A keringési rendszer

Az erek a keringési rendszer szerves részét képezik. Az erek öt típusa (a keringés sorrendjében): artériák, arteriolák, kapillárisok, venulák és vénák. A nagy erek (azaz az artériák és a vénák) elsődleges funkciója a vér szállítása a szívbe és a szívből, míg a kisebb erek (pl. a kapillárisok) a sejtek és a vér közötti anyagcserét biztosítják. Az artériák oxigénben gazdag vért szállítanak a szívből a perifériára. Amint elérnek egy szervet vagy végtagot, a lumenük arteriolákra szűkül, majd végül számos apró kapillárisra oszlanak (kapilláris ágy), amely lehetővé teszi az oxigén és a tápanyagok szállítását a környező szövetekbe. A kapilláris ágytól távolodva a posztkapilláris venulák vénákká egyesülnek, amelyek az oxigénben szegény vért visszaszállítják a szívbe. Mind az artériák, mind a vénák ugyanabból a három szövetrétegből állnak: Tunica intima, tunica media és tunica adventitia. Az artériák lényegesen több simaizmot tartalmaznak, mint a vénák (különösen a tunica mediában), szemben a vénákkal, ahol a simaizom réteg vékonyabb, ugyanakkor a tunica intimában billentyűket tartalmaznak. A kapillárisok teljes egészében endotélrétegből állnak, bazálmembránnal vagy anélkül. A kapillárisoknak három különböző típusa létezik (folytonos, fenesztrált és szinuszoidális), amelyek mindegyike különbözik az áteresztőképesség és a funkció tekintetében. Az ereket együttesen érrendszernek nevezzük, és a szívvel együtt alkotják a keringési rendszert vagy szív- és érrendszert.

A nagy erek tulajdonságai

A nagy erek artériákból és vénákból álló csoport, amelyek három mikroszkópos falréteggel rendelkeznek.

1. táblázat: A nagy erek rétegei.
Rétegek (a lumentől kifelé) Alréteg Komponens Funkció
Tunica intima (intima)
  • Endotélium
  • Egyetlen réteg lapos endotél sejtekkel, amely egy bazálmembránon van,
  • Diffúziós gát: A nagy erekben az endotélsejtek közötti szoros kötések megakadályozzák a makromolekulák diffúzióját az endotélen keresztül a szubendoteliális rétegbe,
  • Szelektív permeabilitás, amelyet a negatív töltésű glikokálix tesz lehetővé,
  • Az extracelluláris mátrix (ECM) szintézise:
    • Adhézió (pl. leukocita extravazáció): Az endotél általában megakadályozza a vérsejtek adhézióját, de stimulációt követően kifejezhet specifikus receptorokat, és elősegítheti a sejtek adhézióját,
    • Koaguláció: Az ép endotél gátolja a véralvadást, például prosztaciklin kiválasztásával, míg a sérült endotél serkenti azt (pl. a von Willebrand-faktor kiválasztásával),
    • Érátmárő,
    • Angiogenezis (a VEGF-en keresztül),
  • Szubendoteliális réteg: Az ateroszklerotikus érelváltozások általában ezt a réteget érintik,
  • ECM,
  • A primer hemosztázis aktiválása: A szubendoteliális réteg ECM-je számos más molekula mellett kollagént is tartalmaz. Az endotél sérülése és a szubendoteliális réteg expozíciója esetén az exponált kollagén a von Willebrand-faktorral reagálva aktiválja az primer hemosztázist,
  • Belső elasztikus réteg: Technikailag a tunica intima része, de a tunica media simaizomsejtjei által termelt rugalmas rostokból áll,
  • Elasztikus rostok,
  • Az intraluminális fluktuáció kiegyenlítése,
Tunica media (media)
  • Izomréteg,
  • Simaizom: Az izomréteg szakítószilárdsága az elhelyezkedésétől, méretétől és az ér funkciójától függően változik,
  • Kis mennyiségű ECM,
  • Szabályozza a lumen méretét és ezáltal a vaszkuláris rezisztenciát (a Poiseuille-törvénynek megfelelően),
  • ECM-et és rugalmas rostokat termel a belső rugalmas réteg számára,
  • Külső rugalmas réteg: Ez a réteg általában csak a nagy artériákban van jelen,
  • Elasztikus rostok,
  • Elaszticitás,
Tunica adventitia (externa/adventitia)
  • Nincsenek alrétegek.
  • Kötőszövet (rugalmas és kollagén rostok),
  • Az ereket a szomszédos struktúrákhoz rögzíti,
  • Érspecifikus vérellátást (vasa vasorum), idegeket és nyirokelvezetést tartalmaz a nagy erekben.

Az artériák jellemzői

2. táblázat: Az artériák típusai.
Elasztikus artériák Muszkuláris artériák
Lokalizácjó
  • A szívhez közeli erek (aorta, truncus pulmonalis és azok nagy ágai),
  • A szívtől távolabbi erek (pl. a. brachialis, a. femoralis)
A tunica media összetevői
  • Elsősorban rugalmas rostok,
  • Elsősorban simaizom rostok,
Funkció
  • Tompítja a szív bal kamrai összehúzódásának energiáját a szisztolé során → csillapítja a pulzáló áramlást, hogy csökkentse a szisztolé és diasztolé közötti vérnyomáskülönbséget,
N/A

A vénák jellemzői

Különbség az artériák és vénák között

3. táblázat: Különbség az artériák és a vénák között.
Karakterisztika Artéria Véna
Vérnyomás
  • Magas,
  • Alacsony,
Lumen méret
  • Relatív alacsony,
  • Relatív nagy,
A rétegek jellemzői Intima
  • Nincsenek billentyűk
  • Billentyűket képez a retrográd véráramlás megakadályozására,
Média
  • Itt a legvastagabb az izomréteg,
  • Az artéria típusától függően több simaizomsejtet vagy rugalmas rostot tartalmazhat,
  • Itt kevesebb simaizom sejt van,
  • Hiányzik a külső rugalmas réteg,
Adventícia
  • Viszonylag vékony,
  • Vastag a többi réteghez képest.

A kis erek tulajdonságai

Mikrocirkuláció

Arteriolák

Metarteriolák

Kapillárisok

4. táblázat: A kapillárisok jellemzői.
Kapilláris típus Lokalizáció Struktúra Szállítási tulajdonságok
Folytonos kapillárisok
  • A legtöbb szervben predomináns kapilláris típus,
  • Az endothelium csaknem teljes csatornát képez, csak szabálytalan nyílások vannak benne,
  • A szabálytalan nyílások részben lehetővé teszik a paracelluláris szállítást,
  • Az áteresztőképesség a különböző szervek között változik (pl. a vázizomzatban az áteresztőképesség elég nagy a kis molekulák, például a glükóz számára). A legtöbb molekula transzcellulárisan szelektív transzporton keresztül transzportálódik,
Fenesztrált kapillárisok
  • Szekréciós vagy reszorpciós szervek (pl. vékonybél, vese, endokrin mirigyek),
  • Az endotél fenesztrációkat tartalmaz, amely lehetővé teszi a sejten keresztüli (transzcelluláris) transzportot,
  • A nyílásokat egy negatív töltésű membrán (glycocalyx) fedi át,
  • A víz és hidrofil molekulák számára átjárható,
  • A plazmafehérjék áthaladása nehézkes negatív töltésük miatt.
Szinuszoid kapillárisok (nem folyamatos)
  • Máj, csontvelő, méhlepény és lép,
  • Az endotéliumon nagy transzcelluláris pórusok vannak, amelyek némelyikéből még a bazálmembrán is hiányzik,
  • Makromolekulák átjutása,
  • A szinuszoid kapillárisok nem folytonos falszerkezetüknek köszönhetően lehetővé teszik például a csontvelőben termelt sejtek vérbe jutását.
1. ábra: A kapillárisok típusai.
Az endothelium alkotja a vér-agy gát egy részét. Az endotélsejtek közötti sűrű, szoros kötések (tight junkció) megakadályozzák a paracelluláris szállítást az agyi kapillárisokon keresztül.

Venulák

Hemodinamika

A keringési rendszerben a nyomás, az áramlás és az ellenállás viszonyát az alábbi képlettel fejezzük ki: ΔP = Q × R, ahol ΔP = nyomásgrádiens (egyenértékű a MAP-al), Q = véráramlás (egyenértékű a CO-val), R = vaszkuláris rezisztencia (egyenértékű a TPR-el). Ez hasonló Ohm törvényéhez: ΔV = IR (feszültségváltozás = áram × ellenállás).

Véráramlás

A véráramlás a szív pumpafunkciójának következményeként jön létre, amelynek egy perc alatt körbeforgó egysége a perctérfogat (CO).

A kapillárisok teljes keresztmetszeti területe az összes erek közül a legnagyobb (4500–6000 cm2), ezért az itt tapasztalható áramlás a legkisebb (0,03 cm/s). Másfelől ehhez képest az aorta keresztmetszeti területe a legkisebb (3-5 cm2), mégis itt a legnagyobb az áramlási sebesség (40 cm/s).

Laminális és turbulens áramlás

Az erekben a vér áramlása lehet laminális vagy turbulens, az erek falának simaságától, a vér viszkozitásától, a vér sebességétől és a lumen átmérőjétől függően.

Vaszkuláris rezisztencia

Áttekintés

Poiseuille törvény

A Hagen-Poiseuille törvény egy olyan áramlásdinamikai összefüggés, amely az érellenállás (R), az erek hossza (L) és sugara (r), valamint a vér viszkozitása (η) közötti kapcsolatot írja le: R = 8ηL / (πr4).

Az érrendszeri szűkület (pl. koronária-betegség) jelentősen növeli a szisztémás érellenállást. Amikor az ér hossza és a vér viszkozitása állandó marad, a szisztémás érellenállás és az ér sugara közötti összefüggés R ∼1/r4-re egyszerűsíthető. Ha a sugár 50%-kal csökken, akkor R = 1/(0,5 × r)4 → 1/(0,0625 × r4) → 16/r4, vagyis a rezisztencia a 16-szorosára nő (1600%).

Soros és párhuzamos áramkörök

Az erek teljes ellenállása attól függ, hogy ezek az erek soros vagy párhuzamos körökben vannak-e elrendezve.

5. táblázat: Soros és párhuzamos kapcsolások.
Soros elrendezés Párhuzamos elrendezés
Definíció
  • A teljes ellenállás az egyes ellenállások összege (Rx = R1 + R2 + R3... + RN),
  • A teljes ellenállás nagyobb, mint az egyes ellenállások,
  • A véráramlás azonos az összes sorban kapcsolt érben megegyezik,
  • A teljes ellenállás az egyes ellenállások reciprokjának összege (1/Rx = 1/R1 + 1/R2 + 1/R3... + 1/RN),
  • A teljes ellenállás kisebb lehet, mint az egyes ellenállások,
  • A nyomás minden párhuzamosan futó érben megegyezik,
Példa
  • Egy artéria ágaira oszlik egy soron belül (pl. az artériából arteriola lesz),
  • Az artéria egymással párhuzamos ágakra oszlik (pl. kapillárisok a kapilláris ágyban),
Megjegyzés: Az arteriolák azok az erek, amelyek leginkább hozzájárulnak a TPR-hez, és ezért a vérnyomás szabályozásához is.

Nyomás

Falfeszülés

Falfeszülésnek nevezzük azt az érfalakon belüli erőt, amely ellensúlyozza az erek tágulása közbeni expanziót, így megtartva az érfal tónusát. Ezt a Laplace egyenlőséggel írjuk le:

A nagynyomású rendszer (artériák) ereinek vastag fala és kisebb belső átmérője lehetővé teszi a nagy belső nyomásnak való ellenállást, míg az alacsony nyomású rendszer (vénák) fala vékony és a belső átmérő nagyobb.

Ér elaszticitás

Az erek azon képessége, hogy tágulás után visszatérjenek eredeti alakjához, attól függően, hogy hány rugalmas rost alkotja az érfalat (pl. kevés az izomerekben, sok az elasztikus artériákban),

Vaszkuláris compliance

A simaizomokban bővelkedő arteriolák alacsony compliance-űek, ezért ezeket rezisztencia ereknek is nevezzük. A vénák fala ezzel szemben sokkal szegényebb izomrostokban, a compliance-ük és a befogadó képességük is jóval nagyobb, ezért ezeket kapacitás ereknek is nevezzük.

Vaszkuláris elaszticitás

Nyomásregluáció

Szenzoros autoreguláció

Baroreceptor reguláció

Volumen receptor reguláció

Kemoreceptorok

Ha a carotis szinusz baroreceptorai túl érzékenyek, még a kis ingerek is, például a fej elfordítása vagy az ing gallérjának nyomása is túlzott hipotenziót válthat ki, amely akár ájuláshoz is vezethet. Ezt carotis sinus szindrómának nevezzük.
A carotis masszázs, amely stimulálja a carotis sinusz baroreceptorait, hatékony módszer a pulzus csökkentésére az AV-csomó refrakter periódusának növelésével.
A perifériás kemoreceptorok hatékonyabban reagálnak a krónikus hipoxiára, mint a centrális kemoreceptorok.

Centrális autoreguláció

6. táblázat: Centrális nyomásreguláció.
Szimpatikus stimuláció Paraszimpatikus stimuláció
Artéria
  • Artéria konstrikció → perifériás vaszkuláris rezisztencia ↑
  • Artériás vazodilatáció nitrogén-monoxid (NO) felszabadulásával csak a koszorúerekben és a pénisz ereiben (erekció),
  • Az artériás értágulat máshol a szimpatikus tónus csökkenésével jön létre,
Véna
Szív
  • Kontraktilitás ↑
  • Frekvencia ↑
  • Frekvencia ↓
2. ábra: Baroreceptor és kemoreceptor útvonalak.

Pitvari natriuretikus hormon (ANP) és antidiuretikus hormon (ADH)

Pitvari reflex

Fiziológiás reflexes folyamat, amely során a pitvari dilatációt (fokozott vénás visszaáramlás) a pulzusszám fokozódása követi. A jelet a pitvarokban elhelyezkedő baroreceptorok érzékelik,

ANP szekréciós útvonal

Diurézis reflex (Gauer-Henry reflex)

Vese reguláció

A RAAS kulcsszerepet játszik a hosszú távú vérnyomás szabályozásban, ezért ideális célpont az artériás hipertenzió kezelésében. Míg a béta-blokkolók csökkentik a renin felszabadulását, az angiotenzin-I konvertáló enzim (ACE) általi angiotenzin I angiotenzin II-vé alakulását az ACE-gátlók (pl. ramipril, enalapril) befolyásolhatják. Az angiotenzin II célsejt-receptorokra gyakorolt hatását az AT1 receptor antagonisták (pl. kandezartán, lozartán) gátolhatják.

Perfúzió

Perfúziónak nevezzük a kapilláris keringés azon tulajdonságát, amelynek során megtörténik a szöveti oxigenizáció, illetve a salakanyagok eliminálása (pl. CO2 elszállítása a tüdőbe, a karbamid elszállítása a vesékbe).

7. táblázat: A szervek perfúzió részesedése (%).
Szervek CO-részesedés nyugalomban (%) CO-részesedés megterheléskor (%)
Zsigerek (máj-splanchnikus keringés) 24 1
Vázizom 20 88
Vesék 19 1
Agy 13 3
Egyéb szervek 10 1
Bőr 8 2
Miokardium 3 4

Szerv perfzúió reguláció

Noha a vérnyomás a perfúzió fő meghatározója, számos más mechanizmus befolyásolja a véráramlás állandóságát a különböző szervekben.

Autoreguláció

Centrális reguláció

Szervspecifikus reguláció

A létfontosságú szervek hipoperfúzióját (pl. hipovolémiás sokk, kardiogén sokk) baroreceptorok és volumen-receptorok detektálják, mely szimpatikus tónus fokozódáshoz vezet. Az autoregulációs mechanizmusok ezután centralizálják a keringést, mely során a végtagok (vázizom, bőr), a gyomor-bél traktus és más belső szervek perfúzióját csökkentik annak érdekében, hogy a szív és az agy perfúziója intakt maradjon. A prekapilláris rezisztencia erek szűkületének hatására megnő a szisztémás érrendszeri ellenállás és csökken a kapillárisokban a hidrosztatikus nyomás, fokozva az intersticiális folyadék reabszorpcióját az erekbe.

Kapilláris folyadékcsere

Definíciók

Starling erők

3. ábra: Az ödéma kialakulásának mechanizmusa.