Definíciók

Krisztalloidok: Kis molekulatömegű oldott anyagokat tartalmazó oldatok (pl. ásványi anyagok, dextróz),
Kolloidok: Nagyobb molekulatömegű oldott anyagokat tartalmazó oldatok (pl. albumin és keményítő),
Balanszírozott folyadékok: Olyan krisztalloid oldat, amelynek elektrolit koncentrációja nagymértékben hasonlít a plazma elektrolit koncentrációjához (pl. Ringer laktát, Hartmann-oldat),
Volumenhatás: Minél tovább marad a bevitt folyadék a keringő volumen része (az intravazális kompartmentekben), annál tovább tart a hatás, ez a volumenhatás. A volumenhatás a bevitt folyadék ozmotikus tulajdonságaitól függ, illetve attól, hogy ennek köszönhetően mely kompartmentek között oszlik meg leginkább,
Polidiszperz oldat: Olyan oldatok, melyek különböző lánchosszúságú oldott anyagból állhatnak. Minél hosszabb a molekula, annál kevésbé mobilis a sejtmembránon keresztül,
Plazma expander: Olyan oldatok, amelyek a bevitt volumenüknél nagyobb volument képesek az intravaszkuláris térbe mobilizálni.

Ozmolaritás vs. tonicitás

Ozmolalitás: Az oldott részecskék koncentrációja az oldat tömegegységére vonatkoztatva (mOsm/kg); előnyben részesített kifejezés a biológiai rendszerek ozmotikus nyomásának leírására,
Ozmolaritás: Az oldott anyagok koncentrációja az oldószer térfogategységére vonatkoztatva (mOsm/l); a klinikai gyakorlatban gyakran felcserélhető az ozmolalitással. Ennek oka, hogy a legtöbb biológiai folyadék esetében 1 kg 1 l-nek felel meg,

A parenterális folyadékok ozmotikus nyomásának leírására használt kifejezés,
Figyelembe vesz minden ozmotikusan aktív részecskét, beleértve azokat is, amelyek a sejtekbe jutnak (pl. glükóz, karbamid),

Tonicitás: Az extracelluláris folyadék azon képessége, hogy olyan ozmotikus grádienst hozzon létre, amely a víznek az intracelluláris kompartmentbe való be- vagy onnan való kiáramlását eredményezi; nem mérhető és nincs mértékegysége,

Olyan részecskék ozmotikus hatását tükrözi, amelyek nem tudnak könnyen átjutni a sejtmembránokon, azaz a hatékony ozmotikus nyomásgrádienst,
Leírja, hogy mi történik egy sejt egyensúlyával, ha egy bizonyos oldatba helyezzük. Például a hipertóniás oldatok hatására a sejtek zsugorodnak, míg a hipotóniás oldatok hatására megduzzadnak és szétesnek.

A parenterális oldat ozmolaritása figyelembe veszi az összes oldott anyag koncentrációját, beleértve azokat is, amelyek intracellulárisan deponálódnak (pl. a dextróz). Az oldat tonicitását azok az oldott anyagok határozzák meg, amelyek nem jutnak be a sejtbe, és ezért ozmotikusan aktívak (pl. nátrium, kálium).

Krisztalloid oldatok

Áttekintés

Vizes oldatok elektrolitokkal, amelyek különböző koncentrációban vannak jelen,
A kórházi környezetben leggyakrabban használt folyadékok,
A krisztalloidok növelik az intravaszkuláris térfogatot; hogy ezt milyen mértékben teszik, az a tonicitásuktól függ (a folyadék kompartmentekre gyakorolt hatásuk),
Az oldat kiválasztása a kezelés céljai és a beteg jellemzői alapján történik.

Típusok

Izotóniás krisztalloidok:

A legalkalmasabbak a folyadék reszuszcitációhoz,
Fenntartó terápiaként a kevert izotóniás (azaz glükózt tartalmazó) oldatokat részesítik előnyben,

Hipotóniás krisztalloidok: A hipotóniás krisztalloidok használhatók a szabad vízhiány korrigálására és fenntartó terápia gyanánt, ha szabad vízveszteség áll fenn,
Hipertóniás sóoldatok: A hipertóniás sóoldatokat a gyors ozmotikus változások veszélye miatt rendkívül óvatosan kell alkalmazni,
Kevert krisztalloidok:

Dextróz sóoldatokban,
Izotóniás bikarbonát (1,3% NaHCO^-₃) (a tonicitást a Na⁺ és a HCO^-₃ koncentrációja határozza meg),

Koncentrált krisztalloidok:

8,4% nátrium-bikarbonát,
50% dextróz vízben.

1. táblázat: Izotóniás IV krisztalloidok.
	Normál sóoldat (0,9%)	Ringer laktát
Összetétel és ozmolaritás	Na⁺: 154 mEq/l, Cl^-: 154 mEq/l, Ozmolaritás: 308 mOsm/l,	Na⁺: 130 mEq/l, Cl^-: 109 mEq/l, K⁺: 4 mEq/l, Ca²⁺: 2,7 mEq/L (1,35 mmol/l), Laktát (HCO^-₃): 28 mEq/l (a laktát a májban bikarbonáttá metabolizálódik, ami ellensúlyozza az acidózist), Ozmolaritás: 273 mOsm/l,
Hatása a folyadék kompartmentekre	Extracelluláris volumen ↑ Nincs változás az intracelluláris volumenben,	Extracelluláris volumen ↑ Minimálisan emelkedett intracelluláris volumen, Balanszírozott oldat: Enyhe pufferhatás, amely ellensúlyozza az acidózist,
Klinikai felhasználás	Folyadék reszuszcitáció, Folyadékfenntartó terápia, A hipovolémiás hiponatrémia kezelése (nem súlyos esetek), Oldószer intravénás gyógyszerekhez,	Folyadék reszuszcitáció, Folyadékfenntartó terápia,
Rizikó	Hiperklorémiás acidózis, Volumen terhelés,	A laktát felhalmozódása májelégtelenségben (nátrium-laktátot tartalmaz), Esetleg hiperkalémia, Kalciumot tartalmaz, Volumen terhelés.

2. táblázat: Hipotóniás IV krisztalloidok.
	Dextróz oldatok	Hipotóniás krisztalloidok
Összetétel és ozmolaritás	5%-os dextróz vízben (D5W): Dextróz: 5 g/dl, Ozmolaritás: 252 mOsm/l, 10%-os dextróz vízben (D10W): Dextróz: 10 g/dl, Ozmolaritás: 505 mOsm/l,	0,45% NaCl (½NS): Na⁺: 77 mEq/l, Cl^-: 77 mEq/l, Ozmolaritás: 154 mOsm/l, 0,22% NaCl (¼NS): Na⁺: 39 mEq/l, Cl^-: 39 mEq/l, Ozmolaritás: 78 mOsm/l,
Hatása a folyadék kompartmentekre	Extracelluláris volumen ↑ Intracelluláris volumen ↑
Klinikai felhasználás	A szabad vízhiány (hipernatrémia) korrekciója, Fenntartó folyadékterápia speciális esetekben, IV gyógyszerek oldószere (pl. noradrenalin infúzió),	A szabad vízhiány (hipernatrémia) korrekciója, Fenntartó folyadékterápia speciális esetekben,
Rizikó	Hiponatrémia, Agyödéma, Tüdőödéma, Hiperglikémia, Hipokalémia,	Hiponatrémia, Agyödéma, Tüdőödéma.

A hipotóniás oldatokkal végzett fenntartó folyadékterápia iatrogén hiponatrémiát és agyödémát okozhat.

3. táblázat: Hipertóniás IV krisztalloidok.
	3% NaCl	5% NaCl
Összetétel és ozmolaritás	Na⁺: 513 mEq/l, Cl^-: 513 mEq/l, Ozmolaritás: 1027 mOsm/l,	Na⁺: 856 mEq/l, Cl^-: 856 mEq/l, Ozmolaritás: 1711 mOsm/l,
Hatása a folyadék kompartmentekre	Intracelluláris volumen ↓ Extracelluláris volumen ↑
Klinikai felhasználás	Hiponatrémia (általában súlyos), Az agyi ödéma kezelése (ld. "ICP menedzsment"),
Rizikó	Ozmotikus demielinizációs szindróma.

Hipertóniás sóoldat adása esetén gyakori plazma-Na⁺ szint ellenőrzést kell végezni, mert a plazma Na⁺-szintjének gyors emelkedése ozmotikus demielinizációs szindrómát okozhat.

Kevert krisztalloidok

Dextróz sóoldatokban:

Összetétel és ozmolaritás:

5% dextróz 0,9% NaCl-ban (D5NS); izotóniás: dextróz: 5 g/dl; Na⁺: 154 mEq/l; Cl^-: 154 mEq/l; ozmolaritás: 560 mOsm/l,
5% dextróz 0,45% NaCl-ban (D5½NS); hipotóniás: dextróz: 5 g/dl; Na⁺: 77 mEq/l; Cl^-: 77 mEq/l; ozmolaritás: 406 mOsm/l,

Klinikai felhasználás:

Folyadékpótló terápia,
Folyadékfenntartó terápia,

Izotóniás bikarbonát (1,3% NaHCO₃): A tonicitást a Na⁺ és a HCO^-₃ koncentrációja határozza meg,

Izotóniás balanszírozott oldat, amelyet 150 ml 8,4%-os NaHCO₃ hozzáadásával állítanak elő 850 ml D5W-hez vagy steril vízhez (teljes térfogat = 1 l),
Összetétel és ozmolaritás:

Na⁺: 150 mEq/l; HCO^-₃: 150 mEq/l; ± dextróz 42,5 g/l,
Ozmolaritás:

Ha oldószerként D5W-t használnak: 514 mOsm/l,
Ha steril vizet használnak: 300 mOsm/l,

A kezelés gyakori beállítása (HCO^-₃ és pH-szintek ellenőrzése): Bikarbonát-deficit = 0,4 × kg × (kívánt bikarbonát - mért bikarbonát-szint). A kívánt bikarbonát a beteg igényeitől függően változhat,
Klinikai felhasználás:

A súlyos metabolikus acidózis korrekciója: A bikarbonát alkalmazása a metabolikus acidózis kezelésében továbbra is ellentmondásos; a bikarbonát alkalmazására vonatkozó pH-határértékek gyakran a klinikai forgatókönyvtől függően változnak. Általában a bikarbonátot akkor használják, ha a plazma pH valóban nagyon alacsony (pl. pH ≤7,1),
Vizelet alkalizálás: Bizonyos gyógyszerek toxicitásának csökkentésére (pl. szalicilát-toxicitás, kemoterápia, intravénás kontrasztanyag),
Valódi HCO^-₃ hiányban megfontolandó (pl. hasmenés vagy metabolikus acidózissal és hiperkalémiával járó tubuláris acidózis),

Rizikók:

Metabolikus acidózis,
Hipernatrémia,
Hiperglikémia,
Nem adható kalciumtartalmú oldatokkal együtt.

A kevert oldatok tonicitását a membránokon szabadon át nem jutó oldott anyagok (pl. Na⁺ és Cl^-) koncentrációja határozza meg.

Koncentrált krisztalloidok

8,4%-os nátrium-bikarbonát: 8,4 g/dl (1 mEq/ml) NaHCO₃-t tartalmazó oldat; általában 50 ml-es ampullákban kapható (50 mEq),

Összetétel és ozmolaritás: Na⁺: Na⁺: 1 mEq/ml; HCO^-₃: 1 mEq/ml; ozmolaritás: 2000 mOsm/l,
A kezelést a beteg bikarbonát igényeihez kell igazítani,
Klinikai alkalmazások:

Na⁺-csatorna blokkoló toxicitás (pl. TCA-túladagolás) antidótuma,
Súlyos metabolikus acidózis (pl. arreszt időszak alatt, hiperglikémiás krízis során)

Rizikók:

Metabolikus alkalózis,
Hiponatrémia,
Nem adható kalciumtartalmú oldatokkal együtt,

50%-os dextróz vízben (D50W): Általában 25 ml-es (12,5 g dextróz) vagy 50 ml-es ampullákban (25 g dextróz) kapható,

Klinikai alkalmazások:

A hipoglikémia gyors kezelése,
A hiperkalémia kiegészítő kezelése inzulinnal kombinálva,

Rizioló: Hiperglikémia.

Kolloid oldatok

Áttekintés

Nagy molekulatömegű anyagok, amelyek többnyire az intravaszkuláris térben maradnak, és így onkotikus nyomást hoznak létre,

Természetes kolloidok: Albumin, friss fagyasztott plazma (FFP),
Mesterséges kolloidok: Zselatinok, dextránok, hidroxietil-keményítő (HES),

A kolloidok volumenhatása nagyobb, mint a krisztalloidoké, mert növelik az onkotikus nyomást
Ne használj rutinszerűen kolloidokat folyadékpótlásra.

Típusok

Természetes kolloidok:

25% Humán albumin: Na⁺: 130-160 mEq/l; K⁺: <2 mEq/l; albumin: 25 g/dl; ozmolaritás: 312 mOsm/l (50 ml-es injekciós üvegben 12,5 g vagy 100 ml-es injekciós üvegben 25 g albuminnal),

Indikációk:

Cirrózis: Például spontán bakteriális peritonitis, paracentézis, hepatorenális szindróma,
Kritikus állapotú betegek: Például ARDS, súlyos égési sérülések, hipovolémiás állapot, szepszis és szeptikus sokk,
Egyéb: Például diuretikum-rezisztens nefrotikus szindróma, hemodialízis és plazmaferezis során cserefolyadékként,

Hatás a folyadék kompartmentekre: Növeli az extracelluláris volument,
Mellékhatások:

Volumen terhelés,
Allergiás reakciók,
Sokba kerül,

Friss fagyasztott plazma (FFP):

Indikációk:

Warfarin túladagolás,
Alvadási faktorhiány (pl. májcirrózis, DIC),
Plazma szubsztitúció (masszív transzfúzió esetén),

Figyelembe kell venni az AB0-kompatibilitást,

Mesterséges kolloidok: A mesterséges kolloidok alkalmazása ellentmondásos, mert az előnyük a krisztalloidokkal szemben nem bizonyított, és mellékhatásaik (pl. koagulopátia) bizonyos kockázatokat jelentenek,

Hidroxietil-keményítő (HES): Amilopektinből (erősen elágazó keményítő) származik. Az alfa-amiláz bontja,
Dextrán: Erősen elágazó poliszacharid molekulák,
Zselatinok: A kollagén hidrolízisével szintetizálódnak.

Kerüld a kolloidok alkalmazását, kivéve, ha szakember utasít vagy vagy az alkalmazásra speciális körülmények között kerül sor (pl. cirrózis esetén albumin).

A 0 negatív vércsoportú egyének univerzális donorok. Az AB pozitív vércsoportú egyének pedig univerzális recipiensek.

Friss fagyasztott plazma transzfúziója esetén az 0 vércsoportú egyének univerzális recipiensek (az 0 vércsoportú plazma A és B antitesteket tartalmaz), az AB vércsoportú egyének pedig univerzális donorok (az AB plazma nem tartalmaz A és B antitesteket).

Az univerzális VVT donor vércsoportja 0. Az univerzális plazmadonor vércsoportja AB.

Folyadék reszuszcitáció

A parenterális folyadékterápia módja

Vénabiztosítás: Az IV utat leggyakrabban folyadék és/vagy gyógyszerek bejuttatására használják,
Intraosseális (IO) hozzáférés: Nehéz/elzáródott perifériás vénák esetén az IO utat előnyben kell részesíteni a centrális vénás úttal szemben, ha reszuszcitációra kerül a sor. Mivel az első próbálkozásnál nagyobb az esély a sikerre (85% vs. 60%) és az eljárás időtartama rövidebb (2 perc vs. 8 perc). A perifériás vénás hozzáférés létrehozására tett három sikertelen kísérlet után IO utat kell létrehozni,
Centrális vénabiztosítás:

A centrális vénás katéterek hosszabbak, ezért a bennük levő áramlás alacsonyabb, mint az azonos lumenátmérőjű perifériás vénás katétereké. A speciális, nagy furatú centrális vénás katéterekkel sokkal nagyobb áramlási sebesség érhető el (pl. nagy átfolyású Hickman-katéterek, Shaldon-katéterek). Például egy egylumenes, 16G átmérőjű centrális vénás katéter maximális áramlási sebessége 56 ml/perc, mivel 20 cm hosszú, de egy ugyanekkora átmérővel bíró (16G) perifériás vénás katéter, mivel 5 cm hosszú, 196 ml/perc maximális áramlási sebességet tesz lehetővé,
Indikációk:

Folyadék reszuszcitáció nehéz/összeomlott perifériás vénákkal rendelkező betegnél (ha az IO-hozzáférés nem kivitelezhető),
Hemodinamikai monitorozás: Centrális vénás nyomásmérés, tüdőartéria katéterezés,
Vénát irritáló anyagok beadása: Vazopresszorok, kemoterápiás gyógyszerek, hosszan tartó parenterális táplálás,

Intravaszkuláris katéterrel összefüggő fertőzések megelőzésére irányuló intézkedések kezdeményezése, (pl. CLABSI),
A behelyezés technikája a Seldinger-technikán alapul: A Seldinger-technika olyan technika, amellyel egy kis nyíláson keresztül biztonságos hozzáférést biztosíthatunk egy testlumenhez vagy üreghez (pl. ér, légcső, mellkasfal). Ehhez egy keskeny, félmerev bevezető eszközt (pl. tűt, trokárt vagy vezetődrótot) használunk a nyílásba való behatoláshoz, majd egy szélesebb, rugalmas csövet (pl. érkatétert, endotracheális csövet, mellkasi drént) csúsztatunk a bevezető eszközre, megkönnyítve annak belépését a lumenbe vagy az üregbe. A merev bevezetőt ezután eltávolítjuk,

Egy speciális, széles furatú tűt (trokár) vezetnek be a v. jugularisba, a v. subclaviába vagy a v. femoralisba ultrahangos vezérlés mellett vagy anélkül,
A trokár bevezetését követően egy vezetődrótot vezetünk rajta keresztül a kiválasztott vénába,
A tűt eltávolítjuk, miközben a vezetődrótot a helyén tartjuk, majd a centrális vénás katétert a vezetődrót fölé vezetjük,
Miután a centrális vénás katéter a helyén van, a vezetődrótot lassan eltávolítjuk,
A centrális vénás katéter megfelelő pozicionálása (v. jugularis vagy v. subclavia megközelítés esetén):

A katéter hegyét az EKG elvezetések segítségével, a P-hullámban bekövetkező változások megfigyelésével helyesen pozícionáljuk a vena cava superiorban,

Mivel a katéter hegye megközelíti a jobb pitvarban lévő szinuszcsomót, a tűhegy elektromos jelei felerősítik a szinuszcsomóból érkező szignálokat, és növelik a p-hullám amplitúdóját. A katétert addig kell visszahúzni, míg a p-hullám normalizálódik, majd további 3 cm-t, hogy a katéter hegye megfelelő pozícióba kerüljön, közvetlenül a jobb pitvar felett, a v. cava superiorban,

A centrális vénás katéter elhelyezése után mellkasi röntgenfelvételt kell készíteni a pneumothorax kizárására.

Az áramlási sebességet a Poiseuille-törvény írja le: Az áramlási sebesség 16-szor alacsonyabbá válik, ha a lumen átmérője a felére csökken, de megduplázódik, ha a katéter hossza a felére csökken!

4. táblázat: A folyadékterápia lépései.
Lépések	Változók
1. Válaszd ki a folyadék típusát	Ringer laktát (a legtöbb esetben ez az előnyben részesített szer), Normál sóoldat,
2. Határozd meg az infúzió sebességét és mennyiségét	Standard terápia: Felnőttek: 100-200 ml 5-10 perc alatt VAGY 250-500 ml 15-20 perc alatt, Gyermekek: 5-15 ml/kg 5-10 perc alatt, Mini-terápia: 100 ml 1 perc alatt,
3. Határozd meg a célt	A terápiára adott jó válasz jelei: ≥10-15%-os perctérfogat vagy löktérfogat növekedés, ∼12%-os pulzusnyomás változás, Vitális jelek: A szisztolés vérnyomás emelkedése, A szívfrekvencia és a légzésszám normalizálódása, A vizeletmennyiség ≥0,5 ml/kg/óra növekedése,
4. Határértékek megállapítása	A volumen terhelés klinikai jelei, Objektív paraméterek: pl. a CVP emelkedjen 2 Hgmm-rel, a perctérfogat emelkedése nélkül.

5. táblázat: Folyadék reszuszcitáció.
	Hemodinamikailag instabil betegeknek	Hemodinamikailag stabil betegeknek
Indikációk	Hipovolémiás sokk, A disztributív sokk iniciális kezelése, és egyes esetekben a preload-függő kardiogén sokk vagy obstruktív sokk kezelése,	Olyan betegek számára, akiknél enyhe vagy középsúlyos hipovolémia áll fenn, illetve közvetlen sokkveszély állhat fenn, ha a folyadékveszteség folytatódik, A terápia optimalizálása a sokk stabilizálása után (vagyis olyan betegek számára, akik már folyadék terápiában részesülnek, de intracellulárisan még dehidráltak), Olyan betegek számára, akik nem reagálnak az orális rehidrációs stratégiákra (pl. súlyos hányás miatt),
Folyadék terápia	Glükóz mentes izotóniás folyadék bólusok (15 percen belül, szükség szerint ismételve), Felnőtteknél 500-1000 ml bólus 0,9% NaCl vagy Ringer laktát, gyermekeknél 10-20 mg/kg IV bólus, Szükség szerint ismételhető, fontold meg a vazopresszorok és/vagy inotropok adását, Ne hagyd figyelmen kívül a sokk egyéb etiológiáit (pl. kardiogén sokk, disztributív sokk, obstruktív sokk), Adj vérkészítményt, ha a hipovolémia vérzés miatt következett be,	Mérd fel a volumen terhelés kockázati tényezőit, Értékeld a folyadékra adott élettani választ, Válaszd ki a folyadék típusát (pl. krisztalloid vagy kolloid, balanszírozott vagy nem balanszírozott folyadék), Felnőttek: 100–200 ml 5–10 perc alatt, vagy 250–500 ml 15–20 perc alatt, Gyermekek: 5–15 ml/kg 5–10 perc alatt, Tűzz ki célt (pl. hemodinamikai paraméterek stabilizálása), Határozz meg limitációt (pl. volumen terhelés alapján), Szükség szerint ismételd meg a folyadék adást a hemodinamikai válasz alapján, A folyadék reszuszcitációra adott nem megfelelő válasz jelei a következők: Tartósan megnövekedett pulzusszám, Alacsony vérnyomás, Alacsony centrális vénás nyomás, Alacsony vizelet produkció (<0,5 ml/kg/óra),
Következő lépések	Optimalizáld a terápiát; folytasd a hemodinamikailag stabil betegek kezelését, A sokkos betegeknél szükség van a hemodinamikai paraméterek, például a pulzus, az artériás középnyomás (MAP), a centrális vénás nyomás, a laktát és a vizeletmennyiség monitorozására,	Kezdj orális vagy entrális táplálást, amint lehetséges, Szükség szerint folytasd kiegészítő vagy fenntartó folyadék terápiával.

Fenntartó folyadékterápia

Cél: A megfelelő hidratáció és szervi perfúzió fenntartása (szervtámogatási fázis) a reszuszcitáció után,
Indikációk: Olyan betegeknek, akik nem tudják vagy nem engedik, hogy napi folyadékszükségletüket enterálisan fedezni,
A folyadékbevitel megközelítése:

Elsővonalbeli folyadék minden korcsoportban: Izotóniás krisztalloidok dextrózzal az éhezés okozta ketózis megelőzésére (pl. D5NS). Egyes betegeknél nagyobb az éhezési ketózis kockázata (pl. az alkoholfogyasztási zavarban ). A balanszírozott oldatok számos vizsgálatban előnyösnek bizonyultak az NS-hez képest. Nem egyértelmű azonban, hogy előnyösebbek-e a mortalitás csökkentésében,
Válts glükóz nélküli izotóniás krisztalloidokra, amint a beteg megkaphatja a speciális nutricionális támogatást,
Fokozott fenntartó folyadékszükséglet: Láz, tachypnoe,
Csökkent fenntartó folyadékszükséglet: Ha a volumen terhelés kockázati tényezői jelen vannak (pl. pangásos szívelégtelenség, oliguriás veseelégtelenség),

Következő lépések: Amint a beteg hemodinamikailag stabil az enterális vagy orális bevitel mellett, folytasd az intravénás folyadékkezelés de-eszkalációját.

A legtöbb, fenntartó folyadékterápiát igénylő beteg esetében a dextrózt tartalmazó izotóniás krisztalloidokban az ésszerű választás, mert megelőzi az éhezés okozta ketózist és az iatrogén hiponatrémiát. Az dextrózzal alkalmazott oldatok azonban önmagukban nem elégítik ki a beteg táplálkozási igényeit.

Ha káliumot adunk az oldathoz, azt nem lehet perifériásan >10 mEq/óra vagy centrálisan >40 mEq/óra sebességgel infundálni, mivel a kálium koncentráció túl gyors emelkedése aritmiákat okozhat.

Komplikációk

Volumen terhelés

Leírás: Az IV volumen alkalmazása csak akkor javítja a hemodinamikai paramétereket, ha a szív preloadja a Frank-Starling-görbe emelkedő szakaszán van. Ezen a szakaszon túl bármilyen folyadékbevitel ödémát eredményez,

Speciális betegcsoportok: Például idős, gyermek- vagy terhes betegek,
Akut betegség: Például kritikus betegség, alultápláltság, ödémás állapotok (pl. dekompenzált cirrózis, nefrotikus szindróma, szívelégtelenség),
Krónikus betegség: Például CKD, kardiopulmonális betegségek (pl. kardiomiopátia, COPD),
Iatrogén: Például vérkészítmények transzfúziója, folyadék kúszás,

Tünetek: A hipervolémia klinikai jelei (pl. szörtyzörejek),
Menedzsment:

Csökkentsd az infúzió sebességét (a kezelés de-eszkalációja), és lehetőség szerint korlátozd az orális folyadékbevitelt,
Szükség szerint légzéstámogatás (ld. "Respirációs támogatás akut szívelégtelenségben"),
Folyadékürítés:

Diuretikumok: Például kacsdiuretikumok (ld. "Diuretikum terápia akut szívelégtelenségben"),
A korai vesepótló terápia indikációi:

Nehezen kezelhető elektrolit imbalansz,
Életveszélyes folyadék akkumuláció,
Refrakter oliguria,
Már ECMO-n lévő beteg.

Hiperklorémiás metabolikus acidózis

Általában nagy mennyiségű Cl^- tartalmú oldatok (pl. normál sóoldat) használata okozza,
Menedzsment:

Csökkentsd az infúzió sebességét (a kezelés de-eszkalációja),
Váltás balanszírozott oldatokra (pl. Ringer laktát).

Elektrolit imbalansz

Hiponatrémia: Okai közé tartozik a hipotóniás oldatok használata, SIADH, hipervolémiás hiponatrémia és a diuretikumok (pl. tiazidok) használata,
Hipernatrémia:

Szabad vízhiány és esetleg nagy mennyiségű oldott anyag beadása okozza,
Kezelése hipotóniás oldatokkal és orális/parenteralis vízzel.

6. táblázat: A volumen státusz klinikai értékelése.
Volumen státusz	Klinikai megnyilvánulások
Hipovolémia (folyadék deficit)	Jelentős dehidratáció klinikai jelei (pl. száraz nyálkahártya), Sokk és a rossz perifériás perfúzió egyéb jelei lehetnek jelen, Ortosztázis, Oliguria (pl. a prerenális veseelégtelenség jeleként), Centrális vénás nyomás és juguláris vénás nyomás ↓ Válasz a volumen bevitelre,
Euvolémia (folyadék egyensúly)	Nincs jele hipovolémiának vagy hipervolémiának,
Hipervolémia (volumen terhelés)	Centrális vénás nyomás és juguláris vénás nyomás ↑ Tüdőödéma vagy szörtyzörejek, Aszcitesz és/vagy effúziók (pl. pleurális), Juguláris véna disztenzió, Anasarca vagy alsó végtagi ödéma, Súlygyarapodás, Oliguria vagy anuria (pl. renális- vagy posztrenális vesselégtelenség vagy szívelégtelenség).

Volumen pótlási stratégiák

Definíciók

Ozmolaritás vs. tonicitás

Krisztalloid oldatok

Áttekintés

Típusok

Kevert krisztalloidok

Koncentrált krisztalloidok

Kolloid oldatok

Áttekintés

Típusok

Folyadék reszuszcitáció

A parenterális folyadékterápia módja

Fenntartó folyadékterápia

Komplikációk

Volumen terhelés

Hiperklorémiás metabolikus acidózis

Elektrolit imbalansz