hatékonyságot mutatnak.
Gyógyszer–receptor kölcsönhatások típusai
- Agonista: Egy gyógyszer, amely az endogén (szervezet által termelt) receptor-aktivátorhoz hasonló hatást fejt ki (pl. β2 agonisták),
- Full agonista: olyan molekula, amely egy receptorhoz kötődik, és a lehető legnagyobb válasszal aktiválja a receptort,
- Parciális agonista:
- Egy anyag, amely bizonyos agonista hatással rendelkezik a receptoron, de nem váltja ki egy valódi agonista teljes válaszát,
- Ugyanazon a helyen hatnak, mint a full agonisták
- Antagonista: Egy gyógyszer, amely kötődik egy receptorhoz és megakadályozza annak aktiválódását,
- Kompetitív antagonista:
- Az agonista és az antagonista versenyez a közös receptorhoz való kötődésért,
- Az agonista és az antagonista versengenek a közös receptorhoz való kötődésért. Ennek eredményeként az agonista hatása dózisfüggő módon gátolt, vagyis az azonos hatékonyság eléréséhez az agonista nagyobb koncentrációjára van szükség. Ez lényegében a hatóerő (potencia) csökkenését jelenti
- Reverzibilis kompetitív antagonisták,
- Irreverzibilis kompetitív antagonisták,
- Nem-kompetitív antagonista:
- A gyógyszer egy olyan helyhez kötődik, amely eltér az agonista kötőhelyétől, megváltoztatja az agonista kötőhelyének szerkezetét, és csökkenti az agonista affinitását (kötődési hajlamát)
- Ennek eredményeként az agonista hatékonysága csökken, és az agonista koncentrációjának növelése nem teszi lehetővé az azonos hatékonyság elérését,
- Funkcionális (fiziológiás) antagonista: Ezt az antagonizmus típust két különböző molekula okozza, amelyek különálló (különböző) receptorokon keresztül hatva fiziológiásan ellentétes hatásokat váltanak ki
- Inverz agonista: Ugyanahhoz a receptorhoz kötődik, mint az agonista, de nem ugyanahhoz az aktív helyhez (kötőhelyhez). Olyan választ vált ki, amely ellentétes az agonista válasszal, és negatív hatékonysággal rendelkezik,
- Alloszterikus reguláció:
- Allosztérikus modulátor (Allosteric modulator): Egy olyan anyag, amely az agonistától eltérő helyhez kötődik, és konformációs változásokat indít el, amelyek a ligandumkötődés modulációját (szabályozását) idézik elő,
- Allosztérikus aktivátor: Egy olyan anyag, amely az agonista kötőhelyétől eltérő helyhez (más néven allosztérikus helyhez) kötődik, és megváltoztatja az aktív kötőhely (receptor) szerkezetét, ezzel növeli a szubsztrát
iránti affinitást (kötődési hajlamot).
| Kompetitív antagonista | Nem kompetitív antagonista | Parciális agonista | |
|---|---|---|---|
| Potencia |
|
|
|
| Hatékonyság |
|
|
|
| Gyógyszer példa |
|
|
|
Dózis-válasz összefüggés
A dózis-válasz összefüggések leírására a következő kifejezéseket használjuk:
- Potencia (EC50): Egy gyógyszer potenciáját az annak a koncentrációja méri, amely az előírt intenzitású farmakológiai válasz kiváltásához szükséges,
- Nem függ a hatékonyságtól (a nagy hatékonyságú gyógyszerek alacsony hatékonyságúak is lehetnek), hanem az affinitástól függ,
- EC50 = Az a hatékony koncentráció, amely a maximális lehetséges válasz (Emax) 50%-ának kiváltásához szükséges,
- A görbe balra eltolódása az EC50 csökkenésének és a hatékonyság növekedésének a jele, ami azt jelenti, hogy a gyógyszer alacsonyabb koncentrációjára van szükség,
- Az EC50 nem összekeverendő az ED50-nel; az ED50 az a medián effektív dózis, amely a populáció 50%-ánál a kívánt jótékony hatást hozza létre,
- Az ED50 = 5 mg azt jelenti, hogy a gyógyszer 5 mg-os adagolása a vizsgált populáció 50%-ánál éri el a kívánt hatást,
- Ugyanannak a gyógyszernek az ED50-értékei eltérőek lehetnek az indikációtól függően (pl. az aszpirinnek eltérő ED50-értékei vannak fejfájás és tromboembólia-megelőzés esetén),
- Terápiás index (TI): a gyógyszer biztonságosságának mérése,
- TI = medián toxikus dózis (TD50) / medián effektív dózis (ED50),
- Minél nagyobb a terápiás index, annál biztonságosabb a gyógyszer
- Magas terápiás indexű gyógyszerek: Pl. glükokorikoidok, penicillin,
- Szűk terápiás index: A szűk TI-vel rendelkező gyógyszerek monitorozást igényelnek (pl. lítium, teofillin, warfarin, digoxin és antiepileptikumok),
- Terápiás ablak: az a dózistartomány, amely hatékony egy állapot kezelésére minimális mellékhatások mellett,
- Halálos dózis (LD50): Az a dózis, amely a vizsgált populáció 50%-a számára halálos az állatkísérletekben.
Gyógyszertolerancia vs. tachifilaxia
- Gyógyszer tolerancia: (pl. benzodiazepinek, barbiturátok, opioidok),
- A gyógyszer-tolerancia kialakulásáért felelős mechanizmusok magukban foglalják a következőket:
- A receptorok számának csökkenése (down-reguláció),
- A gyógyszert metabolizáló enzimek fokozott szintézise: Egy adott gyógyszer enzimindukciója hatással lehet más gyógyszerekre is, amelyeket ugyanaz az enzim metabolizál,
- A szer tolerancia lassan alakul ki néhány hét alatt. A lassúság oka, hogy a receptor és/vagy az enzimszint genetikai szabályozásával jár,
- A tolerancia legyőzhető az adag növelésével,
- Tachifilaxia (pl. nitrátok, hidralzin, indirekt szimpatomimetikumok, direkt szimpatomimetikumok,),
- A gyógyszer csökkent hatásáért felelős mögöttes mechanizmus magában foglalja a szervezet endogén mediátor raktárainak kimerülését és a receptorok downregulációját → deszenzitizáció egy gyógyszerrel szemben (pl. rhinitis medicamentosa),
- A tachifilaxia gyorsan alakul ki (az adagolástól számított néhány órán belül),
- A tachifilaxia nem védhető ki a gyógyszer adagjának növelésével,
- Példák:
Farmakogenetika
- A farmakogenetika a gyógyszereket metabolizáló enzimek expressziójában lévő genetikai eltérésekkel foglalkozik,
- Ezek azt a genetikai különbségek okozhatják, hogy a gyógyszerre adott válasz eltér a várttól, és/vagy növelhetik a mellékhatások kockázatát,
- Ha a szóban forgó enzim egy gyógyszer lebontásáért felel, a következő hatások lehetségesek:
- Az enzim hiperaktív (túlműködő) variánsa csökkenti a gyógyszerhatást,
- Az enzim hipoaktív (alulműködő) variánsa kumulatív gyógyszerhatásokat okozhat, és ezáltal növelheti a mellékhatások kockázatát,
- A fordítottja igaz, ha az enzim egy gyógyszer aktiválásáért felelős.
Klinikailag releváns variációk példái
- CYP2D6 polimorfizmus
- Léteznek hiperaktív és hipoaktív variánsok,
- A CYP2D6 számos gyógyszer metabolizmusában részt vesz (pl. antiarritmiás szerek és triciklusos antidepresszánsok lebontása; a kodein aktiválása),
- Nem-specifikus különbségeket figyeltek meg a CYP2D6 esetében (pl. a béta-blokkolók (például a metoprolol) CYP2D6-által közvetített lebontása nagyobb mértékű a nők körében),
- N-acetiltranszferáz (NAT) polimorfizmus:
- Léteznek hiperaktív (gyors acetilálók) és hipoaktív (lassú acetilálók) variánsok,
- Az N-acetiltranszferáz lebontja az izoniazidot, a szulfaszalazint és a hidralazint,
- atipikus pszeudokolinészteráz:
- A pszeudokolinészteráz felelős a szukcinilkolin lebontásáért észterhidrolízis útján,
- Az atipikus pszeudokolinészteráz lassan bontja le a szukcinilkolint, és ezáltal meghosszabbítja az izomrelaxáció időtartamát az érzéstelenítés során, néhány percről akár néhány órára is; ez légzésdepressziót okozhat,
- Tiopurin-metiltranszferáz polimorfizmus (TPMT): Részt vesz az azatioprin lebontásában
Gyógyszerkölcsönhatások és a citokróm P450 rendszer
Gyógyszer kölcsönhatások
Alapelvek
- A gyógyszerkölcsönhatások növelhetik vagy csökkenthetik a gyógyszer hatékonyságát, vagy további mellékhatásokat okozhatnak,
- Minél nagyobb az együttesen alkalmazott gyógyszerek száma, annál nagyobb az esélye a kölcsönhatások kialakulásának.
Az interakciók típusai
- Additív: Két, egymással kölcsönhatásban lévő anyag hatása megegyezik az egyedi hatások összegével,
- A + B = AB,
- Példa: Aszpirin és paracetamol együttes alkalmazása,
- Szinergista: A két anyag kölcsönhatása által kiváltott hatás nagyobb, mint a külön-külön kifejtett hatásuk összege,
- A + B > AB,
- Példa: Aszpirin és klopidogrél együttes alkalmazása,
- Potenciálás: Egy anyag terápiás hatását egy másik, terápiás hatás nélküli anyag erősíti,
- A + 0 > A,
- Példák:
- Levodopával együtt adott karbidopa (a karbidopa blokkolja a levodopa perifériás átalakulását),
- Kobicisztat: A HIV-fertőzés antiretrovirális terápiájában alkalmazzák az antiretrovirális szerek (pl. darunavir, atazanavir) lebomlásának csökkentésére,
- Permisszív: Egy anyag hatása csak egy másik anyag jelenlétében érhető el,
- A - B = 0,
- Példa: Kortizol és egy katekolamin együttes adagolása (a kortizol növeli az adrenoreceptorok érzékenységét a katekolaminokkal szemben),
- Antagonisztikus: Két anyag kölcsönhatása által kiváltott hatás kisebb, mint az egyedi hatásuk összege,
- A + B < AB,
- Példa: (Az etanol nagyobb affinitással kötődik az alkohol-dehidrogenázhoz, mint a metanol, és ezáltal kompetitívan gátolja a toxikus metabolitok képződését).
A ciokróm P450 rendszer
Alapelvek
- A citokróm P450 rendszer egy hem-tartalmú, elsősorban oxidatív enzimekből álló szupercsalád, amelyek fázis I. reakciókban vesznek részt,
- Aminosav-szekvencia homológia alapján családokra és alcsaládokra oszthatók:
- A 40–55% aminosav-szekvencia homológiájú enzimek ugyanabba a családba vannak beosztva,
- Az >55% aminosav-szekvenciájú homológiájú enzimek ugyanabba az alcsaládba vannak beosztva,
- Nómenklatúra: a "CYP" előtag (= citokróm P450) + családszám + egy alcsaládot képviselő betű + izoenzim szám,
- A CYP2D6 az az izoenzim, amely a 2. főcsalád D alcsaládjának 6. izoenzimje,
- 200 citokróm P450 enzim létezik, amelyek 43 alcsaládba és 18 családba sorolhatók. Ebből a 200-ból mindössze 12 vesz részt a gyógyszer metabolizmusában. Ezek az első három családba tartoznak:
- CYP1 család (CYP1A1, CYP1A2),
- CYP2 család (CYP2A6, CYP2B6, CYP2C8, CYP2C9, CYP2C19, CYP2D6, CYP2E1),
- CYP3 család (CYP3A4, CYP3A5, CYP3A7),
- A karbamazepin a CYP3A4 szubsztrátjaként és induktoraként egyaránt működik,
- A hat kiemelt enzim általában gyógyszer interakciók részei,
- A CYP enzimek legnagyobb koncentrációja a centrilobularis hepatocitákban található,
- A CYP indukció növeli a szubsztrát metabolizmusának sebességét, míg a CYP gátlás csökkenti,
- A CYP enzimek által aktivált gyógyszerek hatását az enzimindukció fokozza, az enzim inhibíció pedig csökkenti,
- A CYP enzimek által lebontott gyógyszerek hatását az enzimindukció csökkenti, az enzim inhibíció pedig fokozza,
- A karbamazepin a CYP3A4 szubsztrátjaként és induktoraként egyaránt működik,
- A rifampicin és a karbamazepin a citokróm P450 enzimek egyik legerősebb induktora, és így sok gyógyszerrel kölcsönhatásba léphetnek,
- Ultrarapid metabolizátorok: A CYP2D6 aktivitása fokozódik azoknál az egyéneknél, akiknek duplikált 22. kromoszómájuk van. Az ilyen személyeknél a kívánt hatás eléréséhez lényegesen nagyobb dózisra van szükség.
Szerepük a karcinogenezisben
Bizonyos prokarcinogének (pl. aflatoxin, szterigmatocisztin) metabolikus aktiválása → rák indukciója (pl. hepatocelluláris karcinóma).
| CYP | Szubsztrát | CYP 450 inhibitorok | CYP 450 induktorok | |
|---|---|---|---|---|
| CYP1A2 |
|
|
|
|
| CYP2C | CYP2C19 |
|
|
|
| CYP2C9 |
|
|
|
|
| CYP2D6 |
|
|
|
|
| CYP2E1 |
|
|
|
|
| CYP3A4 |
|
|
|
|