Primer agysérülés az agyszövet azonnali károsodása, ami a sérülés közvetlen követkerménye, és egybeesik a sérülés idejével. Ha a sérülés létrejött, keveset lehet tenni a megváltoztatására. A primer agysérülés legjobb kezelése a megelőzés: Megfelelő biztonsági rendszerek használata a gépjárművekben, bukósisak használata sportolás, munka és motorozás közben, valamint tűzvédelmi oktatás.

A legtöbb zárt primer agysérülést a koponyát érő külső erőbehatás vagy az agynak a koponyán belüli elmozdulása okozza. Lassuláskor a koponya nekiütközik valaminek, például a szélvédőnek, ami a koponya gyors lefékeződését okozza. Az agy folytatja a mozgást előrefelé, előszor a mozgás irányával megegyezően ütközik neki a koponyának, majd visszapattan, és a koponya ellenkező oldalának belső felszínéhez ütődik. Így az agysérülések az eredeti erőbehatás helyén (coup) és az ellenkező oldalon (contracoup) is kialakulhatnak. A koponyaalap belső felszíne durva, itt az agy elmozdulása külonboző súlyosságú sérüléseket okozhat az agyszövetben vagy az agyat ellátó erekben.

A másodlagos agysérüléseket hipoxia és/vagy az agyszövet csökkent perfúziója okozza. Helyes prehospitális ellátással megelőzhető a másodlagos agysérülés kialakulása. Az elsődleges sérülésre válaszul az agy megduzzad, ami csökkent perfúziót okozhat. Az egyéb sérülések következményeként hipoxia vagy hipotenzió alakulhat ki, károsítva a sérült agyszövetet. Az agy zúzódása, sérülése értágulatot okoz, így megnő a sérült terület vérátáramlása. Mivel a koponyán belüli térfogat állandó, a sérült terület duzzadása vagy egy frissen kialakult intracerebrális vérzés emeli a koponyaúri nyomást, és ez csökkenti az agy perfúzióját.

A szekunder agykárosodás olyan indirekt agysérülés, amelyet egy akut központi idegrendszeri sérülés (pl. traumás agysérülés, sztrók, szívmegállás következtében fellépő agyi hipoxia) és/vagy az elsődleges károsodás kezelése által kiváltott fiziológiai változások okoznak. A primer agykárosodástól eltérően (amely potenciálisan irreverzibilis) a másodlagos agykárosodás megelőzhető vagy minimalizálható a neuroprotektív terápiák korai alkalmazásával. A neuroprotektív terápiák a szekunder agykárosodás etiológiájában szerepet játszó tényezők korai és agresszív kontrollját foglalják magukban. Ilyen terápiák közé tartozik az oxigenizáció, a ventilláció, a vérnyomás, a vércukorszint, a testhőmérséklet, a koponyaűri nyomás és az elektrolitszintek optimalizálása. Ezenkívül a görcsprofilaxis és -kezelés, a parenterális kalória bevitel és a beteg pozícionálása fontos szempontjai a neuroprotektív terápiáknak.

Definíciók

Patofiziológia

A szekunder agysérülés megelőzhető. A szekunder agykárosodás megelőzésére vagy minimalizálására irányuló neuroprotektív terápiákat a lehető leghamarabb meg kell kezdeni.

Oxigenizáció és ventilláció

A paO2 kontrollja (oxigenizáció)

Kerüld a hipoxiát, a hiperoxiát, a hipokapniát és a hiperkapniát akut KIR sérülés esetében.
Mind a hipoxia, mind a hiperoxia ronthatja a neurológiai kimenetelt, ezért kerülni kell.
A nem hipoxiás betegeknél a plusz oxigén rutinszerű alkalmazása nem jár klinikai előnnyel a szekunder agykárosodás megelőzésében.

A paCO2 kontrollja (ventilláció)

A hiperkapnia (beleértve a permisszív hiperkapniát is) és a hosszú távú hipokapnia rontja a neurológiai kimenetelt, ha akut KIR károsodás fennáll, ezért kerülni kell.
A hipokapniát csak átmeneti terápiaként szabad alkalmazni, ha az agyi herniációs szindrómák jelei is fennállnak, miközben egyidejűleg megkezdődik az emelkedett ICP definitív kezelése.

Vérnyomás és agyi perfúziós nyomás

Az akut KIR károsodást követő vérnyomás-szabályozás összetett, de a mindenkori fő cél az agyi perfúziós nyomás (CPP) 60-70 Hgmm között tartása az artériás középnyomás (MAP) 65-100 Hgmm közötti szinten tartásával.

Kerüld a hipovolémiát és a hipervolémiát. A hipovolémiás állapot csökkenti az agyi perfúziót, súlyosbítja az agyi iszkémiát, és fokozhatja a trombózist a sérült szövetekben. A hipervolémia rontja az agyödémát.

Hipotenzív betegek

Intrakraniális hemorrágia

Vércukor menedzsment

Áttekintés

Roham profilaxis és kezelés

Áttekintés

Elektrolit abnormalitások

A Na+-zavarok és a hipokalémia a leggyakoribb elektrolit-zavarok, amelyeket akut központi idegrendszeri trauma után tapasztalhatunk.

Na+-zavarok

A tünetekkel járó hiponatrémiát csak fokozatosan szabad korrigálni, hogy megelőzd a centrális pontin myelinolízist.
A tünetekkel járó hipernatrémia fokozatos korrekciója szükséges, hogy elkerüld az agy- és tüdőödémát.

K+-zavarok

A neurogén láz

Neurogén láz (centrális hipertermia)

A központi idegrendszeri trauma talaján kialakult lázat agresszívan kell kezelni, mert drasztikusan rontja a neurológiai kimenetelt és növeli a mortalitást.

Célzott hőkontroll

Egyéb megfontolások

Intrakraniális nyomás menedzsment

Beteg-pozícionálás

Transzfúzió

Táplálás