A szív- és érrendszer gyógyszertana
Tartalom
A pangásos szívelégtelenség gyógyszerei
| Stádium | Menedzsment | Indikációk | Alkalmazás |
|---|---|---|---|
| A | A kardiovaszkuláris rizikófaktorok kezelése |
|
|
| B | ACE-gátlók |
|
|
| ARB-k |
|
|
|
| Béta-blokkolók |
|
|
|
| C | Aldoszteron-antagonisták |
|
|
| Csúcs- és tiazid diuretikumok |
|
|
|
| Izoszorbid-dinitrát (ISDN) és hidralzin |
|
|
|
| Angiotenzin receptor-neprilizin inhibitorok (ARNI-k) |
|
|
|
| D | További intézkedések |
|
|
| Refrakter tünetek | Digoxin |
|
|
| If csatorna inhibitorok (Ivabradin) |
|
||
Prognózist javító gyógyszerek: Béta-blokkolók, ACE-gátlók, ARNI-k és aldoszteron-antagonisták.
Tüneteket javító gyógyszerek: Diuretikumok és digoxin (jelentősen csökkentik a kórházi kezelések számát).
Az elektrolitszintek (K+ és Na+) értékelésére szolgáló rendszeres vérvizsgálat elvégzése kötelező, ha a beteg diuretikumokat szed.
A refrakter tünetek terápiája
- Fontold meg a következő gyógyszerek alkalmazását akkor, ha a betegek az első vonalbeli gyógyszeres kezelés maximálisan tolerálható dózisa ellenére is adherensek, és a tünetek tartósan fennállnak. Invazív beavatkozások is megfontolhatók.
| Osztály | Indikáció | Az alkalmazás módja |
|---|---|---|
| Digoxin |
|
|
| If csatorna gátlók (Ivabradine) |
|
Kontraindikált gyógyszerek
- NSAID-ok,
- Az NSAID-ok gátolják a prosztaglandin produkciót, amely a vesében glomeruláris hipoperfúziót eredményez,
- Ronthatják a vízhajtók hatásait,
- Akut dekompenzációt indukálhatnak,
- Ca2+-csatorna blokkolók (verapamil és diltiazem): A negatív inotrop hatásuk miatt súlyosbíthatják a tüneteket és ronthatják a prognózist. Alkalmazásuk béta-blokkolókkal együtt is kontradindikált,
- Tiazolidéndionok: Elősegítik a CHF progresszióját (folyadékretenció és ödéma ↑) és növelik a hospitalizációs arányt,
- Moxonidin: Növeli a CHF mortalitását szisztolés diszfunkcióban.
Antiaritmikumok
Patofiziológia
Az antiaritmiás szerek olyan gyógyszerek, amelyeket a kardiális aritmiák elnyomására használnak. Ezek a gyógyszerek vagy a szív akciós potenciáljainak dinamikájába avatkoznak be egy bizonyos ioncsatorna blokkolásával, vagy blokkolják a vegetatív idegrendszer szimpatikus hatásait a szívre, hogy lelassítsák a szívfrekvenciát. Az antiaritmiás gyógyszereknek a Vaughan-Williams klasszifikáció szerint 5 osztálya van.
A Vaughan-Williams klasszifikáció
| Osztály | Csoport | Hatásmechanizmus | Hatóanyagok | Használat | Negatív hatások | |
|---|---|---|---|---|---|---|
| I/A | Gyors Na+-csatorna blokkolás |
|
|
|
|
|
| I/B |
|
|
|
|
||
| I/C |
|
|
|
|||
| II | β-blokkolók |
|
|
|
||
| III | K+-csatorna blokkolók |
|
|
|
|
|
| IV | Ca2+-csatorna blokkolók |
|
|
|
||
| V | Nem egységes dinámia |
|
||||
Minden antiaritmiás gyógyszer potenciálisan proaritmiás is! Intravénás adagolás csak folyamatos szívmonitorozás mellett végezhető!
Egyéb antiaritmikumok
Adenozin
- Hatásmechanizmus: Gi-protein aktiváció → adenilát-cikláz gátlása → cAMP ↓ → L-típusú Ca2+-csatorna deaktiváció és K+-csatorna aktiváció → Ca2+-efflux ↓ és K+-efflux ↑ → hiperpolarizáció → tranziens AV-blokk (kb. 15 másodpercre) → SVT ↓
- Indikációk
- A PSVT bizonyos formáinak diagnosztizálása és megszüntetése (pl. AVNRT és ortodrom AVRT),
- A pitvarfibrilláció diagnosztizálása szupraventrikuláris tachyaritmiákban,
- Mellékhatások: Mellkasi fájdalom, kipirulás, hipotenzió, adenozin-indukált bronchospazmus, halálfélelem, AV-blokk, szívmegállás,
- Kontraindikációk: Preexcitációs szindrómák (antidrom AVRT, WPW), AV-blokk; mivel súlyosbítja a tachycardiát), asztma,
- Interakciók: A teofillin és a koffein gyengíti az adenozin hatásait, mivel adenozin-receptor agonisták.
Digoxin
- Hatásmechanizmus: Na+/K+-ATPáz gátlása → intracelluláris Na+-koncentráció ↑ → Na+/Ca2+ cseremechanizmus hatékonysága ↓ → intracelluláris Ca2+-koncentráció ↑
- → A kardiomiocitákban ez a kontraktilitás fokozódásához (pozitív inotropia), az elektromos vezetés csökkenéséhez (AV-csomó depresszió → negatív dromotropia) és a szívfrekvencia csökkenéséhez (szinuszcsomó depresszió → negatív kronotropia) vezet,
- → Az idegrostokban (n. vagus) az elektromos vezetés ↓, melynek hatására a szívfrekvencia ↓ (a szimpatikus reflexív transzmissziója ↓),
- Farmakokinetika:
- Hatáskezdet:
- Orálisan: 0,5-2 óra (biológiai hasznosulás: 75%),
- IV: 15-30 perc,
- Felezési idő: 36-40 óra (normál veseműködés esetén),
- Fehérje kötődés: 20-40%. A digoxin jelentős mértékben kötődik a vérben és más szövetekben lévő fehérjékhez, ezért nagy megoszlási térfogattal rendelkezik,
- Elimináció: Renális; ezért veseelégtelenségben a digitáliszok plazmaszintje megnő,
- Indikációk
- Kongesztív szívelégtelenség (NYHA ≥II stádiumú tüneteket mutató betegek a farmakoterápia ellenére is),
- Pitvarfibrilláció,
- Szupraventrikuláris tachycardia,
- Mellékhatások: A digoxin keskeny terápiás indexű gyógyszer, ezért szoros monitorozást igényel,
- Kontraindikációk: Kamrai aritmiák, AV-blokk, veseelégtelenség.
- Interakciók: A potencírozó szinergizmus miatt a kalcium adása kerülendő, hipokalémiában kálium adható.
A szívglikozidok gátolják a Na+/K+-ATPázt, növelik a szív kontraktilitását és csökkentik az AV-kondukciót, illetve a szívfrekvenciát.
Szívglikozid intoxikáció
- Etiológia:
- Digoxin túladagolás (iatrogén, az előírt adagok be nem tartása vagy szívglikozidokat tartalmazó növények fogyasztása),
- Hipokalémia: A digitálisz vegyületek kompetícióban vannak a K+-al a Na+/K+-ATPázok megkötéséért. A digitálisz mérgezés tünetei súlyosbodnak, amikor az extracelluláris K+-koncentráció lecsökken,
- Veseelégtelenség,
- Verapamil, diltiazem, amiodaron és/vagy kinidin kezelés: Ezek a gyógyszerek leszorítják a digoxint a test szöveteinek kötőhelyeiről és csökkentik a digoxin renális eliminációját. Mindkét tényező a digoxin plazma szintjének emelkedéséhez vezet,
- Volumen depléció (pl. diuretikumok): Az extracelluláris folyadék térfogatának csökkenése, amely a teljes test Na+ vesztesége miatt következik be. Különbözik a kiszáradástól, ami a teljes test vízveszteségére utal,
- Tünetek:
- Kolinerg agonizmuson keresztül: Hányinger/hányás, hasmenés, hasi fájdalom, étvágytalanság,
- Látászavarok:
- Xantopszia (sárga színű látás),
- Fotofóbia,
- Homályos, sárga árnyalatú látás glóriával,
- Dezorientáció, gyengeség,
- Palpitáció (ritmuszavarok vagy AV-blokk miatt),
- Diagnosztika:
- EKG: Potenciálisan súlyos aritmiák,
- Korai kamrai ütések,
- T-hullám inverzió, T-amplitúdó ↓,
- Sajkaszerű ST-derepsszió,
- QT-idő ↓,
- PQ-idő ↑
- Pitvari tachycardia AV-blokkkal,
- Laborvizsgálatok:
- Plazma digoxin koncentráció (ideális esetben 6 órával a bevétel után jó mérni),
- Plazma elektrolitszintek: a Na+/K+-ATPáz gátlásából eredő hiperkalémia (rossz prognózis),
- Kreatinin és karbamid-nitrogén a vesefunkció értékelésére,
- Kezelés:
- Digoxin specifikus antitest (œ) adása (első vonalbeli terápia): Digoxin ellen immunizált állatokból származó antigénkötő fragmentumok keveréke (IgG immunglobulinok (Fab) fragmenseiből állnak). A Fab-fragmentumok szabad toxinokat kötnek meg, és komplexeket képeznek, amelyek a vizelettel ürülnek. A digoxin csökkent plazma koncentrációja elősegíti a szívizomsejtek receptoraiból való felszabadulását is,
- Atropin adása a bradycardiára, átmeneti pacemaker terápia,
- K+-szint lassú normalizálása: A Na+/K+-ATPáz gátlása következtében a szív és a vázizom sejtjei nem tudják felvenni a káliumot, így az extracellulárisan felhalmozódik,
- Magnézium,
- I/B antiaritmikumok adása.
Magnézium-szulfát
- Hatásmechanizmus: Csökkenti a kalcium beáramlást → megakadályozza a korai utódepolarizációkat,
- Indikációk
- Torsade-de-pointes,
- Refrakter kamrai tachyaritmia (pl. polimorf VT),
- Digoxin intoxikáció,
- Eklampszia,
- Obstipáció,
- Tokolízis,
- Mellékhatások: Hipotenzió, aszisztole, álmosság, kipirulás, reflexek csökkenése, légzésdepresszió.
If-csatorna blokkolók (Ivabradin)
- Hatásmechanizmus: Az If-ionáram gátlása meghosszabbítja a pacemaker sejtek diasztolés depolarizációját (4. fázis), különösen emelkedett szimpatikus tónusban. Ez jelentősen csökkentheti a szívfrekvenciát, ezáltal csökkentve a szívizom oxigénigényét és növelve a diasztole hosszát, ami javítja a koronária-perfúziót,
- Indikációk: Tünetekkel járó, de stabil koszorúér-betegség és pangásos szívelégtelenség (NYHA II-IV) olyan betegeknél, akik nem tolerálják a béta-blokkolókat.
- Mellékhatások: Látászavarok: fényjelenségek (fokozott vizuális fényerő), bradycardia, hipertenzió.
Antihipertenzívumok
Patofiziológia
A hipertenziót általában ≥140 Hgmm szisztolés és/vagy ≥90 Hgmm diasztolés vérnyomásként definiálják. Klasszifikáció szerint a hipertenziónak primer (esszenciális) és szekunder formái vannak. A primer hipertenzió kb. az esetek 95%-át teszi ki, jellemzője, hogy nincs észlelhető oka. Ezzel ellentétben a szekunder hipertenzió egy mögöttes állapotnak köszönhető. A tipikus alapbetegségek közé tartoznak a vese-, endokrin- vagy érrendszeri megbetegedések (pl. veseelégtelenség, primer hiperaldoszteronizmus, coarctatio aortae). Klinikai szempontból a magas vérnyomás általában tünetmentes, de szervkárosodást is okozhat; jellemzően az agyat, a szívet, a veséket és a szemet érinti (pl. retinopátia, miokardiális infarktus, sztrók). A magas vérnyomás korai tünetei közé tartozik a fejfájás, szédülés, fülzúgás és mellkasi diszkomfort érzés. A primer hipertenzió kezelése elsősorban az életmód váltásra fókuszál (pl. étrend, fogyás, testmozgás), de ennek sikertelensége esetén szóba jön a gógyszeres terápia. A generális antihipertenzívumok közé tartoznak az ACE-gátlók, az angiotenzin-receptor blokkolók (ARB-k), a tiazid diuretikumok és a Ca2+-csatorna blokkolók. A gyermekek és a terhes nők kezelése eltér a nem terhes felnőttekétől, mivel ezek közül a gyógyszerek közül néhány kontraindikált ezekben a betegcsoportokban. A szekunder hipertenzió kezelése a kiváltó okra fókuszál.
| Kategória | Szisztolés vérnyomás (Hgmm) | Diasztolés vérnyomás (Hgmm) | |
|---|---|---|---|
| Normál | <120 | ÉS | <80 |
| Magas normális | 120-129 | ÉS | <80 |
| 1. fokú hipertenzió | 130-139 | VAGY | 80-89 |
| 2. fokú hipertenzió | ≥140 | VAGY | >90 |
Típusok
- Primer (esszenciális) hipertenzió:
- Etiológia:
- Nincs ismert konkrét ok,
- Multifaktoriális etiológia, beleértve az epigenetikai/genetikai és környezeti tényezőket,
- Közvetlenül összefügg a perifériás rezisztenciával és a perctérfogattal,
- Rizikó tényezők:
- Nem módosítható tényezők:
- Pozitív családi anamnézis,
- Etnikum,
- Előrehaladott életkor,
- Módosítható tényezők:
- Obezitás,
- Diabétesz,
- Dohányzás, túlzott alkohol- vagy koffeinbevitel,
- Magas nátriumtartalmú, de alacsony káliumtartalmú étrend,
- Fizikai inaktivitás,
- Pszichológiai stressz,
- Szekunder hipertenzió:
- Etiológia: Azonosítható alapbetegség okozza,
- Renovaszkuláris hipertenzió (pl. a. renalis sztenózis),
- Endokrin hipertenzió (pl. primer hiperaldoszteronizmus, feokromocitóma),
- Gyógyszerek: Szimpatomimetikumok, kortikoszteroidok, NSAID-ok, orális fogamzásgátlók.
Szubtípusok
- Fehér köpeny hipertenzió
- Definíció: Artériás hipertenzió, amely csak klinikai környezetben vagy csak klinikus jelenlétében észlelhető,
- Etiológia: A beteg által tapasztalt szorongás,
- Klinikai jellemzők: A vérnyomás normalizálódik, amikor a beteg elhagyta a klinikai környezetet,
- Diagnosztika: 24 órás vérnyomásmérés,
- Izolált szisztolés hipertenzió (ISH)
- Definíció: A szisztolés vérnyomás emelkedése (≥140 Hgmm), a diasztolés vérnyomás normál tartományon belül (≤90 Hgmm)
- Etiológia:
- ISH időseknél: Csökkent artériás elaszticitás és megnövekedett rigiditás → artériás compliance ↓
- Szekunder ISH a megnövekedett perctérfogat miatt,
- Anémia,
- Hipertireoidizmus,
- Krónikus aorta regurgitáció,
- Arteriovenózus fisztula,
- Klinikai jellemzők:
- Gyakran tünetmentes,
- A megnövekedett pulzusnyomás tünetei: pl. fejmozgás a carotis pulzációval szinkronban (de Musset-jel),
- A hipertenzió tünetei,
- Diagnosztika: Mint hipertenziónál,
- Kezelés: Tiazid diuretikumok vagy dihidropiridin típusú Ca2+-antagonisták,
- Prognózis: Magas a kardiovaszkuláris események kockázata (MI, sztrók, veseelégtelenség).
| Beavatkozás (a hatékonyság sorrendjében) | Cél | Hozzávetőleges szisztolés RR-csökkenés | |
|---|---|---|---|
| Súlycsökkentés |
|
|
|
| DASH diéta |
|
|
|
| Nátrium bevitel csökkentése |
|
|
|
| Testmozgás | Aerobik |
|
|
| Dinamikus rezisztencia edzések (pl. súlyzós edzés) |
|
|
|
| Izometrikus rezisztencia edzések (pl. kézszorító) |
|
|
|
| Kálium bevitel növelése |
|
|
|
| Alkohol bevitel csökkentése |
|
|
|
| Dohányzásról való leszokás |
|
|
|
Hipertenzív terhességi állapotok
- Gesztációs hipertenzió:
- Terhesség okozta magas vérnyomás, amely 20 hetes terhesség után kezdődik, proteinuria vagy szervi diszfunkció nélkül,
- A szisztolés vérnyomás ≥140 Hgmm vagy a diasztolés vérnyomás ≥90 Hgmm 2 különálló, legalább 4 óra különbséggel végzett mérés során,
- Ha a hipertenzió 20. gesztációs hétnél előbb diagnosztizálják, a diagnózis krónikus hipertenzió, és nem a terhességnek tulajdonítható,
- Krónikus hipertenzió: A 20 gesztációs hét vagy a terhesség előtt diagnosztizált magas vérnyomás,
- Preeklampszia: Újkeletű terhességi magas vérnyomás proteinuriával vagy szervi diszfunkcióval,
- Szuperponált preeklampszia: Krónikus magas vérnyomásban szenvedő betegben fellépő preeklampszia,
- HELLP-szindróma:
- A preeklampszia életveszélyes formája, amelyet hemolízis, emelkedett májenzimek és alacsony vérlemezkeszám jellemez,
- A HELLP-szindróma a preeklampszia súlyos formájaként való besorolása továbbra is ellentmondásos, mivel a HELLP-szindrómás betegek kb. 15%-ánál nincs hipertenzió vagy proteinuria,
- A terhesség 20. hete előtt jelentkező újkeletű hipertenzió, proteinuria vagy szervi diszfunkció gesztációs trofoblasztos betegségre utal,
- Eklampszia: A preeklampszia súlyos formája konvulziókkal és/vagy eszméletvesztéssel,
- Posztpartum hipertenzió:
- A szülés után tartósan fennálló magas vérnyomás, amely általában 12 héten belül megszűnik,
- Ha a magas vérnyomás a szülés után >12 hétig tart, másodlagos okokat kell keresni.
A hipertenzió csak akkor diagnosztizálható terhességi hipertenzióként, ha a beteg a terhesség 20. hete előtt normotenzív volt. Ellenkező esetben krónikus hipertenzió a diagnózis.
Patofiziológia
- Áttekintés: Több anyai, magzati és lepényi tényező is szerepet játszik a méhlepény hipoperfúziójában, ami anyai hipertenzióhoz és egyéb következményekhez vezet,
- A méh spirális artériái általában nagy kapacitású erekké fejlődnek. Ez a folyamat preeklampsziás betegeknél nem teljes, amely a placenta és a magzat hipoperfúziójához vezet,
- A szisztémás vazokonstrikcióval járó artériás hipertenzió a placenta hipoperfúzióját okozza → vazoaktív anyagok felszabadulása → az anyai vérnyomás ↑ a magzat megfelelő vérellátásának biztosítása érdekében,
- A szisztémás endotheliális diszfunkció placentáris hipoperfúziót okoz → placentáris faktorok (pl. placenta növekedési faktor (PGF)) felszabadulása → endoteliális elváltozások → mikrotrombózisok,
- Kóros méhlepény (vagy trofoblaszt) beágyazódás vagy fejlődés a méhben,
- A vazokonstrikció és mikrotrombózisok következményei:
- Szerviszkémia és károsodás:
- Preeklampszia: Többszervi érintettség (elsősorban vese),
- Eklampszia: Túlnyomórészt központi idegrendszeri érintettség,
- HELLP-szindróma: Súlyos szisztémás gyulladás többszervi vérzéssel és nekrózissal (trombotikus mikroangiopátia a májban),
- A méhlepény krónikus hipoperfúziója → az uteroplacentáris egység elégtelensége és a magzati növekedés visszamaradása.
| Szerv | Patomechanizmus | Elváltozás | Előfordul |
|---|---|---|---|
| Vese |
|
|
|
| Tüdő |
|
|
|
| Máj |
|
|
|
| KIR |
|
|
|
| Vér |
|
|
|
| Elváltozás | Diagnosztikus kritérium | Gyógyszeres menedzsment | |
|---|---|---|---|
| Gesztációs hipertenzió |
|
||
| Preeklampszia | Preeklampszia súlyos tünetek nélkül |
|
|
| Preeklampszia súlyos tünetekkel |
|
|
|
| HELLP-szindróma |
|
|
|
| Eklampszia |
|
|
|
| Krónikus hipertenzió |
|
|
|
A preeklampszia egyetlen gyógymódja a terhesség terminálása.
Az ACE-gátlók és az angiotenzin-receptor blokkolók (ARB-k) teratogén hatásuk miatt terhesség alatt kontraindikáltak.
Gyógyszertan
| Irányelv | Indikáció | Terápiás cél |
|---|---|---|
| AHA/ACC 2017 |
|
|
| JNC 8 |
|
|
| Gyógyszer csoport | Megjegyzés | Mellékhatások | ||
|---|---|---|---|---|
| Első-vonalbeli szerek | ACE-gátlók (pl. lizinopril, kaptopril, enalapril) |
|
|
|
| ARB-k (pl. lozartán, valzartán) |
|
|||
| Tiazid diuretikumok (pl. hidroklorotiazid, klórtalidon) |
|
|
||
| Ca2+-csatorna-blokkolók | Dihidropiridinek (pl. nifedipin, amlodipin) |
|
|
|
| Nem dihidropiridinek (pl. diltiazem, verapamil) |
|
|||
| Másod-vonalbeli szerek | Béta-blokkolók (pl. propranolol, metoprolol, labetalol) |
|
|
|
| Kacs-diuretikumok (pl. furoszemid, torszemid) |
|
|
||
| Aldoszteron-antagonisták (pl. eplerenon, spironolakton) |
|
|
||
| Direkt renin-inhibitorok |
|
|
||
| Alfa-1-blokkolók (pl. prazozin, doxazozin) |
|
|
||
| Alfa-2-agonisták (pl. klonidin) |
|
|
||
| Direkt arterio-dilatátorok (pl. hidralzin) |
|
|
||
Hipertenzív sürgősségi állapotok
Hipertenzív sürgősség
Azoknál a nem specifikus tüneteket (pl. fejfájás, nem specifikus szédülés, orrvérzés) mutató betegeknél, ahol nem mutatható ki szervkárosodás, megfontolandók a gyors hatású orális vérnyomás csökkentők alkalmazása. Ez a fajta sürgősségi állapot általában az antihipertenzív terápia be nem tartása okozza. Ezekben az esetekben agresszív intravénás vérnyomáscsökkentő kezelés nem szükséges. Járóbeteg-kezelés javasolt.
Hipertenzív krízis
A vérnyomás ≥180/120 Hgmm értékű akut emelkedése szerv károsodással kombinálva (melynek tünetei lehetnek pl. fokális neurológiai tünetek, retinopátia, nehézlégzés, szívtünetek, hematuria). (Ld. következő: "A vérnyomás csökkentésének üteme és célja").
A vérnyomás csökkentésének üteme és célja
- Csökkentsd a vérnyomást max. 25%-kal az első órán belül a miokardiális perfúzió romlásának megelőzése és a megfelelő agyi perfúziós nyomás megőrzése érdekében,
- A következő 2-6 órában csökkentsd a vérnyomást ∼160/100-110 Hgmm-re,
- 24-48 órán belül a vérnyomást csökkentsd a fiziológiás értékre.
Az artériás középnyomás az első órán belül nem csökkenhet 25%-nál nagyobb mértékben, kivéve különleges eseteket. A vérnyomás túl gyors csökkentése hipoperfúzióhoz és iszkémiához vezethet bizonyos szervekben (pl. agy, vese, szív).
A hipertenzió gyógyszeradagjai
- Hipertenzív sürgősség:
- Klonidin: 0,1–0,3 mg per os egyszeri dózisban,
- Kaptopril: 25-50 mg per os egyszeri dózisban,
- Labetalol: 200-400 mg per os egyszeri dózisban,
- Prazozin: 5-10 mg per os egyszeri dózisban,
- Hipertenzív krízis:
- Ca2+-csatorna blokkolók:
- Nikardipin: 5 mg/óra IV infúzió, szükség szerint titrálva (maximális adag 15 mg/óra),
- Klevidipin: 1-2 mg/óra IV infúzió, szükség szerint titrálva (maximális adag 32 mg/óra)
- Nitrogén-monoxidtól függő értágítók: A nátrium-nitroprusszid dilatálja az artériákat és a vénákat is egyaránt. A nitroglicerin veno- és koronária dilatátor, nincs jelentős hatással a perifériás artériákra.
- Nátrium-nitroprusszid: 0,3–0,5 ug/kg/perc IV infúzióban, szükség szerint titrálva (maximális dózis 10 ug/kg/perc). ≥4 ug/kg/perc vagy 30 percnél tovább tartó kezelés során, megfontolandó a tioszulfát adása a cianid toxicitás megelőzése érdekében.
- Nitroglicerin: 5 ug/perc IV infúzió, szükség szerint titrálva (maximális adag 20 ug/perc). Ez a 2017. évi AHA irányelveknek megfelelő dózis. A klinikai gyakorlatban és a gyártók címkéin az adagolási séma változhat. A maximálisan megengedett dózis 200 ug/perc,
- Direkt artériás értágítók:
- Hidralzin: 10 mg IV. 4-6 óránként, szükség szerint
- Antiadrenerg szerek:
- Szelektív béta-blokkolók:
- Ezmolol: 500–1000 ug/kg IV bolus 1 perc alatt, majd 50 ug/ kg/perc IV infúzió, szükség szerint titrálva (maximális adag 200 ug/kg / perc),
- Nem szelektív béta-blokkolók alfa-1 antagonizmussal
- Labetalol: 0,3–1,0 mg/kg IV bolus, szükség szerint ismételhető 10 percenként, VAGY 0,4–3 mg/kg/óra IV infúzió, szükség szerint titrálva (max. 300 mg, 4–6 óránként),
- Nem szelektív alfa-antagonisták:
- Fentolamin: 5 mg IV bolus, szükség szerint, 10 percenként ismételve,
- D1 agonisták:
- Fenoldopám: 0,1–0,3 ug/kg/perc IV infúzió, szükség szerint titrálva (maximális adag 1,6 ug/kg/perc),
- ACE-gátlók:
- Enalapril: 1,25–5 mg IV 5 perc alatt, szükség szerint 6 óránként ismételve,
- Gyermekkori hipertenzív krízis esetén labetalol, nikardipin vagy nátrium-nitroprusszid alkalmazható.
| Társbetegség | Előnyös intravénás vérnyomáscsökkentő |
További szempontok |
|---|---|---|
| Aorta disszekció |
|
|
| Tüdőödéma |
|
|
| ACS | ||
| Akut vese-elégtelenség |
|
|
| Katekolamin-felesleg |
|
|
| Akut iszkémiás sztrók | Kerülni kell a fenoldopámot, a nitroprusszidot és a nitroglicerint. Ezek a gyógyszerek növelhetik a koponyaűri nyomást és csökkenthetik az agyi perfúziót, | |
| Akut intracerebrális vérzés | ||
| Eklampszia/súlyos preeklampszia | Az ACE-gátlók (pl. enalapril), az ARB-k, a renin-inhibitorok és a nátrium-nitroprusszid kontraindikáltak. |
Antianginás szerek
Értágítók
Nitrátok
A nitrát típusú gyógyszerek (pl. nitroprusszid-nátrium, nitroglicerint, izoszorbid-mononitrát és -dinitrát) fokozzák a nitrogén-monoxid felszabadulását a vaszkuláris simaizomsejtekben, mely simaizom relaxációhoz és vazodilatációhoz vezet. E hatóanyagcsoport leginkább a vénákra hat (amely alól a nátrium-nitroprusszid a kivétel), így elsősorban a preloadot csökkentik. A preload csökkenésével csökken a miokardium falfeszülése, az afterload csökkenésével pedig a kontrakciós erő, melyek együtt javítják a miokardiális perfúziót. A gyors és rövid hatású nitrátokat elsősorban akut angina pectoris és a hipertenzív krízis tüneti kezelésében alkalmazzák. Mellékhatások lehetnek fejfájás (nitrát indukált fejfájás), GERD, cianid mérgezés (nátrium-nitroprusszid) és eszméletvesztéssel járó hipotenzió. A PDE-5 inhibitorok előzetes bevitele jelentősen növeli a hipotenzió kialakulásának kockázatát. A nitrátok nem alkalmasak azonban a hosszútávú kezelésekre, mert hatékonyságuk idővel csökken (nitrát tolerancia).
Hatásmechanizmus
- Exogén nitrogén-monoxid nitráton keresztül → guanilát-cikláz aktiválása ↑ → ciklikus guanozin-monofoszfát (cGMP) aktivitás ↑ → proteinkináz G aktiváció:
- SERCA aktivitás ↑ → Ca2+-koncentráció ↓,
- Miozin könnyű lánc foszfatáz aktivitás ↑ → miozin könnyű láncának defoszforilációja → vazodilatáció,
- Perifériás vazodilatáció:
- Venodilatáció → preload ↓ → miokardiális falfeszülés ↓ → szívizom perfúzió ↑
- Artériás dilatáció (nagyobb dózisok esetén) → afterload ↓ → kontrakciós erő ↓ → miokardiális oxigén igény ↓
- A vazodilatátor hatás jobban teljesül a vénákra, mint az artériákra (kivéve a nátrium-nitroprusszidot),
- Koronária dilatáció (pl. vazospasztikus anginában) → miokardiális perfúzió ↑
- Ateroszklerotikus koronária betegségben az artériák már maximálisan dilatáltak (a krónikus hipoxia ellensúlyozása miatt), amelyeket nehéz tovább tágítani → a nitrátok hatása nem biztos, hogy effektív,
- Fájdalomcsillapítás anginában: Vénás kapacitás ↑ → preload ↓ → szív méret ↓ → oxigénigény ↓ → fájdalom ↓.
| Hatóanyag | Az alkalmazás módja | Hatástartam | Hatáskezdet | Hatástartam |
|---|---|---|---|---|
| Nitroglicerin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| Izoszorbid-dinitrát |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| Izoszorbid-monohidrát |
|
|
|
|
| Nátrium-nitroprusszid |
|
|
|
|
Mellékhatások
- Keringési zavarok: Hipotenzió, reflexes szimpatikus aktivitás → reflexes tachycardia → nitrát indukálta syncope,
- A béta-blokkolók alkalmazhatók ennek a mechanizmusnak az ellensúlyozására,
- Nitrát indukált fejfájás (az agyi artériák dilatációja miatt),
- Kipirulás,
- GERD (a nyelőcső alsó záróizomzatának relaxációja miatt),
- Tolerancia ↑ → idővel a nitrátok hatékonysága csökken,
- Cianid-toxicitás nátrium-nitroprusszid alkalmazása után,
- Methemoglobinémia,
- "Hétfő betegség":
- Az ipari dolgozók, akik a munkahét során nitrátoknak vannak kitéve, a hét folyamán toleranciát alakítanak ki,
- A hétvégi expozíció hiánya a tolerancia elvesztéséhez vezet,
- A hétfői ismételt expozíció szédülést, tachikardiát és fejfájást okoz.
Kalcium-csatorna blokkolók (CCB-k)
A Ca2+-csatorna blokkolók olyan gyógyszerek, amelyek kötődnek és blokkolják a miokardium és vaszkuláris simaizom sejtek L-típusú Ca2+-csatornáit. Ezeknek a csatornáknak a blokkolásával a CCB-k perifériás artériás dilatációt (afterload ↓) és szívizom depressziót (negatív kronotropia, inotropia és dromotropia) okoznak. A CCB-ket hatásprofil szerint két fő csoportba sorolhatjuk: A dihidropiridinek (pl. nifedipin, amlodipin) potens vazodilatátorok, a nem-dihidropiridinek (pl. verapamil) pedig potens szívizom depresszánsok. A diltiazem, egy köztes nem-DHP, mérsékelt értágító és szívizom depresszáns hatással. A nem-DHP-k ezen felül IV. osztályú antiaritmiás gyógyszerek csoportjába tartoznak, és szupraventrikuláris aritmiák kezelésében is alkalmazzák őket. A CCB leggyakoribb indikációi az artériás hipertenzió és a stabil angina. A DHP-k fő mellékhatásait főleg a vazodilatáció okozza (pl. fejfájás, perifériás ödéma); a non-DHP-k főleg a miokardiális depressziója okozza (pl. bradiaritmia, AV-blokk). A CCB-k kontraindikáltak már fennálló intrakardiális vezetési zavarok esetében, tünetes hipotenzió és/vagy akut koszorúér-szindróma fennállása esetén.
| Hatóanyag | Hatás | Mellékhatás | Indikációk | ||
|---|---|---|---|---|---|
| Dihidro-piridinek |
|
|
|
|
|
| Nem-dihidro-piridinek | Benzitiazepinek |
|
|
|
|
| Fenilalkilaminok |
|
|
|||
Hatásmechanizmus
- A CCB-k kötődnek és blokkolják az L-típusú kalcium-csatornákat a szív- és érrendszeri simaizomsejtekben → a Ca2+-csatornák nyitási frekvenciája ↓ → a transzmembrán Ca2+ influx ↓
- Az L-típusú Ca2+-csatorna a domináns csatorna a szív-érrendszeri simaizomsejtekben. A különböző osztályú CCB-k különböző kötési helyekkel rendelkeznek a csatornákon. A CCB-k Ca2+-csatornák egyéb típusait (N-, P- és T-típusú), amelyek az idegsejteken és a szekréciós szervekben találhatók, csak minimálisan vagy egyáltalán nem érintik,
- Fiziológiásan a simaizomsejtek és a szívizomsejtek depolarizációja a Ca2+-csatorna megnyílásához és az azt követő Ca2+-beáramláshoz vezet a sejtbe, ami a sejtek összehúzódását okozza,
- A csökkent Ca2+ influx hatásai:
- Vaszkuláris simaizom relaxáció → vazodilatáció → perifériás érellenállás ↓ → afterload ↓ → vérnyomás ↓
- Kontraktilitás ↓ (negatív inotropia) → perctérfogat ↓ → vérnyomás ↓
- A szinuszcsomó tüzelési frekvenciája ↓ (negatív kronotropia) → pulzusszám ↓ (bradycardia) → perctérfogat ↓ → vérnyomás ↓
- Hatásprofil:
- A dihidropiridinek főleg a vaszkuláris simaizmokra hatnak,
- A nem-dihidropiridinek főleg a szívre hatnak,
Indikációk
- Minden CCB:
- Artériás hipertenzió (különösen amlodipin),
- Stabil angina: Olyan betegek számára, akiknél kontraindikáltak, vagy refrakterek a béta-blokkolókra,
- Vazospasztikus (Prinzmetal) angina,
- Achalasia, olyan betegeknél, akiknél nem jön szóba műtét,
- Diffúz nyelőcsőgörcs,
- Dihidropiridinek:
- Raynaud-jelenség (pl. nifedipin, felodipin),
- Szubarachnoideális vérzés (pl. nimodipin, nicardipin) a szekunder vazospazmus megelőzésére,
- Tokolízis,
- Gesztációs hipertenzió,
- Hipertenzív sürgősség/krízis (pl. nikardipin, klevidipin),
- Thromboangiitis obliterans,
- Nem-dihidropiridinek:
- Szupraventrikuláris aritmiák (verapamil, diltiazem):
- Kardiomiopátia (hipertrófiás obstruktív kardiomiopátia, restriktív kardiomiopátia),
- Migrén,
- Verapamil: Klaszter fejfájás.
Mellékhatások
- Dihidropiridinek:
- A vazodilatáció hatásai:
- Perifériás ödéma (pl. amlodipin),
- Fejfájás, szédülés,
- Arc kipirulás, melegség érzése,
- Reflexes tachycardia (a szekunder hipotenzió következményeképp (különösen: Nifedipin)),
- A vazodilatáció csökkenti a vérnyomást, ami stimulálja a szimpatikus idegrendszer baroreceptorait, reflex tachycardiát eredményezve,
- Súlyosbíthatja az angina tüneteit,
- Gingiva hiperplázia,
- Nem-dihidropiridinek:
- Benzotiazepinek: Hasonlóak a többi CCB-hez, de enyhébbek; viszont kivételt képez a reflexes tachycardia, amely mellékhatás csak a rövid és közepes hatású DHP-knél (pl. nifedipin, klevidipin, nimodipin) jellemző,
- Fenilalkilaminok:
- Negatív inotropia,
- Bradycardia,
- AV-blokk a szinuszcsomó és AV-csomó depressziója miatt,
- Gingiva hiperplázia,
- Verapamil:
- Obstipáció,
- Hiperprolaktinémia: A CCB-k csökkentik a központi idegrendszer dopamin termelését, amely a plazma prolaktin koncentrációjának növekedését okozza.
Kontraindikációk
- Minden CCB:
- Allergia/túlérzékenység,
- Tünetes hipotenzió: A CCB-k által okozott vazodilatáció és miokardiális depresszió tovább csökkenti a perctérfogatot és a vérnyomást,
- Akut koronária szindróma: Számos friss tanulmány azt sugallja, hogy a CCB-k növelik az akut koronária szindrómában szenvedő betegek mortalitását,
- Dihidropiridinek: A rövid hatású CCB-k (pl. nifedipin) nem javalltak az angina monoterápiájára, mert hipotenziót és reflexes tachycardiát okoznak, amely súlyosbíthatja a már fennálló szív iszkémiát a szív oxigénigényének növelésével,
- HOCM: Súlyosbíthatják a tüneteit, eszméletvesztést és szívhalált okozhatnak,
- Súlyos sztenózissal járó vitiumok,
- Nem-dihidropiridinek: A fenilalkilaminok (pl. verapamil), amelyek elsősorban a szív Ca2+-csatornáit blokkolják, szívelégtelenség esetén ellenjavalltak, mert csökkentik az inotropiát,
- Meglévő vezetési zavarok:
- WPW-szindróma,
- Sick-sinusz szindróma,
- Szisztolés diszfunkció (pangásos szívelégtelenségben),
- Bradycardia,
- AV-blokk (>II),
- Kombináció béta-blokkolókkal, mert a potencírozó szinergizmus miatti bradycardiát, hipotenziót (kontraktilitás ↓) súlyosbítják.
Bétablokkolók
A béta-blokkolók olyan gyógyszercsoport, amelyek gátolják a β-adrenerg receptorok szimpatikus aktiválását. A kardioszelektív blokkolók (pl. bizoprolol) elsősorban a szív β1-receptorait blokkolják, így ezek a szerek csökkentik a szívfrekvenciát és a kontraktilitást, az AV-kondukciót és a szív munkáját. A nem szelektív β-blokkolók (pl. propranolol) az összes β-receptort gátolják (β1, β2, β3), ezért ezeknek több káros mellékhatásuk van (pl. bronchospazmus).
Ld. "Az idegrendszer gyógyszertana" → "Szimpatolitikumok" → "Béta-antagonisták".
RAAS-gátlók
A veseperfúzió romlásakor a vese juxtaglomeruláris sejtjei proteolitikus tulajdonságú renint termelnek. A renin az angiotenzinogént angiotenzin I-é alakítja. Az angiotenzin I/angiotenzin II átalakulást a szintén proteáz aktivitású angiotenzin konvertáz enzim (ACE) katalizálja. Az ACE az angiotenzin I C-terminálisáról 2 aminosavat hasítva eredményezi az angiotenzin II-őt. A vérnyomás ily módon kétféleképpen nő: Egyrészt a vazokonstrikció miatt, másrészt a víz és sóretenció miatt. A RAAS-t gátlókat három típusa van: Ezek az ACE-gátlók, az angiotenzin receptor (ATR) blokkolók (ARB-k) és a direkt renin inhibitorok.
Ld. "Renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS)"
| Hatóanyag csoport | Hatóanyagok | Indikációk | Hatásmechanizmus | Mellékhatások |
|---|---|---|---|---|
| ACE-gátlók |
|
|
|
|
| ARB-k |
|
|
|
|
| Direkt renin inhibitorok |
|
|
|
Trombocita aggregáció-gátlók
A TCT aggregáció gátlók gyógyszercsoport, amelyek gátolják a vérlemezke-aktivációhoz, a vérlemezke-aggregációhoz és/vagy a trombusképződéshez szükséges enzimeket vagy receptorokat. Ide tartozik az aszpirin (irreverzibilis ciklooxigenáz gátló) és a P2Y12 receptor antagonisták (pl. klopidogrél, praszugrél, tikagrelor). Kardiovaszkuláris események kezelésére és a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésére használják.
Ld. "A vérképzés és véralvadás gyógyszertana" → "Trombocita aggregációt gátló gyógyszerek"
Antihiperlipidémiás szerek
Definíciók
- Diszlipidémia: Abnormális lipidkoncentráció a vérben (pl. magas LDL, alacsony HDL),
- Hiperlipidémia: Emelkedett lipid-koncentráció (összkoleszterin, LDL, trigliceridek),
- Hiperkoleszterinémia: Az összkoleszterinszint >200 mg/dl,
- Hipertrigliceridémia: A trigliceridszint >150 mg/dl,
- Hiperlipoproteinémia: Bizonyos lipoproteinek emelkedett szintje.
Az ateroszklerózis patogenezise
- Az endotél krónikus károsodása (pl. artériás hipertenzió),
- Endotél diszfunkció →
- A gyulladásos sejtek (főleg monociták és limfociták) migrációja a sérült endoteliális barrieren keresztül,
- A trombociták adhéziója a sérült érfalra → a trombociták gyulladásos mediátorokat (pl. citokinek) és vérlemezke eredetű növekedési faktort (PDGF) szekretálnak
- Az érfal gyulladása,
- A makrofágok (érett monociták) és a simaizom sejtek az oxidált LDL-ből koleszterint vesznek fel, és habsejtekké alakulnak
- A habsejtek felhalmozódva zsíros csíkokat képeznek (korai ateroszklerotikus elváltozások),
- A lipiddel megrakott makrofágok és a simaizom sejtek extracelluláris mátrixot (pl. kollagént) termelnek → fibrózus plakk kialakulása (ateróma)
- Az ateróma gyulladásos sejtjei (pl. makrofágok) mátrix metalloproteinázokat szekretálnak → a plakk rostos sapkájának gyengülése az extracelluláris mátrix felbomlása miatt → a fibrózus plakk felszakad,
- Az intima kalcifikációja (a meszesedés mennyisége és mintázata befolyásolja a szövődmények kockázatát)
- Plakk ruptúra → trombogén anyag (pl. kollagén) expozíciója → trombusképződés szűkülettel/érelzáródással vagy trombogén anyag terjedésével.
A diszlipidémia az ateroszklerotikus kardiovaszkuláris betegségek egyik fő kockázati tényezője.
| Gyógyszer | Indikációk | Hatásmechanizmus | Hatás a lipid-profilra | Mellékhatások | Kontraindikációk | Interakciók | |||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| LDL | HDL | TGAs | |||||||
| Statinok |
|
|
↓↓↓ | ↑ | ↓ |
|
|
|
|
| PCSK9 inhibitorok |
|
|
|
|
|
||||
| Epesav kelát-komplex képző |
|
|
↓↓ | (↑) | (↑) |
|
|
|
|
| Ezetimib |
|
↑ / ↔ | ↓ / ↔ |
|
|
|
|||
| Niacin |
|
|
↑↑ | ↓ |
|
|
|
||
| Fibrátok |
|
|
↓ | ↑ | ↓↓↓ |
|
|
|
|
| Tengeri omega-3 zsírsavak (halolaj) |
|
|
(↑) | (↑) | ↓ (nagy dózisban) |
|
|
|
|
| Lomitapid |
|
|
|
↔ | ↔ |
|
|
|
|
Elsővonalbeli lipidcsökkentők (statinok)
A statinok a legmegfelelőbb lipidcsökkentő gyógyszerek, hatásukat a HMG-CoA reduktáz enzim gátlásával fejtik ki, amely a máj koleszterin szintézisének csökkenéséhez vezet. Ez a hepatocitákon lévő LDL-receptorok következetes upregulációjához vezet, ami csökkenti az LDL-koleszterin és a trigliceridek szintjét, miközben növeli a HDL-koleszterin szintjét. Gyakoriak a fejfájás és a gyomor-bélrendszeri mellékhatások, illetve rendszeres szedésük a máj- és izomtoxicitás kockázatát hordozzák magukban. Az izomtoxicitás ritkán rabdomiolízissel jelentkezhet.
Farmakodinámia
- A HMG-CoA reduktáz kompetitív gátlása miatt ez az enzim nem képes a HMG-CoA-t mevalonáttá alakítani (a koleszterinszintézis sebességkorlátozó lépése) → csökkent intrahepatikus koleszterin bioszintézis → az LDL-receptor gén expressziójának upregulációja a szterol szabályozó elemeket kötő fehérje (SREBP) révén → fokozott LDL újrahasznosítás és:
- Pleiotróp hatás: (két vagy több, látszólag egymástól független fenotípusos változás létrejötte egyetlen gén által)
- C-reaktív protein ↓
- Plakk stabilizáció ↑
- Gyulladáscsökkentő hatás ↑
- Antioxidáns hatás és a koszorúerek endotél funkcióinak javulása.
Farmakokinetika
| Statin | Felezési idő | CYP450 | Biohasznosulás |
|---|---|---|---|
| Atorvasztatin | 15–30 | CYP3A4 |
|
| Szimvasztatin | 2–3 | CYP3A4, CYP3A5 |
|
| Pravasztatin | ∼2 | - |
|
| Lovasztatin | 3 | CYP3A4 |
|
| Fluvasztatin | 0,5–2,5, | CYP2C9 |
|
| Pitavasztatin | 12 | CYP2C9 (nem teljesen) |
|
| Rozuvasztatin | 19 | CYP2C9 (nem teljesen) |
|
Mellékhatások
- Általános (gyakori): Fejfájás és gyomor-bélrendszeri tünetek (pl. székrekedés, hasmenés, puffadás),
- Hepatikus (a betegek legfeljebb 3%-a): Májenzimek emelkedése a citokróm P450 rendszerek (CYP3A4 és CYP2C9) aktivitása miatt,
- Muszkuláris: A statinok csökkentik a koenzim-Q10
szintézisét és károsítják az izomzat energiatermelését,
- Mialgia (izomfájdalom): A kezelés folytatható addig, amíg a kreatinin-foszfokináz (CK) normális,
- Statin-terápiával összefüggő miopátia:
- Izomfájdalom és izomgyengeség, különösen, ha fibrátok vagy niacin mellett alkalmazzák,
- Izomgyulladás: CK ↑
- Rhabdomiolízisbe progrediálhat: Ritka, de súlyos mellékhatás, amely mioglobulinuriához vezethet → akut veseelégtelenség (karbamid és kreatinin ↑),
- Menedzsment: A statin-terápia 2-4 hétig történő felfüggesztése; a tünetek megszűnése után kis dózisú statinnal (pl. pravastatin vagy fluvastatin) történő kezelés megkezdése (ezek a gyógyszerek muszkuláris mellékhatások szempotnjából alacsony kockázatúak).
Másodvonalbeli lipidcsökkentők
A másodvonalbeli lipidcsökkentők közé tartoznak a fibrátok, az epesavgyanták, a niacin és a koleszterinfelszívódást gátló szerek. Ezeket a gyógyszereket statinokkal együtt alkalmazzák olyan betegeknél, akiknél a statin-monoterápiával nem megfelelően kontrollált hiperkoleszterinémia áll fenn. Másodvonalbeli szerekként is alkalmazzák őket olyan betegeknél, akiknél a statinok tartós mellékhatásai (pl. miozitisz, mialgiák és/vagy miopátia) jelentkeznek. Mindegyik gyógyszer a koleszterin- és lipidanyagcsere különböző lépéseit célozzák meg, és ezért eltérő hatékonysággal csökkentik az alacsony sűrűségű lipoprotein-, növelik a nagy sűrűségű lipoprotein- és csökkentik a trigliceridek koncentrációját. A másodvonalbeli lipidcsökkentő szerek ritkán indikáltak szív- és érrendszeri betegségek elsődleges megelőzésére, mivel nem javítják a kardiovaszkuláris kimenetelt vagy a mortalitást.
Fibrátok (fibronsav-származékok)
- Hatóanyagok: Bezafibrát, fenofibrát és gemfibrozil,
- Hatásmechanizmus: A peroxiszóma proliferátor-aktivált receptor alfa (PPAR-α) aktiválása → lipoprotein lipáz aktivitás ↓ → az LDL és a trigliceridek gyorsabb lebontása és a HDL szintézis indukciója → LDL ↓, HDL ↑, trigliceridek ↓↓↓
- Mellékhatások:
- Diszpepszia,
- Miopátia, különösen statinokkal kombinálva,
- Kolelitiázis: A fibrátok gátolják a koleszterin-7α-hidroxilázt → epesavszintézis ↓ → az epe koleszterinnel való szupertelítettsége (koleszterin:epesav arány ↑),
- Májfunkciós értékek ↑ (reverzibilis),
- A hemoglobin, a hematokrit és a WBC enyhe csökkenése a kezelés megkezdésekor; általában stabilizálódik a hosszú távú terápia során,
- Kontraindikációk:
- Veseelégtelenség,
- Májelégtelenség,
- Epehólyag betegségek,
- Interakciók: A máj CYP450 gátlásával fokozza más gyógyszerek (pl. szulfonilureák, warfarin) hatását.
Epesavgyanták
- Hatóanyagok: Kolesztiramin, kolesztipol, koleszevelám,
- Hatásmechanizmus: Az ioncserélő gyanta megköti az epesavakat a bélben → megzavarja az enterohepatikus keringést (epesav felszívódás ↓ és epesav kiválasztás ↑) → csökkenti a koleszterin koncentrációt és elősegíti az LDL receptorok szintézisét (↓↓↓ nem kötött LDL), kissé emeli a HDL-t és a triglicerideket,
- Kombinált kezelés statinokkal hiperkoleszterinémia esetén,
- A hatóanyag klorid-anionokhoz kötődik. Az epesavak kiszorítják a klorid anionokat a bélben, kolesztiramin-epesav komplexeket képezve,
- A kolesztiramin kihajtja az epesavaket a szervezetből (az epesavak elsősorban az ileumban szívódnak vissza),
- A fokozott epesavszintézis aktiválja a májenzimeket, amelyek egyidejűleg növelik a triglicerideket termelését,
- Indikációk:
- Digitoxin túladagolás,
- Kombinált kezelés statinokkal hiperkoleszterinémia esetén,
- Emelkedett epesavszinthez (kolesztázis) társuló viszketés,
- Epesavas hasmenés,
- Mellékhatások:
- Gyomor-bélrendszeri: Hányinger, hasi puffadás és szorulás,
- Májenzimek ↑
- Mialgia,
- Kontraindikációk:
- Hipertrigliceridémia >300-500 mg/dl,
- Hipertrigliceridémia által kiváltott pancreatitis,
- Bélelzáródás,
- Interakciók: Csökkenti a warfarin, a digoxin és a zsírban oldódó vitaminok felszívódását.
Niacin
- Hatásmechanizmus: Gátolja a lipolízist és a zsírsav felszabadulást a zsírszövetben a hormon-szenzitív lipáz blokkolásán és a hepatikus VLDL szintézis csökkentésén keresztül → triglicerid ↓, LDL szintézis ↓↓, HDL ↑↑
- Indikáció: magas LDL-koleszterin- és lipoprotein(a)-szint (>50 mg/dl) a statin- és ezetimib-terápia ellenére (vagy ha a statinok kontraindikáltak),
- Mellékhatások:
- Kipirulás és viszketés: Prosztaglandin szintézis ↑ → perifériás vazodilatáció (aszpirinnel vagy ibuprofennel történő előkezelés minimalizálhatja ezt a mellékhatást),
- Hiperglikémia,
- Hiperurikémia és köszvény (pl. podagra),
- Paresztézia,
- Gyomor- és bélrendszeri zavarok (pl. hasmenés, puffadás, hasi fájdalom),
- Májfunkciós értékek ↑
- Kontraindikációk:
- Májelégtelenség,
- Köszvény,
- Vérzés,
- Gasztrikus ulceráció,
- Szív- és érrendszeri instabilitás.
Ezetimib
- Hatásmechanizmus: A koleszterin reabszorpció szelektív gátlása az enterociták kefeszegélyén (koleszterin transzporter NPC1L1) → LDL ↓↓, kevés hatás a HDL-re (vagy enyhén ↑) és a trigliceridre (enyhén ↓),
- Indikációk:
- Monoterápia: Kontraindikációk vagy statin intolerancia esetén,
- Kombinációs terápia (statin és ezetimib): A statinok elégtelen LDL-koleszterinszint-csökkentése esetén,
- Mellékhatások: Ritkák, kivéve a kombinált terápia esetében,
- Májenzimek ↑
- Angioödéma,
- Hasmenés,
- Mialgia,
- Kontraindikációk: Statinnal való együttes alkalmazás aktív májbetegség esetén.
PCSK9 inhibitorok
- Hatóanyagok: Alirocumab, evolocumab,
- Hatásmechanizmus: Ezek olyan monoklonális antitestek, amelyek legátolják a proprotein konvertáz szubtilizin kexin 9 (PCSK9) enzimet, amely lebontja az LDL-receptort → az LDL fokozott lebontása → LDL ↓↓↓, HDL ↑, trigliceridek ↓
- Indikációk: Add-on terápia olyan betegeknél, akiknél az alábbiak közül mindkettő fennáll,
- Ha az LDL ≥1,8 mmol/l (70 mg/dl) a maximálisan tolerálható statin- és ezetimib-kezelés ellenére is,
- Nagyon magas kockázatú ateroszklerotikus kardiovaszkuláris betegség jelenléte,
- Mellékhatások: Mialgia.
Egyebek
Tengeri omega-3 zsírsavak (halolaj)
- Hatásmechanizmus: Valószínűleg csökkenti a szabad zsírsavak májba történő szállítását és gátolja a triglicerid-szintetizáló enzimeket → a HDL és LDL enyhén ↑ (nagyobb dózisban) és trigliceridek ↓
- Mellékhatások: Halas íz és hányinger.
Lomitapid
- Hatásmechanizmus: Gátolja a mikroszomális triglicerid transzfer fehérjét (MTTP) → VLDL, LDL és kilomikronok ↓
- Indikációk:
- Homozigóta familiáris hiperkoleszterinémia,
- Abetalipoproteinémia (alacsony zsírtartalmú diétával és más lipidcsökkentő gyógyszerekkel kombinálva),
- Mellékhatások: Gyomor-bélrendszeri tünetek (hányinger, hányás), a transzaminázok emelkedése.