Hiperszenzitivitási reakciók akkor fordulnak elő, amikor az egyébként normál funkciójú immunrendszer rendellenes reakciói potenciális veszélyt jelentenek a gazdatestre. A különféle autoimmun betegségek, valamint allergiák a hiperszenzitivitási reakciók gyűjtőfogalmába tartoznak, azzal a különbséggel, hogy az allergia az exogén anyagokra (antigén v. allergén) adott immunreakció, míg az autoimmun betegségek az endogén anyagokra (autoantigének) adott kóros immunválasz. A tünetekkel járó reakció csak az arra érzékenyített egyénekben jelenik meg, azaz ekkor a betegnek a kiváltó antigénnel szemben minimum egy tünetmentes kontaktja már volt. A túlérzékenységi reakciók az ugyanazzal az antigénnel való másodszori (ill. többszöri) találkozás eredményeként alakulnak ki. A túlérzékenységi reakciókat általában négy típusba soroljuk. Az I. típusú túlérzékenységi reakciók azonnali allergiás reakciók (pl. étel- és pollenallergia, asztma, anafilaxia). A II. típusú reakciókat citotoxikus reakciók, mivel olyan antitesteket tartalmaznak, amelyek specifikusak a test bizonyos szöveteire, és ezekben a szövetekben elpusztítják a sejteket (pl. autoimmun hemolitikus anémia, Goodpasture-szindróma). A III. típusú túlérzékenységi reakciók immun komplexek által mediáltak, az antigén-antitest komplexek lerakódása (pl. vasculitis, glomerulonephritis) okoz szövetkárosodást. A IV. típusú túlérzékenységi reakciók (pl. TBC bőrtesztek, kontakt dermatitisz) késleltetettek és sejt-mediáltak; ez az egyetlen olyan túlérzékenységi reakció, amely antitestek helyett szenzibilizált T-limfocitákkal megy végbe. A túlérzékenységi reakcióktól eltérően, amelyek a szenzibilizáció után következnek be, a nem allergiás hiperszenzitivitási reakciók (pl. pszeudoallergiák) a hízósejtek aktiválódását és hisztamin felszabadulását idézik elő egy adott anyag (pl. kontrasztanyag) expozíciója után.

• Definíciók:
• Hiperszenzitivitási reakció: Idegen vagy saját antigénekre adott túlzott és/vagy kóros immunválasz,
• Allergia: Abnormális immunválasz egy egyébként ártalmatlan környezeti ingerre (pl. étel, pollen, állat szőr),
• Autoimmun betegség: Saját antigének ellen irányuló kóros immunválasz,
• Gyógyszer túlérzékenységi reakció: Gyógyszer mellékhatások egy csoportja, amely hasonlít az allergiához (lehet allergiás vagy nem allergiás),
• Stációk:
• Szenzibilizáció (v. érzékenyítés): Az antigénnel való korábbi, tünetmentes találkozás,
• Hatás: Hiperszenzitivitás és az antigénnel való érintkezés utáni káros immunválasz,
• Típusok: A hiperszenzitivitási reakcióknak általában négy típusát különítjük el,

A gyógyszerek mind a négy típusú túlérzékenységi reakciót kiválthatják.

1. táblázat: A hiperszenzitivitási reakciók áttekintése.

	A patofiziológia összefoglalása	Példák
I. típus: Azonnali	Előre képződött IgE antitestek borítják a hízósejteket és bazofil sejteket, melyek keresztkötésbe lépnek a szabad antigénnel való érintkezés során, A sejtek degranulációja hisztamin és egyéb gyulladásos mediátorok felszabadulását eredményezi,	Allergiás vagy anafilaxiás transzfúziós reakciók (pl. IgA-hiányos betegeknél) Anafilaxia, Gyógyszerreakciók (pl. penicillin, izomrelaxánsok), Ételallergiák (pl. diófélék, kagyló, tojás, szója, búza), Rovarcsípés-allergiák (pl. méh, darázs), Inhalált vagy egyéb környezeti allergénekre adott reakciók (pl. poratkák, állatszőr, pollen, latex) → asztma, allergiás rhinitis, atópia
II. típus: Citotoxikus	IgM vagy IgG antitestek kötődnek specifikus szöveti típusú sejtek antigénjeihez, Komplementrendszer aktiválódás és a sejtek lízise vagy fagocitózisa, Antitestfüggő sejtközvetített citotoxicitás (pl. természetes killer sejtek által), Az antitestek akadályozzák a normál sejtfunkciót,	A sejtek destrukciója: Akut hemolitikus transzfúziós reakció, Autoimmun hemolitikus anémia Magzati és újszülöttkori hemolitikus betegség, Immuntrombocitopénia (ITP), Gyógyszer indukált neutropénia és agranulocitózis (pl. metimazol, szulfaszalazin, trimetoprim/szulfametoxazol által okozva), Vészes vérszegénység, Gyulladás: Goodpasture-szindróma, Reumás láz, Hiperakut transzplantátum-kilökődés, Károsodott sejtműködés: Graves-kór, Bullózus pemfigoid, Pemphigus vulgaris, Myasthenia gravis,
III. Típus: Immunkomplex	IgG antitestek kötődnek a keringő antigénekhez, Immunkomplexek képződése és depozíció specifikus szövetekben, A szöveti lerakódások aktiválják a komplementrendszert és neutrofileket vonzanak, Neutrofil lízis vagy a sejtek fagocitózisa következik be,	Szérumbetegség, Szérumbetegség-szerű reakció (atipikus, keringő immunkomplex érintettsége nélkül), Arthus-reakció, Gyógyszer okozta túlérzékenységi vaszkulitisz, Hiperszenzitív pneumonitisz Polyarteritis nodosa (PAN), Posztstreptococcus glomerulonefritisz, IgA nefropátia, Membranózus nefropátia, Szisztémás lupus erythematosus (SLE),
IV. Típus: Késleltetett	Antigén érintkezése előzetesen szenzibilizált T limfocitákkal, Előzetesen szenzibilizált CD4+ T-sejtek felismerik az antigéneket az antigén-prezentáló sejteken → gyulladásos citokinek felszabadulása → makrofágok aktiválódása, Előzetesen szenzibilizált CD8+ T-sejtek felismerik az antigéneket a szomatikus sejteken → sejtközvetített citotoxicitás,	Akut és krónikus transzplantációs kilökődés, Graft-versus-host betegség, Kontakt dermatitis (pl. nikkel, mérges szömörce, gumikesztyű, kozmetikumok), Mantoux tuberkulin bőrteszt a latens tuberkulózis kimutatására, Candida bőrteszt, Gyógyszerreakciók, beleértve: Stevens-Johnson szindróma, Toxikus epidermális nekrolízis, Eozinofíliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS), Szklerózis multiplex, Hashimoto-pajzsmirigy-gyulladás* Rheumatoid arthritis* 1-es típusú cukorbetegség*	*Autoantitestek jelenléte

I-es típusú reakció

Áttekintés

• Az 1-es típusú reakciók azonnali reakciók; a reakció néhány percen belül kialakul. Ide tartoznak az anafilaxiás és atópiás immunválaszok.

Patofiziológia

1. Az IgE egy korábbi szenzibilizáció eredményeként szintetizálódik,
2. Az antigénnel való későbbi találkozás IgE mediált reakciót eredményez a korábban szintetizált IgE antitestekkel: A szabad antigén két szomszédos IgE antitesthez kötődik (térhálósodás), amely kiváltja a sejtek degranulációját,
3. Az IgE jellemzően az immunsejtek, például hízósejtek és bazofilek felületén lévő Fc-receptorokhoz (FcR) kötődik. Az allergén keresztkötése az IgE-vel elindítja az immunsejtek degranulációját, felszabadítva a gyulladásos mediátorokat (pl. hisztamint), amelyek azonnal hiperszenzitivitási reakciót váltanak ki,
4. Hisztamin és más mediátorok (pl. prosztaglandin, trombocita-aktiváló faktor, leukotriének, heparin, triptáz) felszabadulása →
• Fokozott simaizom kontrakciók + perifériás vazodilatáció + fokozott érpermeabilitás → bronchospazmus, hasi görcs és rhinitis → hipovolémia, hipoxia,
• A kapilláris vér extravazációja → eritéma,
• Folyadék shift az intersticiumba → ödéma, tüdőödéma,
• Viszketés,
• Eozinofil és neutrofil kemotaxis, amelyet bazofil és hízósejt-mediátorok indukálnak → eozinofília ; Ezek a sejtek az akut fázis lezajlása után később újabb reakciót válthatnak ki (eritéma, rinorrea, tüsszögés, köhögés, sípolás),

Keresztreaktivitás

• Az allergiás emberek reagálhatnak olyan anyagokra is, amelyek a fő antigénhez hasonló részecskéket tartalmaznak,
• Példák (primer allergén - keresztreaktív allergén):
• Pollen - különféle ételek (pl. alma, mogyoró, sárgarépa, kivi, sárgabarack, őszibarack),
• Atka - rákfélék,
• Latex - egzotikus gyümölcsök (pl. banán, avokádó, kivi),
• Madárszőr - tojássárgája,
• Macska szőr - sertéshús.

Klinikai manifesztáció

• Lefolyás:
• Azonnali reakció: Allergiás reakció az antigénnel való érintkezés után perceken belül,
• Késői fázisú reakció: Az azonnali reakció után néhány órával, 24–72 órán át tart,
• Főbb tünetek: Viszketés, ödéma, kiütés, rhinitis, bronchospazmus és hasi görcsök,
• Speciális manifesztációk: Általában az I. és IV. típusú hiperszenzitivitási reakció jelenik meg a bőrön,
• Allergiás conjuctivitis (allergiás conjuctivitis + allergiás rhinitis = allergiás rhinoconjuctivitis),
• Allergiás rhinitis,
• Asztma,
• Atópia: Genetikai hajlam IgE antitestek termelésére bizonyos ártalmatlan környezeti allergének (pl. pollen, atkák, penészgombák, bizonyos ételek) ellen,
• Társuló állapotok: Asztma, atópiás dermatitisz, allergiás rhinitis, allergiás conjuctivitis, ételallergia,
• Urticaria (csalánkiütés): Jól körülírt, kiemelkedő, viszketõ és eritemás plakkok, amelyek kerekek, oválisak vagy kígyó alakúak; akár több centiméter átmérőjűek is lehetnek; a hízósejtek aktivációja okozza a dermis felszíni rétegeiben,
• A kiütések nem sokkal az antigénnel való érintkezés után jelenik meg és percek vagy órák alatt súlyosbodhat, de néhány napon belül eltűnik. Nem minden urticariás reakció I. típusú túlérzékenység. A "nem allergiás túlérzékenység" vagy "pszeudoallergiás" reakciók során a vazoaktív anyagok IgE részvétele nélkül szabadulnak fel a hízósejtekből,
• Angioödéma: A dermis, a szubkután szövetek és/vagy a nyálkahártya önkorlátozó, lokalizált duzzanata, amelyet az interstíciumba történő folyadék vesztés okoz. Vazoaktív anyagok közvetítik, és hízósejt mediált (gyakran allergiás reakciók és NSAID-ok miatt másodlagosan), bradikinin mediált (ACE-gátló használat vagy enzimhiány miatt) vagy idiopátiás kategóriába klasszifikálhatók. A folyamat során életveszélyes gégeödéma léphet fel, amely azonnali légút védelmet igényel,
• Anafilaxia.

Diagnosztika

• In vivo bőrtesztek:
• Általános elv: Kis mennyiségű allergént (pl. Pollent) visznek be a bőrbe, hogy teszteljék a helyi allergiás reakciót,
• Nagyobb érzékenység érhető el invazívabb teszteléssel. Azonban minél invazívabb a teszt, annál nagyobb az anafilaxiás sokk kockázata,
• A teszt általában 20 alatt produkál eredményt,
• Értékelés a bőr kivörösödése és a nyálkahártyák mérete alapján,
• Alkaros bőrteszt (prick teszt):
• Apró mennyiségű különféle allergént alkalmaznak a bőrön; ezután sebészkéssel apró szúrásokat végeznek a bőr felületén, hogy allergén kivonatok mélyebbre hatolhassanak,
• Két további anyagot alkalmaznak kontroll allergénekként: Glicerinezett sóoldatot negatív kontrollként (nincs válasz) és hisztamintartalmú oldatot pozitív kontrollként (mindig kiütést és eritémát eredményez),
• Pozitív eredmény: a hisztamin kontrolltal egyenlő vagy annál nagyobb (vagy 3 mm-nél nagyobb) kiütés,
• Scratch teszt: Összehasonlítható a prick teszttel; kb. 1 cm-eres karcolásokat ejtenek a bőrön, ezt követően felviszik az allergént,
• Intradermális teszt: Kis mennyiségű allergén intradermális injekciója a háton vagy a karon,
• In vitro tesztek:
• Ha a triptáz (a hízósejt-aktiváció viszonylag specifikus markere) plazma szintje emelkedett → fokozott a súlyos reakciók kockázata; hasznos az anafilaxia megerősítésében,
• Allergén specifikus IgE:
• Ismert allergiás triggerekkel és klinikai tünetekkel küzdő betegeknél indikált,
• Inkább bőrvizsgálatnál előnyösebb azoknál a betegeknél, akiknél az anafilaxia kockázata magas a bőrvizsgálatokkal,
• Össz IgE:
• Gyakran emelkedett allergiás betegekben,
• Mivel az IgE normális szintje nem zárja ki az allergiát, az in vitro tesztet nem szabad végleges tesztként használni az allergia diagnózisában.

Kezelés

• Urticaria: A kiváltó anyag kerülése (ha ismert), H₁-blokkolók (pl. cetirizin), glükokortikoidok,
• Gyógyszer reakciók:
• Az enyhe reakciókat (enyhe urticaria/angioödéma) a kiváltó gyógyszer abbahagyásával és ± antihisztaminokkal lehet kezelni,
• Az középsúlyos reakciókat (kifejezettebb urticaria/angioödéma) a kiváltó gyógyszer abbahagyásával, antihisztaminokkal és ± glükokortikoidokkal lehet kezelni,
• A súlyos reakciók sürgősségi beavatkozást igényelnek,
• Sürgősségi öngyógyszerelés: Azokat a betegeket, akik allergiásak bizonyos ételekre vagy a rovarméregre, antihisztaminokkal, kortikoszteroidokkal és adrenalin autoinjektorokkal lehet ellátni önkezelés céljából (ha az anafilaxia kockázata magas),
• Allergén immunterápia (deszenzitizáció): Ez az egyetlen okozati terápia az allergiás betegségek hosszú távú megelőzésére,
• Indikációk:
• Dokumentált IgE mediált allergia (pl. allergiás rhinitis, allergiás asztma, darázs vagy méhméreg allergia),
• Perzisztáló tünetek és nem megfelelő enyhülés tüneti terápia és az expozíció elkerülése ellenére,
• Eljárás:
• Csak néhány allergén esetében elérhető, de meglehetősen hatékony lehet,
• Specifikus antigén alkalmazása szubklinikai dózisban (szubkután, mukozálisan),
• Az adag lassú emelése,
• Cél: fokozott IgG antitest termelés a túlzott IgE termelés helyett (izotípus váltás ),
• A kezelés időtartama: legalább 3 év,
• Prognózis:
• A betegek kétharmadában sikeres az eljárás,
• A fiatalabb betegeknél viszonylag hatásosabb,
• Magasabb sikerarány azokban a betegeknél, akiknek a szenzitivitása csak egy allergénre (monovalens) vonatkozik, szemben a sok allergénre (polivalens) érzékeny betegekkel.

Anafilaxiás reakció

Az anafilaxia egy akut, potenciálisan életveszélyes, I-es típusú hiperszenzitivitási reakció, amelynek során a hisztamin-mediátorok hirtelen IgE-közvetítéssel szabadulnak fel a hízósejtekből és a bazofil sejtekből egy kiváltó reakció hatására (pl. étel, rovarcsípés, gyógyszeres kezelés). Az anafilaktoid reakció IgE-független reakció, amely a hízósejtek közvetlen aktiválódása következtében jön létre (pl. opioidokra adott válaszként); a klinikai megjelenés és kezelés ugyanaz, mint az anafilaxia esetében. Mindkét reakció tipikus jelei és tünetei közé tartozik az urtikária, az angioödéma, a stridor, a dyspnoe, a bronchospazmus, a keringési elégtelenség (disztributív sokk), a hányás és a hasmenés. A diagnózis klinikai jellegű, és tipikus tünetek kombinációin alapul, plusz ismert vagy feltételezett kiváltó tényező jelenlétén. A gyors felismerés és kezelés kulcsfontosságú a légutak elvesztése, légzési elégtelenség vagy kardiovaszkuláris összeomlás okozta halál megelőzésében. A kezelés a kezdeti reszuszcitációs terápiákból áll, amelyek az IM adrenalin beadására, a kiváltó okok eltávolítására, a légút biztosításra és az IV folyadék bólusok adására összpontosítanak, amelyek elsőbbséget élveznek a kiegészítő kezeléssel szemben, mint például a szteroidok és az antihisztaminok.

Definíciók

• Anafilaxiás reakció: Súlyos I-es típusú hiperszenzitivitási reakció, amely életveszélyes és többszervi hatásokat okozhat az IgE mediált hízósejt-aktiváció miatt,
• Anafilaktoid reakció: Az anafilaxiához klinikailag hasonló reakció, de a hízósejtek vagy a komplement kaszkád közvetlen nemimmun-mediált aktivációja során következik be,
• Anafilaxiás sokk: Az anafilaxia következtében kialakuló disztributív sokk típusa.

Refrakter anafilaxia

• Ha az anafilaxiás sokk refrakter az ismételt IM adrenalin adására és a beadott folyadékok ellenére:
• Folyamatos IV adrenalin infúzió 1:1 000 000 (1 ug/ml),
• Centrál vénakanülbe ajánlott adni,
• Ha az anafilaxiás sokk refrakter IV adrenalin infúzió ellenére:
• Ad IV glukagont, különösen akkor, ha a beteg béta-blokkolókat szed,
• Glukagon: 1-5 mg telítő dózis, majd 5-15 ug/min folyamatos IV infúzió; szükség szerint titrálva,
• Fontold meg más vazopresszorok alkalmazását (pl. vazopresszin, noradrenalin, dopamin és fenilefrin),
• Rendezd a folyadék státuszt (a vazopresszorok kevésbé hatásosak hipovolémiában),
• Fontold meg az ECMO teammel való konzultációt, ha a fenti intézkedések sikertelenek.
• Szívmegállás: Ld. ALS protokoll.

Az anafilaxia terápiájára alkalmazott adrenalin adagokat mindig csak intramuszkulárisan szabad alkalmazni 1:1000 koncentrációban (szemben a szívmegállás esetében alkalmazott 1:10 000 koncentrációval). Az 1:1000 oldat IV alkalmazása aritmiákhoz vagy szívmegálláshoz vezethet.

Kiegészítő terápia

• Leírás: Az antihisztaminokat és a szteroidokat anafilaxiában csak a fő prioritású terápiák után (IM adrenalin, folyadék és/vagy vazopresszorok) szabad beadni. Az adrenalinra, az antihisztaminokra és a szteroidokra adott válasz hiánya felvetheti más diagnózisok gyanúját, mint például a bradikinin mediált angioödémaét, amely saját specifikus kezelést igényel,
• Antihisztaminok: Súlyos esetekben vedd fontolóra a H₁- és a H₂-antagonista gyógyszerek kombinációit:
• H₁-antagonisták: Difenhidramin:
• Felnőttek: 25-50 mg IV/IM/PO 6 óránként, szükség szerint,
• Gyermekek: 1 mg/kg IV/IM/PO 6 óránként szükség szerint (max. egyéni adag 50 mg),
• H2-antagonisták: Ranitidin (off-label),
• Felnőttek: 50 mg IV egyszer, ha szükséges,
• Gyermekek: 1 mg/kg IV, szükség esetén egyszer,
• Kortikoszteroidok:
• Metilprednizolon: 1-2 mg/kg IV vagy PO naponta (max. 125 mg/nap), VAGY
• Prednizon: 1 mg/kg PO naponta (max. 50 mg/nap).

Akut menedzsment csekklista

• Adj 1:1000 higítású (1 mg/ml) IM adrenalint, amely szükség szerint 5-15 percenként ismételhető,
• Felnőttek: 0,3–0,5 mg IM; gyermekek: 0,01 mg/kg IM (maximális egyéni dózis 0,3 mg),
• Expozíció megszüntetése,
• Adj oxigént,
• Légút menedzsment:
• Alapvető légútbiztosító manőverek,
• Intubálás nehéz légút technikával,
• Az indukcióhoz a ketamin a preferált,
• Adj bronchodilatátorokat (pl. albuterol, ipratropium [off-label használat]),
• Adrenalin inhaláció a légúti ödéma csökkentése érdekében:
• Racém epinefrin 2,25%-os oldat nebulizátorral; 1-3 inhaláció (0,5 ml/inhaláció) szükség szerint,
• Fektesd a hátára a beteget, ha tolerálja,
• Folyadék reszuszcitáció,
• Folyamatos adrenalin infúzió, ha a sokk perzisztál,
• Fontold meg a kiegészítő terápiákat (szteroidok, antihisztaminok),
• Folyamatos monitorozás,
• A kétfázisú reakció szoros klinikai ellenőrzése,
• Áthelyezés intenzív osztályra.

II-es típusú reakció

Áttekintés

• Citotoxikus reakciók, amelyek számos autimmun folyamatban szerepet játszanak,
• A klinikai jellemzők, a diagnosztika és a kezelés az alap etiológiától függ,
• A betegség kiterjedése: Gyakran egy adott szövettípusra korlátozódik, mivel a II. típusú reakciók folyamatában gyakran szövetspecifikus antitestek játszanak szerepet,
• A diagnózis magában foglalhatja az autoantitest-tesztet és a Coombs-próbát.

Patofiziológia

• Az IgM és az IgG a test sejtjeiben tévesen idegenként detektált antigénekhez kötődnek és az alábbiakat okozzák:
1. Komplement aktiváció és Fc-közvetített immunsejt-aktiváció (pl. transzfúziós reakció),
2. Sejtlízis vagy fagocitózis (pl. reumás láz):
• Opszonizáció → fagocitózis és/vagy komplement aktiváció,
• Komplement-mediált lízis,
• Antitestfüggő sejt-közvetített citotoxicitás (NK-sejtek vagy makrofágok),
3. A downstream jelátviteli utak gátlása vagy aktiválása (pl. myasthenia gravis és Graves-kórban).

III-mas típusú reakció

Áttekintés

• Immunkomplex reakciók,
• A klinikai jellemzők, a diagnosztika és a kezelés az alap etiológiától függ,
• A reakciók általában szisztémásak, mivel az immunkomplexek keringés útján oszlanak el a testben.

Patofiziológia

1. Az antigén (pl. a keringésben levő gyógyszer molekulák) az IgG-hez kötődve immunkomplexet alkotnak (= antigén-antitest komplex),
2. Az immunkomplexek lerakódnak a szövetekben, különösen az erekben → a komplement kaszkád megindulása → lizoszomális enzimek felszabadulása neutrofilekből → sejtpusztulás → gyulladás → vasculitis.

Példák

Szérumbetegség

• Definíció:
• A szérumbetegség a III. típusú reakció szisztémás megnyilvánulása, és annak a következménye, hogy az antitest képződés megindulásakor nagy mennyiségű antigén van jelen a keringésben. Ilyenkor antigéntúlsúlyban oldódó immunkomplexek képződnek, amelyek nem eliminálódnak a keringésből. Lerakódnak a szervezet különböző helyein (pl. az erek falában), ahol a komplementrendszer aktiválása következtében gyulladás alakul ki, és szövetkárosító folyamatok indulnak meg,
• A szérumbetegséghez hasonló reakciók sokkal gyakoribbak, mint a tényleges szérumbetegség. A szérumbetegséghez hasonló reakciók:
• Gyógyszerek vagy fertőzések okozzák,
• A patogenezis nem világos: Valószínűleg nem a III. típusú túlérzékenységi reakció eredménye,
• Nehéz megkülönböztetni a klasszikus szérumbetegségtől, mivel mindkettő hasonlóan jelenik meg,
• Etiológia:
• Állati fehérjét vagy szérumot tartalmazó antitoxin (→ "szérum" betegség),
• Gyógyszerek, leggyakrabban antibiotikumok (pl. penicillin, amoxicillin, cefaklór, trimetoprim-szulfametoxazol),
• Fertőzések: Hepatitis B vírus,
• Tünetek:
• Láz,
• Kiütések (urtikáriás vagy purpurás),
• Arthralgia, myalgia,
• Fejfájás, homályos látás
• Hasi fájdalom, hasmenés, hányinger/hányás,
• Limfadenopátia,
• Lefolyás:
• A tünetek az expozíció után 1-2 héttel jelentkeznek (az antitestek szintéziséhez több nap szükséges),
• Az expozíció elhagyása után néhány héten belül megoldódik,
• Kezelés: Leállítani a kiváltó szert,
• Prognózis: Kiváló, ha a kiváltó gyógyszert abbahagyják, vagy ha az okozó fertőzés meggyógyul.

Arthus reakció

• Definíció: Lokális, szubakut III-as típusú túlérzékenységi reakció,
• Patogenezis: Intradermálisan injektált antigén (pl. immunizálás) → antitestképződés → antigén-antitest komplexek képződnek a bőrben → helyi gyulladás és esetleg nekrózis,
• Trigger: Tetanusz, diftéria elleni oltás,
• Tünetek:
• Lokalizált duzzanat, bőrpír, vérzés,
• Előfordul, hogy az emlékeztető oltást követően néhány órán belül felszíni bőrelhalás,
• A reakció csúcspontja 12–36 órával később következik be,
• Kezelés:
• A reakció önkorlátozó,
• A duzzanat tüneti enyhítése (pl. hideg borogatás, végtagemelkedés, NSAID-k).

IV-es típusú reakció

Áttekintés

• Késleltetett típusú hiperszenzitivitási reakció,
• A klinikai jellemzők, a diagnosztika és a kezelés az alap etiológiától függ.

Patofiziológia

T-sejt mediált reakciók.

1. Szenzibilizáció: Az antigén a bőrbe hatol → a Langerhans-sejtek felveszik → migráció a nyirokcsomókba → szenzibilizált T-limfociták szintézise,
2. Erupció: Ismételt érintkezés antigénnel → limfokinek és citokinek (pl. IFNγ, TNFα) szekréciója preszenzitizált T-limfociták által → makrofág-aktiváció és gyulladásos reakció a szövetben.

Példák

Allergiás kontakt dermatitisz

• Epidemiológia:
• Az egyik leggyakoribb dermatológiai diagnózis,
• Prevalencia: ∼1-6%,
• Etiológia:
• Mérges szömörce (urusiol okozta kontakt dermatitis),
• Nikkel, kobalt, króm,
• Parfümök, szappanok, kozmetikumok,
• Latex vagy gumikesztyű,
• A latex okozta kontakt dermatitisz valójában nem igazi latex allergia, amely csalánkiütést és egyéb, I. típusú túlérzékenységi tüneteket okoz. Ez a kesztyűben levő, más kémiai adalékokra adott reakció, ezért más anyagokból készült kesztyűkben is előfordulhat,
• Helyi gyógyszerek: Hidrokortizon, lokális antibiotikumok (pl. neomicin), benzokain,
• Lefolyás:
• Első érintkezés allergénnel → szenzibilizáció,
• Ismételt allergénnel való érintkezés → kiütés megjelenése 12–48 óra elteltével,
• Kiütés: A kiütés eloszlási mintája tükrözi a külső expozíció területeit és formáit, például a nikkelből készült ékszerek alatt az ékszernek megfelelő alakú kiütés jelenik meg, ha nikkel az allergén,
• Erősen viszket, eritémás, purpurás,
• Vezikulák és súlyosabb esetben szerózus váladékozás,
• Átterjedhet a test más részeire is az antigén kézi átvitelével vagy keringés útján,
• Diagnózis:
• A diagnózis klinikai eredményeken alapul,
• Patch teszt: Specifikus allergének tesztelése allergiás kontakt dermatitiszben:
• Az allergént egy tapaszra teszik, majd a karra vagy a hátra rögzítik,
• A reakciót két alkalommal, 48 órával és 4-5 nappal az első alkalmazást követően rögzítik,
• Pozitív eredmény: Eritéma, papulák és vezikulák az érintkezési területen,
• "Angry back" reakció:
• Néhány erős pozitív reakció miatt a patch tesztek fals pozitívak lehetnek hiperreaktív betegeknél,
• A mechanizmus ismeretlen,
• Az allergének külön, szekvenciális vizsgálatára van szükség ezeknél a betegeknél,
• Kezelés:
• Az allergén elkerülése a legjobb kezelés és prevenció,
• Akut fázis:
• Enyhe vagy közepesen súlyos esetek: Lokál kortikoszteroidok, zabpelyhes fürdők, nyugtató krémek (pl. kalamin), nedves kötszerek (különösen váladékozáshoz, kéregképződéshez), lokál antihisztaminok,
• Súlyos esetek: Szisztémás kortikoszteroidok, szisztémás antihisztaminok.

IV gyógyszerreakciók

• Helyi gyógyszerreakció a gyógyszer helyi alkalmazását követően; ld. fent az allergiás kontakt dermatitiszt,
• Maculopapuláris vagy morbilliform (kanyarószerű) kiütés (pl. "ampicillin kiütés" az ampicillin beadását követően fertőző mononukleózisban),
• Steven-Johnson szindróma és toxikus epidermális nekrolízis
• DRESS szindróma (Drug Reaction with Eosinophilia and Systemic Symptoms, azaz gyógyszerreakció eozinofíliával és szisztémás tünetekkel): Késleltetett hiperszenzitivitási reakció egy gyógyszerrel szemben (a beadást követő 1–8 héten belül). A hiperszenzitív gyógyszerreakciók súlyos formája,
• Etiológia:
• Allopurinol,
• Epilepszia elleni gyógyszerek (pl. lamotrigin, fenitoin, karbamazepin),
• Antibiotikumok (pl. szulfonamidok),
• Tünetek:
• Láz,
• Viszketõ morbilliform kiütések,
• Faciális ödéma,
• Hepatomegália,
• Diffúz limfadenopátia,
• Lehetséges többszervi elégtelenség,
• Laboreredmények:
• Eozinofília,
• Trombocitopénia,
• Atipikus limfocitózis,
• Kezelés:
• A gyógyszer leállítása,
• Tüneti: Kortikoszteroidokat gyakran alkalmaznak, de a hatásosságukat vitatják,
• Prognózis: Az esetek ∼10%-ában halálos.

Nem allergiás hiperszenzitivitás

Pszeudoallergia

• Definíció: IgE-független reakció, amely klinikailag nem különbözik az I. típusú hiperszenzitivitási reakciótól,
• Etiológia: Kontrasztanyag, narkotikumok, vankomicin, NSAID-ok,
• Patofiziológia:
• Az anyagok közvetlen (vagy anafilaxiás reakció esetén komplement-mediált) hízósejt-aktivációt és későbbi, immunglobulin által nem közvetített hisztamin-felszabadulást okoznak,
• A valódi anafilaxiás reakcióval ellentétben az allergének iránti szenzibilizáció nem szükséges → már az első érintkezés anafilaxiás sokkhoz vezethet,
• Klinikai manifesztáció:
• A tünetek dózisdependensek,
• Urtikária, viszketés, ödéma, hipotenzió vagy akár az anafilaxiás sokk,
• Diagnózis és kezelés:
• Minor reakciók: Kezeld a kiváltó szer leállításával vagy az expozíció kerülésével; adj antihisztamint viszketés vagy urtikária esetén,
• Pszeudoallergia anafilaxiás jellemzőkkel (ld. anafilaxia).

Infekció indukált urtikária

• Etiológia:
• Vírusos (pl. rotavírus és rhinovírus) vagy bakteriális fertőzések (pl. Mycoplasma pneumoniae és A csoportú streptococcus pharyngitis),
• Gyermekeknél az urticaria leggyakoribb oka a vírusfertőzés,
• Parazita fertőzések (pl. Anisakis simplex fertőzés nyers hal és Plasmodium falciparum fogyasztásával),
• Patofiziológia: Hízósejt-aktiváció és az azt követő hisztamin felszabadulás; valószínűleg IgE-független,
• Tünetek: Ld. urticaria,
• Diagnózis és kezelés:
• Fizikális vizsgálat és kórelőzmény alapján,
• Általában önkorlátozó; antihisztaminok adhatók viszketés vagy csalánkiütés ellen.