Hiperszenzitivitási rekaciók
Tartalom
Hiperszenzitivitási reakciók akkor fordulnak elő, amikor az egyébként normál funkciójú immunrendszer rendellenes reakciói potenciális veszélyt jelentenek a gazdatestre. A különféle autoimmun betegségek, valamint allergiák a hiperszenzitivitási reakciók gyűjtőfogalmába tartoznak, azzal a különbséggel, hogy az allergia az exogén anyagokra (antigén v. allergén) adott immunreakció, míg az autoimmun betegségek az endogén anyagokra (autoantigének) adott kóros immunválasz. A tünetekkel járó reakció csak az arra érzékenyített egyénekben jelenik meg, azaz ekkor a betegnek a kiváltó antigénnel szemben minimum egy tünetmentes kontaktja már volt. A túlérzékenységi reakciók az ugyanazzal az antigénnel való másodszori (ill. többszöri) találkozás eredményeként alakulnak ki. A túlérzékenységi reakciókat általában négy típusba soroljuk. Az I. típusú túlérzékenységi reakciók azonnali allergiás reakciók (pl. étel- és pollenallergia, asztma, anafilaxia). A II. típusú reakciókat citotoxikus reakciók, mivel olyan antitesteket tartalmaznak, amelyek specifikusak a test bizonyos szöveteire, és ezekben a szövetekben elpusztítják a sejteket (pl. autoimmun hemolitikus anémia, Goodpasture-szindróma). A III. típusú túlérzékenységi reakciók immun komplexek által mediáltak, az antigén-antitest komplexek lerakódása (pl. vasculitis, glomerulonephritis) okoz szövetkárosodást. A IV. típusú túlérzékenységi reakciók (pl. TBC bőrtesztek, kontakt dermatitisz) késleltetettek és sejt-mediáltak; ez az egyetlen olyan túlérzékenységi reakció, amely antitestek helyett szenzibilizált T-limfocitákkal megy végbe. A túlérzékenységi reakcióktól eltérően, amelyek a szenzibilizáció után következnek be, a nem allergiás hiperszenzitivitási reakciók (pl. pszeudoallergiák) a hízósejtek aktiválódását és hisztamin felszabadulását idézik elő egy adott anyag (pl. kontrasztanyag) expozíciója után.
- Definíciók:
- Hiperszenzitivitási reakció: Idegen vagy saját antigénekre adott túlzott és/vagy kóros immunválasz,
- Allergia: Abnormális immunválasz egy egyébként ártalmatlan környezeti ingerre (pl. étel, pollen, állat szőr),
- Autoimmun betegség: Saját antigének ellen irányuló kóros immunválasz,
- Gyógyszer túlérzékenységi reakció: Gyógyszer mellékhatások egy csoportja, amely hasonlít az allergiához (lehet allergiás vagy nem allergiás),
- Stációk:
- Szenzibilizáció (v. érzékenyítés): Az antigénnel való korábbi, tünetmentes találkozás,
- Hatás: Hiperszenzitivitás és az antigénnel való érintkezés utáni káros immunválasz,
- Típusok: A hiperszenzitivitási reakcióknak általában négy típusát különítjük el,
A gyógyszerek mind a négy típusú túlérzékenységi reakciót kiválthatják.
| A patofiziológia összefoglalása | Példák | ||
|---|---|---|---|
| I. típus: Azonnali |
|
|
|
| II. típus: Citotoxikus |
|
|
|
| III. Típus: Immunkomplex |
|
|
|
| IV. Típus: Késleltetett |
|
|
|
I-es típusú reakció
Áttekintés
- Az 1-es típusú reakciók azonnali reakciók; a reakció néhány percen belül kialakul. Ide tartoznak az anafilaxiás és atópiás immunválaszok.
Patofiziológia
- Az IgE egy korábbi szenzibilizáció eredményeként szintetizálódik,
- Az antigénnel való későbbi találkozás IgE mediált reakciót eredményez a korábban szintetizált IgE antitestekkel: A szabad antigén két szomszédos IgE antitesthez kötődik (térhálósodás), amely kiváltja a sejtek degranulációját,
- Az IgE jellemzően az immunsejtek, például hízósejtek és bazofilek felületén lévő Fc-receptorokhoz (FcR) kötődik. Az allergén keresztkötése az IgE-vel elindítja az immunsejtek degranulációját, felszabadítva a gyulladásos mediátorokat (pl. hisztamint), amelyek azonnal hiperszenzitivitási reakciót váltanak ki,
- Hisztamin és más mediátorok (pl. prosztaglandin, trombocita-aktiváló faktor, leukotriének, heparin, triptáz) felszabadulása →
- Fokozott simaizom kontrakciók + perifériás vazodilatáció + fokozott érpermeabilitás → bronchospazmus, hasi görcs és rhinitis → hipovolémia, hipoxia,
- A kapilláris vér extravazációja → eritéma,
- Folyadék shift az intersticiumba → ödéma, tüdőödéma,
- Viszketés,
- Eozinofil és neutrofil kemotaxis, amelyet bazofil és hízósejt-mediátorok indukálnak → eozinofília
; Ezek a sejtek az akut fázis lezajlása után később újabb reakciót válthatnak ki (eritéma, rinorrea, tüsszögés, köhögés, sípolás),
Keresztreaktivitás
- Az allergiás emberek reagálhatnak olyan anyagokra is, amelyek a fő antigénhez hasonló részecskéket tartalmaznak,
- Példák (primer allergén - keresztreaktív allergén):
- Pollen - különféle ételek (pl. alma, mogyoró, sárgarépa, kivi, sárgabarack, őszibarack),
- Atka - rákfélék,
- Latex - egzotikus gyümölcsök (pl. banán, avokádó, kivi),
- Madárszőr - tojássárgája,
- Macska szőr - sertéshús.
Klinikai manifesztáció
- Lefolyás:
- Azonnali reakció: Allergiás reakció az antigénnel való érintkezés után perceken belül,
- Késői fázisú reakció: Az azonnali reakció után néhány órával, 24–72 órán át tart,
- Főbb tünetek: Viszketés, ödéma, kiütés, rhinitis, bronchospazmus és hasi görcsök,
- Speciális manifesztációk: Általában az I. és IV. típusú hiperszenzitivitási reakció jelenik meg a bőrön,
- Allergiás conjuctivitis (allergiás conjuctivitis + allergiás rhinitis = allergiás rhinoconjuctivitis),
- Allergiás rhinitis,
- Asztma,
- Atópia: Genetikai hajlam IgE antitestek termelésére bizonyos ártalmatlan környezeti allergének (pl. pollen, atkák, penészgombák, bizonyos ételek) ellen,
- Társuló állapotok: Asztma, atópiás dermatitisz, allergiás rhinitis, allergiás conjuctivitis, ételallergia,
- Urticaria (csalánkiütés): Jól körülírt, kiemelkedő, viszketõ és eritemás plakkok, amelyek kerekek, oválisak vagy kígyó alakúak; akár több centiméter átmérőjűek is lehetnek; a hízósejtek aktivációja okozza a dermis felszíni rétegeiben,
- A kiütések nem sokkal az antigénnel való érintkezés után jelenik meg és percek vagy órák alatt súlyosbodhat, de néhány napon belül eltűnik. Nem minden urticariás reakció I. típusú túlérzékenység. A "nem allergiás túlérzékenység" vagy "pszeudoallergiás" reakciók során a vazoaktív anyagok IgE részvétele nélkül szabadulnak fel a hízósejtekből,
- Angioödéma: A dermis, a szubkután szövetek és/vagy a nyálkahártya önkorlátozó, lokalizált duzzanata, amelyet az interstíciumba történő folyadék vesztés okoz. Vazoaktív anyagok közvetítik, és hízósejt mediált (gyakran allergiás reakciók és NSAID-ok miatt másodlagosan), bradikinin mediált (ACE-gátló használat vagy enzimhiány miatt) vagy idiopátiás kategóriába klasszifikálhatók. A folyamat során életveszélyes gégeödéma léphet fel, amely azonnali légút védelmet igényel,
- Anafilaxia.
Diagnosztika
- In vivo bőrtesztek:
- Általános elv: Kis mennyiségű allergént (pl. Pollent) visznek be a bőrbe, hogy teszteljék a helyi allergiás reakciót,
- Nagyobb érzékenység érhető el invazívabb teszteléssel. Azonban minél invazívabb a teszt, annál nagyobb az anafilaxiás sokk kockázata,
- A teszt általában 20 alatt produkál eredményt,
- Értékelés a bőr kivörösödése és a nyálkahártyák mérete alapján,
- Alkaros bőrteszt (prick teszt):
- Apró mennyiségű különféle allergént alkalmaznak a bőrön; ezután sebészkéssel apró szúrásokat végeznek a bőr felületén, hogy allergén kivonatok mélyebbre hatolhassanak,
- Két további anyagot alkalmaznak kontroll allergénekként: Glicerinezett sóoldatot negatív kontrollként (nincs válasz) és hisztamintartalmú oldatot pozitív kontrollként (mindig kiütést és eritémát eredményez),
- Pozitív eredmény: a hisztamin kontrolltal egyenlő vagy annál nagyobb (vagy 3 mm-nél nagyobb) kiütés,
- Scratch teszt: Összehasonlítható a prick teszttel; kb. 1 cm-eres karcolásokat ejtenek a bőrön, ezt követően felviszik az allergént,
- Intradermális teszt: Kis mennyiségű allergén intradermális injekciója a háton vagy a karon,
- In vitro tesztek:
- Ha a triptáz (a hízósejt-aktiváció viszonylag specifikus markere) plazma szintje emelkedett → fokozott a súlyos reakciók kockázata; hasznos az anafilaxia megerősítésében,
- Allergén specifikus IgE:
- Ismert allergiás triggerekkel és klinikai tünetekkel küzdő betegeknél indikált,
- Inkább bőrvizsgálatnál előnyösebb azoknál a betegeknél, akiknél az anafilaxia kockázata magas a bőrvizsgálatokkal,
- Össz IgE:
- Gyakran emelkedett allergiás betegekben,
- Mivel az IgE normális szintje nem zárja ki az allergiát, az in vitro tesztet nem szabad végleges tesztként használni az allergia diagnózisában.
Kezelés
- Urticaria: A kiváltó anyag kerülése (ha ismert), H1-blokkolók (pl. cetirizin), glükokortikoidok,
- Gyógyszer reakciók:
- Az enyhe reakciókat (enyhe urticaria/angioödéma) a kiváltó gyógyszer abbahagyásával és ± antihisztaminokkal lehet kezelni,
- Az középsúlyos reakciókat (kifejezettebb urticaria/angioödéma) a kiváltó gyógyszer abbahagyásával, antihisztaminokkal és ± glükokortikoidokkal lehet kezelni,
- A súlyos reakciók sürgősségi beavatkozást igényelnek,
- Sürgősségi öngyógyszerelés: Azokat a betegeket, akik allergiásak bizonyos ételekre vagy a rovarméregre, antihisztaminokkal, kortikoszteroidokkal és adrenalin autoinjektorokkal lehet ellátni önkezelés céljából (ha az anafilaxia kockázata magas),
- Allergén immunterápia (deszenzitizáció): Ez az egyetlen okozati terápia az allergiás betegségek hosszú távú megelőzésére,
- Indikációk:
- Dokumentált IgE mediált allergia (pl. allergiás rhinitis, allergiás asztma, darázs vagy méhméreg allergia),
- Perzisztáló tünetek és nem megfelelő enyhülés tüneti terápia és az expozíció elkerülése ellenére,
- Eljárás:
- Csak néhány allergén esetében elérhető, de meglehetősen hatékony lehet,
- Specifikus antigén alkalmazása szubklinikai dózisban (szubkután, mukozálisan),
- Az adag lassú emelése,
- Cél: fokozott IgG antitest termelés a túlzott IgE termelés helyett (izotípus váltás
),
- A kezelés időtartama: legalább 3 év,
- Prognózis:
- A betegek kétharmadában sikeres az eljárás,
- A fiatalabb betegeknél viszonylag hatásosabb,
- Magasabb sikerarány azokban a betegeknél, akiknek a szenzitivitása csak egy allergénre (monovalens) vonatkozik, szemben a sok allergénre (polivalens) érzékeny betegekkel.
Anafilaxiás reakció
Az anafilaxia egy akut, potenciálisan életveszélyes, I-es típusú hiperszenzitivitási reakció, amelynek során a hisztamin-mediátorok hirtelen IgE-közvetítéssel szabadulnak fel a hízósejtekből és a bazofil sejtekből egy kiváltó reakció hatására (pl. étel, rovarcsípés, gyógyszeres kezelés). Az anafilaktoid reakció IgE-független reakció, amely a hízósejtek közvetlen aktiválódása következtében jön létre (pl. opioidokra adott válaszként); a klinikai megjelenés és kezelés ugyanaz, mint az anafilaxia esetében. Mindkét reakció tipikus jelei és tünetei közé tartozik az urtikária, az angioödéma, a stridor, a dyspnoe, a bronchospazmus, a keringési elégtelenség (disztributív sokk), a hányás és a hasmenés. A diagnózis klinikai jellegű, és tipikus tünetek kombinációin alapul, plusz ismert vagy feltételezett kiváltó tényező jelenlétén. A gyors felismerés és kezelés kulcsfontosságú a légutak elvesztése, légzési elégtelenség vagy kardiovaszkuláris összeomlás okozta halál megelőzésében. A kezelés a kezdeti reszuszcitációs terápiákból áll, amelyek az IM adrenalin beadására, a kiváltó okok eltávolítására, a légút biztosításra és az IV folyadék bólusok adására összpontosítanak, amelyek elsőbbséget élveznek a kiegészítő kezeléssel szemben, mint például a szteroidok és az antihisztaminok.
Definíciók
- Anafilaxiás reakció: Súlyos I-es típusú hiperszenzitivitási reakció, amely életveszélyes és többszervi hatásokat okozhat az IgE mediált hízósejt-aktiváció miatt,
- Anafilaktoid reakció: Az anafilaxiához klinikailag hasonló reakció, de a hízósejtek vagy a komplement kaszkád közvetlen nemimmun-mediált aktivációja során következik be,
- Anafilaxiás sokk: Az anafilaxia következtében kialakuló disztributív sokk típusa.
Refrakter anafilaxia
- Ha az anafilaxiás sokk refrakter az ismételt IM adrenalin adására és a beadott folyadékok ellenére:
- Folyamatos IV adrenalin infúzió 1:1 000 000 (1 ug/ml),
- Centrál vénakanülbe ajánlott adni,
- Ha az anafilaxiás sokk refrakter IV adrenalin infúzió ellenére:
- Ad IV glukagont, különösen akkor, ha a beteg béta-blokkolókat szed,
- Glukagon: 1-5 mg telítő dózis, majd 5-15 ug/min folyamatos IV infúzió; szükség szerint titrálva,
- Fontold meg más vazopresszorok alkalmazását (pl. vazopresszin, noradrenalin, dopamin és fenilefrin),
- Rendezd a folyadék státuszt (a vazopresszorok kevésbé hatásosak hipovolémiában),
- Fontold meg az ECMO teammel való konzultációt, ha a fenti intézkedések sikertelenek.
- Szívmegállás: Ld. ALS protokoll.
Az anafilaxia terápiájára alkalmazott adrenalin adagokat mindig csak intramuszkulárisan szabad alkalmazni 1:1000 koncentrációban (szemben a szívmegállás esetében alkalmazott 1:10 000 koncentrációval). Az 1:1000 oldat IV alkalmazása aritmiákhoz vagy szívmegálláshoz vezethet.
Kiegészítő terápia
- Leírás: Az antihisztaminokat és a szteroidokat anafilaxiában csak a fő prioritású terápiák után (IM adrenalin, folyadék és/vagy vazopresszorok) szabad beadni. Az adrenalinra, az antihisztaminokra és a szteroidokra adott válasz hiánya felvetheti más diagnózisok gyanúját, mint például a bradikinin mediált angioödémaét, amely saját specifikus kezelést igényel,
- Antihisztaminok: Súlyos esetekben vedd fontolóra a H1- és a H2-antagonista gyógyszerek kombinációit:
- H1-antagonisták: Difenhidramin:
- Felnőttek: 25-50 mg IV/IM/PO 6 óránként, szükség szerint,
- Gyermekek: 1 mg/kg IV/IM/PO 6 óránként szükség szerint (max. egyéni adag 50 mg),
- H2-antagonisták: Ranitidin (off-label),
- Felnőttek: 50 mg IV egyszer, ha szükséges,
- Gyermekek: 1 mg/kg IV, szükség esetén egyszer,
- Kortikoszteroidok:
- Metilprednizolon: 1-2 mg/kg IV vagy PO naponta (max. 125 mg/nap), VAGY
- Prednizon: 1 mg/kg PO naponta (max. 50 mg/nap).
Akut menedzsment csekklista
- Adj 1:1000 higítású (1 mg/ml) IM adrenalint, amely szükség szerint 5-15 percenként ismételhető,
- Felnőttek: 0,3–0,5 mg IM; gyermekek: 0,01 mg/kg IM (maximális egyéni dózis 0,3 mg),
- Expozíció megszüntetése,
- Adj oxigént,
- Légút menedzsment:
- Alapvető légútbiztosító manőverek,
- Intubálás nehéz légút technikával,
- Az indukcióhoz a ketamin a preferált,
- Adj bronchodilatátorokat (pl. albuterol, ipratropium [off-label használat]),
- Adrenalin inhaláció a légúti ödéma csökkentése érdekében:
- Racém epinefrin 2,25%-os oldat nebulizátorral; 1-3 inhaláció (0,5 ml/inhaláció) szükség szerint,
- Fektesd a hátára a beteget, ha tolerálja,
- Folyadék reszuszcitáció,
- Folyamatos adrenalin infúzió, ha a sokk perzisztál,
- Fontold meg a kiegészítő terápiákat (szteroidok, antihisztaminok),
- Folyamatos monitorozás,
- A szoros klinikai ellenőrzése,
- Áthelyezés intenzív osztályra.
II-es típusú reakció
Áttekintés
- Citotoxikus reakciók, amelyek számos autimmun folyamatban szerepet játszanak,
- A klinikai jellemzők, a diagnosztika és a kezelés az alap etiológiától függ,
- A betegség kiterjedése: Gyakran egy adott szövettípusra korlátozódik, mivel a II. típusú reakciók folyamatában gyakran szövetspecifikus antitestek játszanak szerepet,
- A diagnózis magában foglalhatja az autoantitest-tesztet és a Coombs-próbát.
Patofiziológia
- Az IgM és az IgG a test sejtjeiben tévesen idegenként detektált antigénekhez kötődnek és az alábbiakat okozzák:
- Komplement aktiváció és Fc-közvetített immunsejt-aktiváció (pl. transzfúziós reakció),
- Sejtlízis vagy fagocitózis (pl. reumás láz):
- Opszonizáció
→ fagocitózis és/vagy komplement aktiváció,
- Komplement-mediált lízis,
- Antitestfüggő sejt-közvetített citotoxicitás (NK-sejtek vagy makrofágok),
- A downstream jelátviteli utak gátlása vagy aktiválása (pl. myasthenia gravis és Graves-kórban).
III-mas típusú reakció
Áttekintés
- Immunkomplex reakciók,
- A klinikai jellemzők, a diagnosztika és a kezelés az alap etiológiától függ,
- A reakciók általában szisztémásak, mivel az immunkomplexek keringés útján oszlanak el a testben.
Patofiziológia
- Az antigén (pl. a keringésben levő gyógyszer molekulák) az IgG-hez kötődve immunkomplexet alkotnak (= antigén-antitest komplex),
- Az immunkomplexek lerakódnak a szövetekben, különösen az erekben → a komplement kaszkád megindulása → lizoszomális enzimek felszabadulása neutrofilekből → sejtpusztulás → gyulladás → vasculitis.
Példák
Szérumbetegség
- Definíció:
- A szérumbetegség a III. típusú reakció szisztémás megnyilvánulása, és annak a következménye, hogy az antitest képződés megindulásakor nagy mennyiségű antigén van jelen a keringésben. Ilyenkor antigéntúlsúlyban oldódó immunkomplexek képződnek, amelyek nem eliminálódnak a keringésből. Lerakódnak a szervezet különböző helyein (pl. az erek falában), ahol a komplementrendszer aktiválása következtében gyulladás alakul ki, és szövetkárosító folyamatok indulnak meg,
- A szérumbetegséghez hasonló reakciók sokkal gyakoribbak, mint a tényleges szérumbetegség. A szérumbetegséghez hasonló reakciók:
- Gyógyszerek vagy fertőzések okozzák,
- A patogenezis nem világos: Valószínűleg nem a III. típusú túlérzékenységi reakció eredménye,
- Nehéz megkülönböztetni a klasszikus szérumbetegségtől, mivel mindkettő hasonlóan jelenik meg,
- Etiológia:
- Állati fehérjét vagy szérumot tartalmazó antitoxin (→ "szérum" betegség),
- Gyógyszerek, leggyakrabban antibiotikumok (pl. penicillin, amoxicillin, cefaklór, trimetoprim-szulfametoxazol),
- Fertőzések: Hepatitis B vírus,
- Tünetek:
- Láz,
- Kiütések (urtikáriás vagy purpurás),
- Arthralgia, myalgia,
- Fejfájás, homályos látás
- Hasi fájdalom, hasmenés, hányinger/hányás,
- Limfadenopátia,
- Lefolyás:
- A tünetek az expozíció után 1-2 héttel jelentkeznek (az antitestek szintéziséhez több nap szükséges),
- Az expozíció elhagyása után néhány héten belül megoldódik,
- Kezelés: Leállítani a kiváltó szert,
- Prognózis: Kiváló, ha a kiváltó gyógyszert abbahagyják, vagy ha az okozó fertőzés meggyógyul.
Arthus reakció
- Definíció: Lokális, szubakut III-as típusú túlérzékenységi reakció,
- Patogenezis: Intradermálisan injektált antigén (pl. immunizálás) → antitestképződés → antigén-antitest komplexek képződnek a bőrben → helyi gyulladás és esetleg nekrózis,
- Trigger: Tetanusz, diftéria elleni oltás,
- Tünetek:
- Lokalizált duzzanat, bőrpír, vérzés,
- Előfordul, hogy az emlékeztető oltást követően néhány órán belül felszíni bőrelhalás,
- A reakció csúcspontja 12–36 órával később következik be,
- Kezelés:
- A reakció önkorlátozó,
- A duzzanat tüneti enyhítése (pl. hideg borogatás, végtagemelkedés, NSAID-k).
IV-es típusú reakció
Áttekintés
- Késleltetett típusú hiperszenzitivitási reakció,
- A klinikai jellemzők, a diagnosztika és a kezelés az alap etiológiától függ.
Patofiziológia
T-sejt mediált reakciók.
- Szenzibilizáció: Az antigén a bőrbe hatol → a Langerhans-sejtek felveszik → migráció a nyirokcsomókba → szenzibilizált T-limfociták szintézise,
- Erupció: Ismételt érintkezés antigénnel → limfokinek és citokinek (pl. IFNγ, TNFα) szekréciója preszenzitizált T-limfociták által → makrofág-aktiváció és gyulladásos reakció a szövetben.
Példák
Allergiás kontakt dermatitisz
- Epidemiológia:
- Az egyik leggyakoribb dermatológiai diagnózis,
- Prevalencia: ∼1-6%,
- Etiológia:
- Mérges szömörce (urusiol okozta kontakt dermatitis),
- Nikkel, kobalt, króm,
- Parfümök, szappanok, kozmetikumok,
- Latex vagy gumikesztyű,
- A latex okozta kontakt dermatitisz valójában nem igazi latex allergia, amely csalánkiütést és egyéb, I. típusú túlérzékenységi tüneteket okoz. Ez a kesztyűben levő, más kémiai adalékokra adott reakció, ezért más anyagokból készült kesztyűkben is előfordulhat,
- Helyi gyógyszerek: Hidrokortizon, lokális antibiotikumok (pl. neomicin), benzokain,
- Lefolyás:
- Első érintkezés allergénnel → szenzibilizáció,
- Ismételt allergénnel való érintkezés → kiütés megjelenése 12–48 óra elteltével,
- Kiütés: A kiütés eloszlási mintája tükrözi a külső expozíció területeit és formáit, például a nikkelből készült ékszerek alatt az ékszernek megfelelő alakú kiütés jelenik meg, ha nikkel az allergén,
- Erősen viszket, eritémás, purpurás,
- Vezikulák és súlyosabb esetben szerózus váladékozás,
- Átterjedhet a test más részeire is az antigén kézi átvitelével vagy keringés útján,
- Diagnózis:
- A diagnózis klinikai eredményeken alapul,
- Patch teszt: Specifikus allergének tesztelése allergiás kontakt dermatitiszben:
- Az allergént egy tapaszra teszik, majd a karra vagy a hátra rögzítik,
- A reakciót két alkalommal, 48 órával és 4-5 nappal az első alkalmazást követően rögzítik,
- Pozitív eredmény: Eritéma, papulák és vezikulák az érintkezési területen,
- "Angry back" reakció:
- Néhány erős pozitív reakció miatt a patch tesztek fals pozitívak lehetnek hiperreaktív betegeknél,
- A mechanizmus ismeretlen,
- Az allergének külön, szekvenciális vizsgálatára van szükség ezeknél a betegeknél,
- Kezelés:
- Az allergén elkerülése a legjobb kezelés és prevenció,
- Akut fázis:
- Enyhe vagy közepesen súlyos esetek: Lokál kortikoszteroidok, zabpelyhes fürdők, nyugtató krémek (pl. kalamin), nedves kötszerek (különösen váladékozáshoz, kéregképződéshez), lokál antihisztaminok,
- Súlyos esetek: Szisztémás kortikoszteroidok, szisztémás antihisztaminok.
IV gyógyszerreakciók
- Helyi gyógyszerreakció a gyógyszer helyi alkalmazását követően; ld. fent az allergiás kontakt dermatitiszt,
- Maculopapuláris vagy morbilliform (kanyarószerű) kiütés (pl. "ampicillin kiütés" az ampicillin beadását követően fertőző mononukleózisban),
- Steven-Johnson szindróma
és toxikus epidermális nekrolízis
- DRESS szindróma (Drug Reaction with Eosinophilia and Systemic Symptoms, azaz gyógyszerreakció eozinofíliával és szisztémás tünetekkel): Késleltetett hiperszenzitivitási reakció egy gyógyszerrel szemben (a beadást követő 1–8 héten belül). A hiperszenzitív gyógyszerreakciók súlyos formája,
- Etiológia:
- Allopurinol,
- Epilepszia elleni gyógyszerek (pl. lamotrigin, fenitoin, karbamazepin),
- Antibiotikumok (pl. szulfonamidok),
- Tünetek:
- Láz,
- Viszketõ morbilliform kiütések,
- Faciális ödéma,
- Hepatomegália,
- Diffúz limfadenopátia,
- Lehetséges többszervi elégtelenség,
- Laboreredmények:
- Eozinofília,
- Trombocitopénia,
- Atipikus limfocitózis,
- Kezelés:
- A gyógyszer leállítása,
- Tüneti: Kortikoszteroidokat gyakran alkalmaznak, de a hatásosságukat vitatják,
- Prognózis: Az esetek ∼10%-ában halálos.
Nem allergiás hiperszenzitivitás
Pszeudoallergia
- Definíció: IgE-független reakció, amely klinikailag nem különbözik az I. típusú hiperszenzitivitási reakciótól,
- Etiológia: Kontrasztanyag, narkotikumok, vankomicin, NSAID-ok,
- Patofiziológia:
- Az anyagok közvetlen (vagy anafilaxiás reakció esetén komplement-mediált) hízósejt-aktivációt és későbbi, immunglobulin által nem közvetített hisztamin-felszabadulást okoznak,
- A valódi anafilaxiás reakcióval ellentétben az allergének iránti szenzibilizáció nem szükséges → már az első érintkezés anafilaxiás sokkhoz vezethet,
- Klinikai manifesztáció:
- A tünetek dózisdependensek,
- Urtikária, viszketés, ödéma, hipotenzió vagy akár az anafilaxiás sokk,
- Diagnózis és kezelés:
- Minor reakciók: Kezeld a kiváltó szer leállításával vagy az expozíció kerülésével; adj antihisztamint viszketés vagy urtikária esetén,
- Pszeudoallergia anafilaxiás jellemzőkkel (ld. anafilaxia).
Infekció indukált urtikária
- Etiológia:
- Vírusos (pl. rotavírus és rhinovírus) vagy bakteriális fertőzések (pl. Mycoplasma pneumoniae és A csoportú streptococcus pharyngitis),
- Gyermekeknél az urticaria leggyakoribb oka a vírusfertőzés,
- Parazita fertőzések (pl. Anisakis simplex fertőzés nyers hal és Plasmodium falciparum fogyasztásával),
- Patofiziológia: Hízósejt-aktiváció és az azt követő hisztamin felszabadulás; valószínűleg IgE-független,
- Tünetek: Ld. urticaria,
- Diagnózis és kezelés:
- Fizikális vizsgálat és kórelőzmény alapján,
- Általában önkorlátozó; antihisztaminok adhatók viszketés vagy csalánkiütés ellen.
Kétfázisú reakció
Az anafilaxia tüneteinek kiújulása az eredetileg sikeres kezelés és az antigén re-expozíciója nélkül.
- Gyakoriság: Az esetek 5-20%-ában fordul elő,
- Kezdet: Általában 6–24 órával a kezelés után,
- Kortikoszteroidok nem védik ki.