Hiperszenzitivitási reakciók akkor fordulnak elő, amikor az egyébként normál funkciójú immunrendszer rendellenes reakciói potenciális veszélyt jelentenek a gazdatestre. A különféle autoimmun betegségek, valamint allergiák a hiperszenzitivitási reakciók gyűjtőfogalmába tartoznak, azzal a különbséggel, hogy az allergia az exogén anyagokra (antigén v. allergén) adott immunreakció, míg az autoimmun betegségek az endogén anyagokra (autoantigének) adott kóros immunválasz. A tünetekkel járó reakció csak az arra érzékenyített egyénekben jelenik meg, azaz ekkor a betegnek a kiváltó antigénnel szemben minimum egy tünetmentes kontaktja már volt. A túlérzékenységi reakciók az ugyanazzal az antigénnel való másodszori (ill. többszöri) találkozás eredményeként alakulnak ki. A túlérzékenységi reakciókat általában négy típusba soroljuk. Az I. típusú túlérzékenységi reakciók azonnali allergiás reakciók (pl. étel- és pollenallergia, asztma, anafilaxia). A II. típusú reakciókat citotoxikus reakciók, mivel olyan antitesteket tartalmaznak, amelyek specifikusak a test bizonyos szöveteire, és ezekben a szövetekben elpusztítják a sejteket (pl. autoimmun hemolitikus anémia, Goodpasture-szindróma). A III. típusú túlérzékenységi reakciók immun komplexek által mediáltak, az antigén-antitest komplexek lerakódása (pl. vasculitis, glomerulonephritis) okoz szövetkárosodást. A IV. típusú túlérzékenységi reakciók (pl. TBC bőrtesztek, kontakt dermatitisz) késleltetettek és sejt-mediáltak; ez az egyetlen olyan túlérzékenységi reakció, amely antitestek helyett szenzibilizált T-limfocitákkal megy végbe. A túlérzékenységi reakcióktól eltérően, amelyek a szenzibilizáció után következnek be, a nem allergiás hiperszenzitivitási reakciók (pl. pszeudoallergiák) a hízósejtek aktiválódását és hisztamin felszabadulását idézik elő egy adott anyag (pl. kontrasztanyag) expozíciója után.

A gyógyszerek mind a négy típusú túlérzékenységi reakciót kiválthatják.
1. táblázat: A hiperszenzitivitási reakciók áttekintése.
A patofiziológia összefoglalása Példák
I. típus: Azonnali
  • Előre képződött IgE antitestek borítják a hízósejteket és bazofil sejteket, melyek keresztkötésbe lépnek a szabad antigénnel való érintkezés során,
  • A sejtek degranulációja hisztamin és egyéb gyulladásos mediátorok felszabadulását eredményezi,
  • Allergiás vagy anafilaxiás transzfúziós reakciók (pl. IgA-hiányos betegeknél)
  • Anafilaxia,
  • Gyógyszerreakciók (pl. penicillin, izomrelaxánsok),
  • Ételallergiák (pl. diófélék, kagyló, tojás, szója, búza),
  • Rovarcsípés-allergiák (pl. méh, darázs),
  • Inhalált vagy egyéb környezeti allergénekre adott reakciók (pl. poratkák, állatszőr, pollen, latex) → asztma, allergiás rhinitis, atópia
II. típus: Citotoxikus
  • IgM vagy IgG antitestek kötődnek specifikus szöveti típusú sejtek antigénjeihez,
  • Komplementrendszer aktiválódás és a sejtek lízise vagy fagocitózisa,
  • Antitestfüggő sejtközvetített citotoxicitás (pl. természetes killer sejtek által),
  • Az antitestek akadályozzák a normál sejtfunkciót,
  • A sejtek destrukciója:
    • Akut hemolitikus transzfúziós reakció,
    • Autoimmun hemolitikus anémia
    • Magzati és újszülöttkori hemolitikus betegség,
    • Immuntrombocitopénia (ITP),
    • Gyógyszer indukált neutropénia és agranulocitózis (pl. metimazol, szulfaszalazin, trimetoprim/szulfametoxazol által okozva),
    • Vészes vérszegénység,
  • Gyulladás:
    • Goodpasture-szindróma,
    • Reumás láz,
    • Hiperakut transzplantátum-kilökődés,
  • Károsodott sejtműködés:
    • Graves-kór,
    • Bullózus pemfigoid,
    • Pemphigus vulgaris,
    • Myasthenia gravis,
III. Típus: Immunkomplex
  • IgG antitestek kötődnek a keringő antigénekhez,
  • Immunkomplexek képződése és depozíció specifikus szövetekben,
  • A szöveti lerakódások aktiválják a komplementrendszert és neutrofileket vonzanak,
  • Neutrofil lízis vagy a sejtek fagocitózisa következik be,
  • Szérumbetegség,
  • Szérumbetegség-szerű reakció (atipikus, keringő immunkomplex érintettsége nélkül),
  • Arthus-reakció,
  • Gyógyszer okozta túlérzékenységi vaszkulitisz,
  • Hiperszenzitív pneumonitisz
  • Polyarteritis nodosa (PAN),
  • Posztstreptococcus glomerulonefritisz,
  • IgA nefropátia,
  • Membranózus nefropátia,
  • Szisztémás lupus erythematosus (SLE),
IV. Típus: Késleltetett
  • Antigén érintkezése előzetesen szenzibilizált T limfocitákkal,
  • Előzetesen szenzibilizált CD4+ T-sejtek felismerik az antigéneket az antigén-prezentáló sejteken → gyulladásos citokinek felszabadulása → makrofágok aktiválódása,
  • Előzetesen szenzibilizált CD8+ T-sejtek felismerik az antigéneket a szomatikus sejteken → sejtközvetített citotoxicitás,
  • Akut és krónikus transzplantációs kilökődés,
  • Graft-versus-host betegség,
  • Kontakt dermatitis (pl. nikkel, mérges szömörce, gumikesztyű, kozmetikumok),
  • Mantoux tuberkulin bőrteszt a latens tuberkulózis kimutatására,
  • Candida bőrteszt,
  • Gyógyszerreakciók, beleértve:
    • Stevens-Johnson szindróma,
    • Toxikus epidermális nekrolízis,
    • Eozinofíliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS),
  • Szklerózis multiplex,
  • Hashimoto-pajzsmirigy-gyulladás*
  • Rheumatoid arthritis*
  • 1-es típusú cukorbetegség*
  • *Autoantitestek jelenléte

I-es típusú reakció

Áttekintés

Patofiziológia

  1. Az IgE egy korábbi szenzibilizáció eredményeként szintetizálódik,
  2. Az antigénnel való későbbi találkozás IgE mediált reakciót eredményez a korábban szintetizált IgE antitestekkel: A szabad antigén két szomszédos IgE antitesthez kötődik (térhálósodás), amely kiváltja a sejtek degranulációját,
  3. Az IgE jellemzően az immunsejtek, például hízósejtek és bazofilek felületén lévő Fc-receptorokhoz (FcR) kötődik. Az allergén keresztkötése az IgE-vel elindítja az immunsejtek degranulációját, felszabadítva a gyulladásos mediátorokat (pl. hisztamint), amelyek azonnal hiperszenzitivitási reakciót váltanak ki,
  4. Hisztamin és más mediátorok (pl. prosztaglandin, trombocita-aktiváló faktor, leukotriének, heparin, triptáz) felszabadulása →
    • Fokozott simaizom kontrakciók + perifériás vazodilatáció + fokozott érpermeabilitás → bronchospazmus, hasi görcs és rhinitis → hipovolémia, hipoxia,
    • A kapilláris vér extravazációja → eritéma,
    • Folyadék shift az intersticiumba → ödéma, tüdőödéma,
    • Viszketés,
    • Eozinofil és neutrofil kemotaxis, amelyet bazofil és hízósejt-mediátorok indukálnak → eozinofília ; Ezek a sejtek az akut fázis lezajlása után később újabb reakciót válthatnak ki (eritéma, rinorrea, tüsszögés, köhögés, sípolás),

Keresztreaktivitás

Klinikai manifesztáció

Diagnosztika

Kezelés

Anafilaxiás reakció

Az anafilaxia egy akut, potenciálisan életveszélyes, I-es típusú hiperszenzitivitási reakció, amelynek során a hisztamin-mediátorok hirtelen IgE-közvetítéssel szabadulnak fel a hízósejtekből és a bazofil sejtekből egy kiváltó reakció hatására (pl. étel, rovarcsípés, gyógyszeres kezelés). Az anafilaktoid reakció IgE-független reakció, amely a hízósejtek közvetlen aktiválódása következtében jön létre (pl. opioidokra adott válaszként); a klinikai megjelenés és kezelés ugyanaz, mint az anafilaxia esetében. Mindkét reakció tipikus jelei és tünetei közé tartozik az urtikária, az angioödéma, a stridor, a dyspnoe, a bronchospazmus, a keringési elégtelenség (disztributív sokk), a hányás és a hasmenés. A diagnózis klinikai jellegű, és tipikus tünetek kombinációin alapul, plusz ismert vagy feltételezett kiváltó tényező jelenlétén. A gyors felismerés és kezelés kulcsfontosságú a légutak elvesztése, légzési elégtelenség vagy kardiovaszkuláris összeomlás okozta halál megelőzésében. A kezelés a kezdeti reszuszcitációs terápiákból áll, amelyek az IM adrenalin beadására, a kiváltó okok eltávolítására, a légút biztosításra és az IV folyadék bólusok adására összpontosítanak, amelyek elsőbbséget élveznek a kiegészítő kezeléssel szemben, mint például a szteroidok és az antihisztaminok.

Definíciók

Refrakter anafilaxia

Az anafilaxia terápiájára alkalmazott adrenalin adagokat mindig csak intramuszkulárisan szabad alkalmazni 1:1000 koncentrációban (szemben a szívmegállás esetében alkalmazott 1:10 000 koncentrációval). Az 1:1000 oldat IV alkalmazása aritmiákhoz vagy szívmegálláshoz vezethet.

Kiegészítő terápia

Akut menedzsment csekklista

II-es típusú reakció

Áttekintés

Patofiziológia

III-mas típusú reakció

Áttekintés

Patofiziológia

  1. Az antigén (pl. a keringésben levő gyógyszer molekulák) az IgG-hez kötődve immunkomplexet alkotnak (= antigén-antitest komplex),
  2. Az immunkomplexek lerakódnak a szövetekben, különösen az erekben → a komplement kaszkád megindulása → lizoszomális enzimek felszabadulása neutrofilekből → sejtpusztulás → gyulladás → vasculitis.

Példák

Szérumbetegség

Arthus reakció

IV-es típusú reakció

Áttekintés

Patofiziológia

T-sejt mediált reakciók.

  1. Szenzibilizáció: Az antigén a bőrbe hatol → a Langerhans-sejtek felveszik → migráció a nyirokcsomókba → szenzibilizált T-limfociták szintézise,
  2. Erupció: Ismételt érintkezés antigénnel → limfokinek és citokinek (pl. IFNγ, TNFα) szekréciója preszenzitizált T-limfociták által → makrofág-aktiváció és gyulladásos reakció a szövetben.

Példák

Allergiás kontakt dermatitisz

IV gyógyszerreakciók

Nem allergiás hiperszenzitivitás

Pszeudoallergia

Infekció indukált urtikária