1. táblázat: Diagnosztikailag releváns spirometriai értékek.

Paraméter	Definíció	Normál lelet
Kilégzési csúcsáramlás (PEF)	Egy erőltetett kilégzés során elért maximális légáramlási sebesség (l/s),	≥80%, A PEF hasznos az asztmás betegek megfigyelésében. Asztmás betegeknél a kiindulási értékeket tünetmentes időszakban határozzák meg,
FEV1	A maximális belégzést követő első másodperc alatt kilégzett levegő mennyisége (forszírozott exspirációs volumen),	≥80% (vagy a vitálkapacitás ≥75%-a),
Vitálkapacitás	A tüdő átlélegezhető térfogata, A VC a következők segítségével mérhető: Lassú respirációs manőverek, Belégzési vitális kapacitás (IVC): Az a maximális levegőmennyiség, amely a maximális kilégzés után belélegezhető, Kilégzési vitális kapacitás (EVC): Az a maximális levegőmennyiség, amely maximális belégzés után kilélegezhető, Erőltetett manőverek: Forszírozott vitálkapacitás (FVC): Az a maximális levegőmennyiség, amelyet erőltetve kilélegezhetünk egy maximális volumenű belégzés után, A fiatalok körében az IVC, az EVC és az FVC értéke közel azonos. Obstruktív tüdőbetegségben azonban: IVC > EVC > FVC,	Rassztól, magasságtól, kortól és nemtől függ; kb. 4,5–5 liter egészséges fiatal felnőtteknél,
FEV1/FVC (Tiffeneau-Pinelli index, relatív FEV1)	A FEV1 aránya az erőltetett vitálkapacitáshoz százalékban kifejezve,	≥70%,
Erőltetett kilégzési áramlás a vitálkapacitás 75-, 50- és 25%-ánál (FEF75%, FEF50%, FEF25%)	Az átlagos légáramlási sebesség erőltetett kilégzés során, a vitálkapacitás 75, 50 és 25%-ánál, Például a FEF75% arra az átlagos légáramlási sebességre vonatkozik, amelyet kilégzéskor a vitálkapacitás 75%-nál elérve mérnek. Ez a három érték (FEF75%, FEF50% és FEF25%) segít lokalizálni az obstrukciót,	≥65%.

2. táblázat: Az obstruktív és restriktív betegségek összehasonlítása.

Típus		Obstruktív tüdőbetegség	Restriktív tüdőbetegség
Leírás		Fokozott légúti ellenállás, amelyet a légutak szűkülése okoz,	A tüdő tágulási képességének romlása (a csökkent tüdőcompliance eredményeként), A restriktív légzőrendszeri kórfolyamatok közös jellemzője, hogy valamennyi ilyen kórkép csökkenti a tüdő légzőfelületét,
Etiológia		COPD (krónikus bronchitis, emfizéma), Asthma bronchiale, Bronchiektázia, cisztás fibrózis,	Intrinsic okok: Intersticiális tüdőbetegség (pl. szarkoidózis, pneumokoniózisok, idiopátiás tüdőfibrózis), Alveoláris okok (pl. pneumonia, tüdőödéma vagy vérzés), Extrinsic okok: A pleurák és a mellhártyaüreg betegségei (pl. krónikus pleurális folyadékgyülem, pleurális adhéziók, PTX), A mellkas deformitása/mechanikai korlátozása (pl. kyphoscoliosis , ankylotizáló spondylitis, obezitás, ascites, terhesség), Légzési izomgyengeség (pl. n. phrenicus bénulás, myasthenia gravis, ALS, miopátiák),
Spirometria	FEV1	↓ A FEV1 <80%-a az előre jelzett értéknek,	Normál vagy ↓
	FEV1/FVC	↓ (csökkenés a FEV1-ben nagyobb, mint a FVC-ben), FEV1 <70%,	Normál vagy ↑ (a FEV1 csökkenés értéke arányos a FVC csökkenés értékével),
	VC	↓ FVC <80%-a az előre jelzett értéknek,	↓
	Spirometriás nyomonkövetés	Légcsapba,	Keskeny áramlás-térfogat görbe,
Pletizmográfia	Reziduális volumen	↑	Normál vagy ↓ A reziduális térfogat normális lehet restriktív tüdőbetegségben a mellkasfal deformitása és a légzőizomzat gyengesége miatt,
	Funkcionális reziduális kapacitás	↑	↓
	Teljes tüdőkapacitás	Normál vagy ↑	↓
	Légúti rezisztencia	↑	Normál,
	Tüdő compliance	Normál, Emfizéma esetén a tüdő compliance megnövekedhet,	Normál (extrinsic okok) vagy ↓ (intrinsic okok),
DLCO		↓	Normál (extrinsic okok) vagy ↓ (intrinsic okok),
A-a grádiens		↑	Normál (extrinsic okok) vagy ↑ (intrinsic okok),
Képalkotás		Hiperlucens areák, melyek kisebb vagy nagyobb mértékben extenzíven elfoglalják a tüdőparenchimák, Horizontális bordák és kiszélesedett bordaközi terek, Megnövekedett anteroposterior átmérő, A rekesz lefelé nyomott és ellaposodott,	Lehet normális, Az alapbetegségtől függ: Interstíciális tüdőbetegség: Retikuláris opacitások (a fibrózis jele), Pleuralis folyadékgyülem: A costophrenicus szög unilaterális tompulása, Pneumothorax: Unilaterális pleurális vonal csökkent/hiányzó tüdőmarkerekkel.

Bronchiális provokációs vizsgálatok

Az alábbi tesztek segítenek megkülönböztetni a bronchiális asztmát az obstruktív tüdőbetegség egyéb okaitól. A bronchiális asztmát a légutak túlérzékenysége és reverzibilis légúti obstrukció jellemzi (a kezdeti fázisban).

Metakolin-provokációs próba

• Leírás: A tüdőfunkciós vizsgálatokat a metakolin beadása előtt és után végezzük; A metakolin hasonló az acetilkolinhoz, de lassan katabolizálódik,
• Indikáció: Ezt a tesztet arra használják, hogy meghatározzák, van-e légúti túlérzékenység,
• Interpretáció: A légúti ellenállás megkétszereződése, a FEV₁ legalább 20%-os csökkentésével légúti túlérzékenységre utal (pl. athma bronchiale).

Mivel a metakolin provokációs teszt életveszélyes asztmás rohamot válthat ki, a vizsgálat alatt a bronchodilatáló gyógyszereket (pl. adrenalin, atropin) kéznél kell tartani!

Bronchodilatátor reverzibilitási teszt

• Leírás: A teszt elvégzéséhez a FEV₁ és a légutak ellenállását meg kell mérni egy gyors hatású bronchodilatátor (pl. albuterol, ipratropium-bromid) inhalációja előtt és után 10 perccel,
• Indikáció: Ez a teszt lehetővé teszi a reverzibilis légúti elzáródás megkülönböztetését az irreverzibilis elzáródástól,
• Interpretáció: Ha a FEV₁ 200 ml-rel vagy a kezdeti érték 12%-ával növekszik, az reverzibilis légúti obstrukciót (bronchiális asztma) jelez.

Egy légvételes diffúziós kapacitás

Áttekintés

• Definíció: A diffúziós kapacitás mérése arról tájékoztat, hogy milyen eredményes az oxigén átjutása a léghólyagokból a véráramba,
• Indikációk:
• A restriktív tüdőbetegségek intrapulmonális (pl. intersticiális tüdőbetegség) és extrapulmonális okainak (pl. pleurális fluidum, légzőizomgyengeség) megkülönböztetése,
• Intraparenchimás tüdőbetegségek progressziójának monitorozása,
• Hipoxémia, amely a spirometria után is megmagyarázhatatlan (pl. tüdőembólia),
• Mért paraméterek:
• K_CO (CO-transzfer faktor): Az a gázmennyiség, amely időegység alatt meghatározott alveolokapilláris nyomáskülönbség mellett a kapilláris erekbe diffundál,
• DL_CO: A K_CO és a teljes alveoláris volumen (V_A) szorzata,
• Interpretáció:

• A helyzet és/vagy bizonyos manőverek is befolyásolják az eredményeket: Például a fekvés és a zárt glottis mellett történő belégzési kísérlet (Müller manőver) növeli a DL_CO-t. Ugyancsak növeli a DL_CO-t a megterhelő tevékenységek, a további tüdőszegmensek megnyílása és a kapilláris tranzitidő megnövelése révén.

Légzőizom funkciók

A következő nem invazív teszteket alkalmazzák a légzési izomgyengeségben szenvedő betegek diagnosztizálására és monitorozására:

• A belégző izmok (pl. rekeszizom) működésének vizsgálata:
• Maximal inspiratory pressure (MIP),
• Sniff nasal inspiratory pressure (SNIP),
• A kilégző izmok működésének vizsgálata:
• Maximal expiratory pressure (MEP),

A légzőizom gyengeségének okai

• Légzőközponti depresszió:
• Súlyos metabolikus encephalopathia,
• Opiát intoxikáció,
• Agytörzsi sztrók,
• Traumás agysérülés,
• N. phrenicus bénulás:
• Az elülső szarv sejtjeinek rendellenességei (pl. amiotróf laterális szklerózis),
• Perifériás neuropátiák (pl. Guillain-Barre szindróma),
• Myasthenia gravis,
• Miopátiák (pl. tirotoxikus miopátia, izomdisztrófia).

Tüdő térfogatok