Eljárás/alkalmazás

Áttekintés

• Leírás:
• A szívnek van egy elektromos tevékenysége (akciós potenciál), melyet mechanikai tevékenység (kontrakció, relaxáció) követ. A kettő közül, az EKG, mint vizsgáló módszer csak és kizárólag az elektromos tevékenység detektálására alkalmas,
• Az EKG a szív elektromos aktivitását regisztrálja, amelyet külső elektródák rögzítenek. A gép a kész regisztrátumot elvezetésekben árbázolja akár valós időben is monitoron vagy papíron,
• Mivel az EKG nem detektálja a mechanikai tevékenységet, az EKG-monitoron látott elektromos frekvencia csak akkor egyezik meg a tényleges pulzusszámmal, ha az elektromechanikai junkció tökéletesen működik, vagyis, ha az elektromos tevékenység mechanikai tevékenységet vált ki,
• A fiziológiáért ld. "Akciós potenciál",
• Elektródák (10):
• A beteg mellkasára és végtagjaira erősített fizikai vezetők,
• A depolarizációs vektorok irányát detektálják,
• Elvezetések (12): A szív depolarizációs vektorainak grafikus ábrázolása,
• Hat prekordiális elvezetés (V1-V6) rögzíti a szív elektromos aktivitását a horizontális síkban,
• Hat végtagi elvezetés (I, II, III, aVL, aVF, aVR ) rögzíti a szív elektromos aktivitását vertikális (frontális) síkban.

Az EKG elvezetései

• Bipoláris (v. Einthoven) elvezetések: Két végtagi elvezetés között mér potenciálkülönbséget.
• Végtagi elvezetések a frontális síkban,
• Az ingerképző és vezető rendszertől való távolságra nem érzékenyek,
• Unipoláris (végtagi v. Goldberger) elvezetések: Egy végtagi elektródán észlelt potenciálváltozást viszonyít két másik összekötött elektródához,
• Végtagi elvezetések a frontális síkban,
• Az ingerképző és vezető rendszertől való távolságra nem érzékenyek,
• A VL, VF, VR augmentált változatai: aVL, aVF, aVR,
• Unipoláris (mellkasi v. "V" v. Wilson) elvezetések: Egy mellkasi elektródán észlelt potenciálváltozást viszonyít a végtagi elvezetések által összekötött 0 ponthoz,
• Mellkasi elvezetések a horizontális síkban,
• Az ingerképző és vezető rendszertől való távolságra érzékenyek.

Az elvezetések anatómiai vetülései

• Einthoven elvezetések:
• I: A bal kamra laterális fala,
• II, III: Inferior elvezetések,
• aVL: A bal kamra, az oldalsó fal magas része,
• aVR: Jobb szívfél és a bazális szeptum,
• A laterális (I, aVL, V5-6) elvezetésekkel szemben helyezkedik el, így ezek egymás reciprokai,
• Wilson elvezetések:
• V1 és V2:
• A kamrai szeptum és jobb kamra,
• Mindkét kamra elülső fala,
• A bal kamra hátsó fala,
• V3 és V4: A bal kamra anterior fala,
• V5 és V6: A bal kamra laterális fala és a szívcsúcs,
• V7-V9: A bal kamra hátsó fala,
• V1R-V6R (az "R" a mellkas jobb oldalán elhelyezett elektródákra utal): Jobb kamra:

Elektróda pozíciók

• Végtagi elvezetések:
• I-es elvezetés (piros elektróda): Jobb kéz,
• A bal felső végtagi elektródán mérhető potenciálból vonják ki a jobb felső végtagi elektródán mérhető potenciált,
• Tengely: Balról jobbra mutat,
• II-es elvezetés (sárga elektróda): Bal kéz,
• A bal alsó végtagi elvezetésből vonják ki a jobb felső végtagot
• Tengely: Lefelé mutat,
• III-mas elvezetés (zöld elektróda): Bal láb,
• A bal alsó végtagból vontják ki a bal felső végtagot,
• Tengely: Lefelé mutat,
• Fekete (neutrális) elektróda: Jobb láb,
• Sosem aktív,
• A fekete és a zöld elektróda felcserélhető,
• Mellkasi elvezetések:
• V1: Negyedik bordaköz, paraszternálisan jobboldalt,
• V2: Negyedik bordaköz, paraszternálisan baloldalt,
• V3: A V2 és V4 között,
• V4: Ötödik bordaköz, bal medioklavikuláris vonal,
• V5: Ötödik bordaköz, bal elülső hónaljvonal,
• V6: Ötödik bordaköz, bal középső hónaljvonal,
• Egyéb elvezetések:
• V7: Hátulsó hónaljvonal,
• V8: Lapocka csúcsa,
• V9: Paravertebrálisan,
• Mindegyik a V6-os elvezetés szintjén helyezkedik el.

Az EKG papír

• Standard papírsebesség:
• Általában 25 mm/s,
• Alternatívaként 50 mm/s papírsebesség is használható,
• Standard kalibráció: 1 mV = 1 cm (azaz 1 mV elektromos aktivitás 1 cm függőleges eltérést eredményez a rácspapíron),
• Ritmuscsík: Egy elvezetés (általában a II. elvezetés) hosszabb, 10 másodperces regisztrátuma,
• A milliméterháló:
• 1 mm²:
• Horizontálisan: 1 mm = 0,04 s (0,02 s 50 mm/s papírsebesség esetén)
• Függőlegesen: 1 mm = 0,1 mV,
• 5 mm²:
• Horizontálisan: 5 mm = 5 × 0,04 s = 0,2 (0,1 s 50 mm/s papírsebesség esetén)
• Függőlegesen: 5 mm = 5 × 0,1 mV = 0,5 mV.

Interpretáció

Az EKG komponensei

• Hullám: Az EKG alapvonalának pozitív vagy negatív deflexiója (kitérése) a szív elektromos aktivitásában bekövetkező bármilyen változás miatt,
• Pozitív (felfelé irányuló) deflexió: Az elektromos impulzus az elektróda felé megy,
• Negatív (lefelé irányuló) deflexió: Az elektromos impulzus az elektródától távolodik,
• Ekvifázisos (egyforma felfelé és lefelé) eltérítés: az elektromos impulzus az elektródra merőlegesen mozog,
• Egyes hullámok komplexeket alkotnak (pl. kamrai komplexum),
• Szegmens: Két különböző hullám közötti vonal, a hullámokat nem számítva (pl. ST-szegmens),
• Intervallum: Egy szegmenst és egy (vagy több) hullámot tartalmaz (pl. PR-intervallum).

Kulcs komponensek

• P-hullám: A pitvari depolarizáció, amely a szinuszcsomóból ered,
• PR-szakasz: Az szinuszcsomóból kiinduló és a pitvarokon, az AV-csomón és a His-Purkinje-rendszeren keresztül terjedő depolarizáció,
• Kamrai komplexum: A kamrai depolarizáció (QRS komplexumnak szokták nevezni, de nem mindig QRS a morfológia, így ez az elnevezés pontatlan),
• ST-szakasz: A kamrai depolarizáció és a repolarizáció közötti időtartam,
• T-hullám: A kamrai repolarizáció,
• QT-szakasz: A kamrai depolarizáció és repolarizáció teljes időtartama,
• U-hullám: A T-hullám után következik, de a pontos eredete nem ismert.

Az EKG elemzés szempontjai

1. Határozd meg a ritmust (a legjobban látható II-ben),
2. Határozd meg a szívfrekvenciát (bármely elvezetés),
3. Határozd meg a tengelyt (I. és aVF elvezetés),
4. Határozd meg a p-hullám morfológiáját és méretét (a legjobban látható II-ben)
5. Határozd meg a PR-szakasz időtartamát (legjobban látható II-ben),
6. Határozd meg a kamrai komplex morfológiáját és időtartamát (minden elvezetésen külön-külön),
7. Határozd meg az ST-szakasz morfológiáját (minden elvezetésen külön-külön)
8. Határozd meg a T-hullám morfológiáját (minden elvezetésen külön-külön),
9. Határozd meg a QT-szakasz időtartamát (aVL-ben),
10. Határozd meg az U-hullám morfológiáját (V2-V4-ben).

A szívfrekvencia és a ritmus meghatározása

A ritmus meghatározása

• A ritmust a p-hullámok és a kamrai komplexumok frekvenciájának és regularitásának, valamint a kettő közötti kapcsolat értékelésével vizsgáljuk,
• A szívritmus értékeléséhez egy 10 másodperces ritmuscsík szükséges,
• A ritmus bármilyen zavara további vizsgálatot igényel (ld. "Ritmuszavarok").

Szinuszritmus

• Definíció: A szinuszcsomóból eredő fiziológiás ritmus és az életkornak megfelelő szívfrekvencia,
• A szinuszritmus jellemzői:
• P-hullám:
• Pozitív I, II és aVF-ben,
• Negatív aVR-ben,
• Kamrai komplexum követi (normál AV-átvezetés),
• Reguláris PR intervallum,
• Kamrai komplexum: P-hullám előzi meg (az aktiváció a pitvarok felől történik),
• Szinuszaritmia: A ritmus légzés közbeni ingadozása, amely normális és gyakori fiatal felnőtteknél.

A szívfrekvencia

• Definíció: A szív percenkénti összehúzódásainak a száma, melynek mértékegysége darab/perc,
• Normál élettani esetet feltételezve a frekvencia 60-100/min közötti tartományban mozog,
• Tachycardia: f = >100/min,
• Bradycardia: f = <60/min,
• A szívfrekvencia kiszámítása:
• Reguláris ritmus (ha az R-R távolság állandó):
• Box módszer: f = 300 (egy perc) ÷ R-R (két R-hullám közötti távolság) [□], ahol [□] = 5 mm (nagy négyzet). Például, ha 5 nagy négyzetet számolunk két nagy R-hullám között, a pulzusszám kb. 300 ÷ 5 = 60/perc,
• 1 nagy négyzet: 300/perc,
• 2 nagy négyzet: 150/perc,
• 3 nagy négyzet: 100/perc,
• 4 nagynégyzet: 75/perc,
• 5 nagynégyzet: 60/perc,
• 6 nagynégyzet: 50/perc,
• Irreguláris ritmus (ha az R-R távolság változik):
• 10 másodperces módszer: A 6 másodpercnyi időszakban (30 nagy négyzet) (5 nagynégyzet = 1 s) számolt kamrai komplexeket 10-el megszorozzuk.

A tengely meghatározása

Definíció

• A szív elektromos tengelye a kamrai depolarizáció átlagos irányát jelenti a frontális síkban. A QRS-tengely a legnagyobb depolarizációs vektor, ezért lehetővé teszi az általános tengely meghatározását,
• A normális szívtengely felnőtteknél -30° és +90° között van és a szív hossztengelyét követi. A normális tengely az életkor és a testalkat függvényében változik,
• A tengely iránya normálisan követi a szív hossztengelyét, ami pedig egybe esik a szív tömegközéppontjával, a szeptummal,
• A főtengely akkor jellemzi a miokardiális depolarizációt, amikor a miokardiumnak pontosan a fele depolarizálódott, vagyis a depolarizáció eljutott a szívcsúcsig,
• A főtengely meghatározáshoz legalább két bipoláris elvezetés szükséges,
• A kvadráns megközelítés összesen két elvezetést használ (I, aVF), melyek tengelyei a hexaaxiális rendszerben derékszöget zárnak be egymással.

A tengely meghatározása

• Ekvifázisos megközelítés: Ez a módszer pontosabb, mint a kvadráns megközelítés,
1. Válaszd ki azt az elvezetést, amelyben a kamrai komplexek nettó kitérése közel 0,
• Ha nincs ilyen elvezetés, akkor a legnagyobb nettó kitérésű kamrai komplexet tartalmazó elvezetés lesz a közel párhuzamos a frontális síkban,
2. Mérd fel a Cabrera körre
   
   két elvezetést,
3. Az elektromos főtengely az ekvifázisos elvezetésre merőlegesen helyezkedik el,
   
4. A tengely összefügg az ekvifázisos elvezetésre merőleges elvezetésében található kitérésekkel,
   
• Kvadráns megközelítés: A hexaaxiális rendszer egyértelműen megmutatja, hogy melyik elvezetés melyik szögértéknél hagyja a legnagyobb pozitív, vagy legnagyobb negatív kitéréseket,
1. Határozd meg a kamrai komplexum polaritását az I. és aVF elvezetésekben,
• Pozitív: Az R-hullám (területe) nagyobb, mint a q-hullám és az S-hullám összege,
• Negatív: Az R-hullám (területe) kisebb, mint a q-hullám és az S-hullám összege,
2. A tengelyt az I. és aVF elvezetések kamrai komplexum polaritásainak kombinációinak kiértékelésével lehet közelíteni:
• I, aVF-ben pozitív: Normál tengely állás (0-90°),
• I-ben pozitív, aVF-ben negatív: Bal tengelyállás (-90°-(-)30°) vagy normál tengely (-30°-0°),
• I-ben negatív, aVF-ben pozitív: Jobb tengelyállás (90°-180°),
• I, aVF-ben is negatív: Extrém jobb tengelyállás (-180°-(-)90°),
3. A II. elvezetés használható a szívtengely pontosabb meghatározásához, ha a QRS-komplexum pozitív az I. elvezetésben és negatív az aVF-ben:
• Negatív kamrai komplexum a II. elvezetésben: Bal tengelyállás,
• Pozitív vagy izoelektromos kamrai komplexum a II. elvezetésben: Normál tengelyállás.

Hullámnomenklatúra és hullám abnormalitások

Pitvari depolarizáció

Áttekintés

• Jele: p-hullám,
• Minden elvezetésben jelen van,
• Normális időtartam: <120 ms,
• Normális amplitúdója: <0,25 mV,
• Polaritás:
• Pozitív: I, II, aVF,
• Negatív: aVR,
• Bifázisos: V1.

P-hullám abnormalitások

PQ-szakasz

• Fiziológia:
• PR-intervallum:
• A P-hullám kezdetétől a kamrai komplex kezdetéig tart, amely lehet q-hullám vagy az R-hullám,
• Magában foglalja a p-hullámot és a PR-szegmenst,
• Az szinuszcsomóból kiinduló, a pitvarokon, az AV-csomón és a His-Purkinje-rendszeren keresztül terjedő depolarizációt jelöli,
• Főként a II. elvezetésben értékelhető (de nincsenek rá szigorú irányelvek),
• PR-szegmens:
• Az elektromos impulzus továbbhaladását tükrözi az AV-csomón keresztül,
• Az EKG többi komponensének referencia izoelektromos vonalának tekinthető,
• Morfológia:
• Időtartam: 120-200 ms,
• Polaritás: Izoelektromos.

A kamrai komplexum

Komponensek

• q-hullám:
• A kamrai komplex első negatív kitérése,
• Az interventrikuláris steptum depolarizációját (balról jobbra) mutatja a His kötegen keresztül,
• A q-hullámok normális I., III., aVL, V5 és V6 elvezetésekben,
• A normális szívtengely jobbra-balra irányul, de a szeptum balról jobbra depolarizálódik. Emiatt a negatív szeptális q-hullám a laterális elvezetésekben, mivel a szeptum depolarizációja a laterális elvezetésektől távolodik,
• R-hullám:
• Bármilyen pozitív kitérés a kamrai komplexumban,
• A bal kamrai miokardium depolarizációját (jobbról balra) mutatja (a jobb kamrai depolarizációt a bal kamrai depolarizáció amplitúdója elrejti,
• S-hullám:
• Az R-hullám utáni negatív kitérés,
• A felső laterális kamrafal depolarizációja a Purkinje-rostokon keresztül (balról jobbra),
• Junkciós pont
  
  : A kamrai komplexum és az ST-szakasz találkozási pontja,
• Intrinsic deflexiós (ID) idő: A q-hullám kezdete és az R-hullám csúcsa (deflexiós pont) közötti intervallum,
• Szinonimája a ventrikuláris aktivációs idő (VAT),
• A megnyúlt ID idő (>0,05 s) a szívelégtelenség fokozott kockázatával jár.

Morfológia

• Időtartam:
• Kamrai komplex: <100 ms,
• q-hullám: <40 ms,
• R-hullám > S-hullám,
• Amplitúdó:
• q-hullám: mV: <0,2 mV,
• R-hullám: Fokozatosan növekszik a V1-től V5-ig,
• S-hullám: Fokozatosan csökken a V1 és V5 között.

A kamrai komplex abnormalitásai

Az új patológiás Q-hullám jelenléte nagy valószínűséggel miokardiális infarktus utal.

A szárblokkok

• Inkomplett szárblokk: A kamrai komplex időtartama 110-120 ms,
• Komplett szárblokk: A kamrai komplex időtartama ≥120 ms.

A kamrák megnagyobbodása

ST-szakasz

• Fiziológia: Az ST-szegmens az akciós potenciálok platófázisát tükrözi a kamrai miocitákban. Ez a kamrai depolarizáció és repolarizáció közötti intervallum,
• Morfológia:
• Polaritás: Izoelektromos,
• A J-ponttól (az S-hullám végétől) a T-hullám kezdetéig terjed.

8. táblázat: ST-abnormalitások.

Abnormalitás	EKG		Etiológia
ST-eleváció	Az alábbiak egyike: ≥0,1 mV a végtagi elvezetésekben, ≥0,2 mV a prekordiális elvezetésekben,		Normál variáns: Kis, homorú ST-elevációk fiatal, egészséges felnőtteknél a korai repolarizáció jelenként, STEMI: Szignifikánt ST-elevációk ≥2 anatómiailag összefüggő elvezetésben (lásd "A miokardiális infarktus lokalizációja az EKG-n"), Bal Tawara-szár blokk, Perikarditisz: Kiterjedt ST-elevációk, Tüdőembólia, Perimiokarditisz, Brugada minta, Bal kamrai aneurizma,
ST-depresszió	≥0,5 mV a V2 és V3 elvezetésekben, ≥0,1 mV az összes többi elvezetésben,	Deszcendáló vagy horizontális ST-depresszió,	Szubendokardiális miokardiális iszkémia (azaz NSTEMI), Stressz-indukált miokardiális iszkémia, Miokardiális iszkémia okozta reciprok változás,
		Nem deszcendáló ST-depresszió,	Normális tachycardia alatt, Jelezhet miokardiális iszkémiát, ha a klinikai kép akut koronária szindrómára utal,
		Sajkaszerű ST-depresszió,	Digoxin,
		Szekunder repolarizációs abnormalitások,	Kamrai hipertrófia, Bal Tawara-szár blokk,
		Nem specifikus ST-depresszió,	Hipokalémia,
J- (v. Osborn) hullám	A J-pont pozitív deflexiója,		Brugada-szindróma, Idiopátiás kamrafibrilláció, Hiperkalcémia, Hipotermia.

Brugada-szindróma

• Definíció: Egy ritka autoszomális domináns genetikai mutáció, amely abnormális szívműködéshez és hirtelen halálhoz vezet,
• Etiológia: A leggyakrabban azonosított mutáció a szív feszültségfüggő Na⁺-csatornáit érinti,
• Epidemiológia:
• Az ázsiai férfiaknál a leggyakoribb,
• A tünetek többnyire felnőttkorban jelentkeznek,
• Tünetek:
• Gyakran véletlen a felfedezés, mivel a legtöbb beteg tünetmentes,
• Syncope,
• Polimorf kamrai tachycardia,
• Kamrafibrilláció,
• Diagnosztika:
• EKG diagnosztika:
• Brugada-mintázat: Pszeudo-RBBB ST-elevációkkal V1-V3-ban.
  
  (Megfigyelhető spontán vagy Na⁺-csatorna blokkoló intravénás beadása után.) Három különféle altípust foglal magában:
1. J hullám ≥2 mm, negatív T hullám, coved-shaped típusú ST-eleváció fokozatosan deszcendáló terminális résszel,
2. J hullám ≥2 mm, pozitív vagy bifázisos T-hullám, nyereg alakú ST-elevációval ≥1 mm-rel elevált terminális résszel,
3. J hullám ≥2 mm, pozitív T-hullámmal, nyereg alakú ST-elevációval <1 mm-rel elevált terminális résszel,
• J-hullámok a V1-V3-ban,
• Ki kell zárni a háttérben álló szívbetegségek lehetőségét (pl. szívstressz teszt és echokardiográfia),
• Kezelés:
• Általános szabályok:
• Kerülj bizonyos gyógyszereket (pl. bizonyos antiaritmikumok, pszichotróp szerek, érzéstelenítők),
• A beteg kerülej a túlzott alkoholfogyasztást, a kokaint és a bőségesebb étkezéseket,
• Kezeld a lázat lázcsillapítókkal,
• Implantálható kardioverter defibrillátor: Az ICD behelyezése a kezelés fő pillére. Azoknál a betegeknél, akiknél ez nem lehetséges, vagy akiknél az ICD ellenére gyakoriak a ritmuszavarok, megfontolandó a kinidinnel történő farmakológiai terápia,
• Minden egyenes ágú rokon évente klinikai vizsgálattal és EKG-val történő szűrése,
• Komplikációk:
• Hirtelen szívhalál,
• Fokozott a kockázata a pitvarfibrillációnak.

A kamrai repolarizáció

Áttekintés

• Fiziológia: Jele a T-hullám, amely a kamrai repolarizáció időszaka. Közvetlenül a kamrai relaxáció előtt következik be. A T-hullám csúcsa az epikardiális sejtek repolarizációját tükrözi, míg a T-hullám vége a középső réteg repolarizációjának felel meg,
• Morfológia:
• Aszimetrikus, a T-terminális meredekebb, mint a T-iniciális,
• Amplitúdó: <10 mm (az R-hullám 1/8 és 2/3-a között),
• Polaritás: Fiziológiásan egybeesik a kamrai komplexummal (pozitív, ha a kamrai komplex is pozitív, illetve negatív, ha a kamrai komplexum is negatív [konkordáns]).

QT-szakasz

• A kamrai depolarizáció és repolarizáció teljes időtartamát jelenti,
• A kamrai komplexum kezdetétől a T-hullám végéig tart,
• Korrigált QT-idő (Bazett-formula):
• Képlet: QT-idő/√RR-intervallum (másodpercben),
• Felnőtt férfiak: QTc = 390-450 ms,
• Felnőtt nők: QTc = 390-460 ms.

Általában a QT-intervallum nem lehet több, mint az R-R intervallum fele.

A hosszú QT szindróma

Kongenitális LQTS

• A veleszületett LQTS a kardiomiocitákban lévő ioncsatornákat kódoló gének mutációiból ered,
• Ezek a mutációk mind a kamrai akciós potenciálok megnyúlását okozzák, ami az EKG-n a QT-intervallum meghosszabbodását eredményezi,
• 1. típusú LQTS:
• A veleszületett LQTS leggyakoribb típusa,
• A 11p kromoszómán található KCNQ1 gén funkcióvesztéses mutációja → abnormális, meglassult késleltetett egyenirányító feszültségkapcsolt káliumcsatorna → érintett repolarizációs fázis,
• Szubtípusok:
• Jervell és Lange-Nielsen szindróma:
• Veleszületett süketséggel társul,
• Autoszomális recesszív öröklődési minta,
• Kamrai tachyaritmiával szövődik,
• Romano-Ward-szindróma:
• Nincs társuló süketség,
• Autoszomális domináns öröklődési minta,
• Kamrai tachyaritmiával szövődik.

Szerzett LQTS

• Leírás: A meghosszabbodott QT-intervallum késleltetett kamrai de- vagy repolarizációra utal, amelyet leggyakrabban gyógyszerek (főként a kálium-kiáramlás gátlása révén) vagy elektrolit-imbalansz okoz,
• Gyógyszer indukált LQTS: Általában olyan anyagok, amelyek blokkolják a kálium kiáramlását a gyors repolarizációs fázisban,
• Antiaritmikumok:
• Ia osztály (pl. kinidin, dizopiramid, prokainamid),
• III. osztály (pl. szotalol; ritkán amiodaron),
• Antibiotikumok (pl. makrolidok, fluorokinolonok),
• Antihisztaminok (pl. difenhidramin),
• Antidepresszánsok (a legtöbb triciklikus antidepresszáns és tetraciklikus antidepresszáns, egyes SSRI-k, lítium, stb.),
• Antipszichotikumok (pl. haloperidol, ziprazidon),
• Antikonvulzívumok (pl. foszfenitoin, felbamát),
• Antiemetikumok (ondanzetron),
• Gombaellenes szerek (pl. azolok),
• Parkinzon-ellenes gyógyszerek,
• Opioidok,
• Elektrolit imbalansz: Hipokalémia, hipomagnezémia, hipokalcémia,
• Akut központi idegrendszeri sérülés: Iszkémiás sztrók vagy intrakraniális hemorrágia (a QT-megnyúlás az egyik leggyakoribb EKG-eltérés, amelyet iszkémiás sztrók vagy intrakraniális vérzés után észlelni lehet),
• Endokrin betegségek: Hipotireózis,
• Rossz diéta:
• Súlyos D-vitaminhiány (nem gyakori),
• Korábban úgy gondolták, hogy az anorexia nervosa összefüggésbe hozható a szerzett a hosszú QT-szindrómával. Az American Heart Association (AHA) által közzétett hosszú távú követéses vizsgálat azonban nem talált bizonyítékot ennek alátámasztására.

A hosszú QT a hirtelen szívhalál egyik fő rizikótényezője az akut kamrai aritmiák miatt.

Más III. osztályú antiaritmiás szerekhez képest az amiodaron ritkán okoz torsades de pointes típusú aritmiát.

Tünetek

• Gyakran tünetmentes, különösen, ha a QT-intervallum csak kis mértékben meghosszabbodott,
• Ha tünetes:
• Palpitáció,
• Szédülés,
• Syncope,
• Szívmegállás.

Kezelés

• Kongenitális és szerzett LQTS:
• A beteg kerülje a szívet megterhelő tevékenységeket,
• A beteg kerülje a hideget (pl. úszás, búvárkodás, síelés),
• Kongenitális LQTS:
• Első vonalbeli: Béta-blokkolók (pl. propranolol),
• Bal kardiális szimpatikus denerváció (sztellektomia): Béta-blokkolókra nem reagáló betegeknél,
• Magas kockázatú betegek (visszatérő syncope a gyógyszeres kezelés ellenére, ha van szívmegállás a kórelőzményben, de a beteg túlélte): Implantálható kardioverter defibrillátor (ICD),
• Szerzett LQTS: Kezeld a kiváltó okot (pl. a beteg hagyja el a kiváltó gyógyszert, kezeld az elektrolit-imbalanszot).

Valamennyi kezelési mód célja a kardiológiai események kockázatának és súlyosságának csökkentése.

Egyéb hullámok

U-hullám

• Leírás:
• Kis eltérés a T-hullám után,
• A polaritás megegyezik a T-hulláméval (konkordáns),
• Legjobban a V2-V4 elvezetésekben látható, de nem mindig jelenik meg,
• Normális lehet sportolóknál,
• Etiológia:
• A pontos eredete ismeretlen,
• Feltételezhetően a miokardium középső részeinek és a His-Purkinje rendszer késleltetett repolarizációja miatt alakul ki,
• A prominens U-hullámok okai:
• Hipokalémia,
• Hiperkalcémia,
• Bradycardia.