A peptikus ulceráció (PUD) gyógyszertana

A peptikus fekélybetegség egy vagy több ulceratív elváltozás jelenléte a gyomorban vagy a duodenumban. Etiológiája leggyakrabban a Helicobacter pylori-fertőzés, a hosszan tartó NSAID használat (esetleg glükokortikoidokkal kombinálva), a hiperaciditással járó állapotok (hiperszekréciós állapotok) és a stressz. Az epigasztriális fájdalom a PUD tipikus tünete; sok beteg azonban tünetmentes marad. Általában a 60 évesnél fiatalabb betegek a H. pylori-fertőzés szűrésével, empirikus savszuppressziós terápiával kezelhetők. Az idősebb betegeknél és a magas kockázatú klinikai jellemzőkkel rendelkező betegeknél előnyös az oesophago-gastroduodenoscopia (EGD) és a biopszia a diagnózis megerősítése vagy a differenciáldiagnózisok (különösen a gyomorrák) kizárása érdekében. A legtöbb peptikus fekély első vonalbeli kezelése a tüneti kontrollt (pl. savcsökkentő gyógyszeres kezelés), a H. pylori-eradikációs terápiát és a kórokozó eradikációját foglalja magában. A gyomorsav termelést csökkentő antiszekréciós gyógyszereket (pl. protonpumpa-gátlók) az eradikációs terápia után 4-8 hétig kell folytatni, de a tünetek kiújulása esetén fenntartó kezelésként is szóba jöhetnek. Ritka esetekben sebészeti beavatkozásra is sor kerülhet. Egyes betegeknél szükség lehet endoszkópos vizsgálatokra is, különösen, ha a tünetek továbbra is fennállnak, vagy fennáll a rosszindulatú daganat klinikai gyanúja.

Definíciók

Az eróziók felületesebbek, mint az ulcerációk. Az ulcerációk a gyomor mukóza károsodásával járnak, amely a muscularis mucosae rétegen túl a submucosa rétegbe is beterjednek.

Patofiziológia

Fiziológiás körülmények között a gyomornyálkahártya sejtjei gyomornedvet választanak ki (amely egy sósavból, pepszinogénből, intrinsic faktorból és mucusból álló savas folyadék), amely károsíthatja a GI-traktus natív sejtjeit. A védőmechanizmusok (pl. mucus és HCO-3 termelés) megakadályozzák, hogy a gyomornedv megeméssze és erodálja a gyomorhámsejteket. Ulceratív elváltozás akkor következik be, ha a protektív mechanizmusok károsodnak és/vagy túlzott mennyiségű sav vagy pepszin termelődik.

A szekréciós funkciók fiziológiája

Az élettani zavarok mechanizmusai

Tünettan

Aszimptómás PUD

Szimptómás PUD

1. táblázat: A gyomor- és nyombélfekély klinikai tünetei.
Gasztrikus ulceráció Duodenális ulceráció
Közös tünetek
  • Diszpepszia: Étkezés utáni rossz közérzet, korai jóllakottság és maró, nyilalló vagy égő epigasztrikus fájdalom,
  • Fájdalomcsillapítás savlekötőkkel,
  • Belső vérzés lehetséges jelei (pl. anémia, hematemezis, meléna),
  • A széklet minta pozitív okkult (rejtett) vérre,
Fájdalom és evés
  • Az étel serkenti a gyomorsav felszabadulását → fájdalom röviddel étkezés után fokozódik → a betegek megtanulják, hogy a fájdalmat elkerülhetik, ha nem esznek → fogyás,
  • Az étel semlegesíti és pufferolja a gyomorsavat, mielőtt az a nyombélbe jutna → a fájdalom enyhül az étkezés hatására → hízás,
  • A fájdalom étkezés után 2-5 órával fokozódik,
Nokturális fájdalom
  • Nem gyakori,
  • Gyakori.

Szubtípusok

Stressz ulceráció

Terápia

2. táblázat: A PUD terápiás megközelítése.
Klinikai forgatókönyv Menedzsment
Minden beteg
  • Nem farmakológiai terápia: A beteg kerülje a NSAID-okat és korlátozza az alkoholfogyasztást,
  • Utánkövetés a kezelés sikerének megerősítésére és esetleg endoszkópos felülvizsgálat,
H. pylori vizsgáld és kezeld stratégia Pozitív
  • H. pylori-eradikációs kezelése antibiotikumokkal és PPI-okkal,
  • Folytasd a savcsökkentő gyógyszeres kezelést (pl. PPI) 4-8 hétig,
Negatív
  • Savcsökkentő gyógyszerek (pl. PPI-ok) kipróbálása 4-8 hétig, majd újraértékelés,
Az orvosi kezelésre refrakter tünetek
  • Fontold meg az elektív műtétet,
Ha a beteg nem tolerálja az orvosi kezelést vagy nem tartja be
Megerősített felső GI rosszindulatú daganat
Komplikációk
  • Aktív vérzés: Hemodinamikai támogatás (pl. transzfúzió) és sürgős endoszkópia, esetlegesen ezt követő műtéttel,
  • Perforáció: Empirikus antibiotikumok az intraabdominális fertőzésre és sürgős sebészeti konzultáció,
  • Szubhepatikus tályog, fisztulák vagy gyomorszáj elzáródás.

A PUD gyógyszeres kezelése

Elektív sebészeti kezelés

A n. vagus elülső és hátsó ágait Latarjet-idegnek is nevezik, amelyek végágai a gyomrot és a pylorust innerválják.

Stresszfekély profilaxis

A PPI-ok és a H2-receptor-antagonisták egyaránt növelhetik a pneumonia kockázatát a kritikus állapotban lévő betegeknél.

A diszpepszia gyógyszertana

A diszpepszia gyakori kórkép; úgy határozzák meg, mint legalább egy hónapig tartó epigasztriális fájdalom. Etiológiái gyakran gasztrikusak. A gyomorégést (vagy pyrosist) a túlnyomórészt nyelőcsőre gyakorolt tünetek leírására használják. Bár a gyomorégésnek és a diszpepsziának különböző definíciói vannak, a klinikai tünetek átfedik egymást, ezért nem mindig megkülönböztethetők. A diszpepszia gyakori okai közé tartozik a Helicobacter pylori fertőzés, a gasztritisz, a nyelőcsőgyulladás, a gastrooesophagealis reflux (GERD) és a peptikus fekélybetegség (PUD). Az iniciális terápiához elengedhetetlen az alapos kórtörténet, a fizikális vizsgálat, a gyakori etiológiák kockázati tényezőinek szűrése és a diszpepszia vörös zászlós jeleinek felismerése. A legalább 60 éves, vörös zászlós jelekkel rendelkező/nem rendelkező betegeknél az empirikus farmakoterápia megkezdése előtt felső GI endoszkópiát kell végezni a neoplázia kizárása érdekében. Minden tipikus diszpepsziás beteget meg kell vizsgálni H. pylori-fertőzésre, és ha kimutatják, eradikációs kezelést kell kezdeni. A 60 évesnél fiatalabb, tipikus gyomorégéses betegeknél, akiknél nem állnak fenn jelentősebb, vörös zászlós jelek, empirikus terápiát lehet kezdeni savcsökkentő gyógyszerekkel, például protonpumpa-gátlókkal. Az empirikus terápiára adott elégtelen válasz további vizsgálatokat és kezelést indokol(hat). Az atipikus jellemzőkkel rendelkező betegeket a diszpepszia egyéb lehetséges etiológiája, például szimptómás kolelitiázis, krónikus pancreatitis és stabil angina pectoris szempontjából is meg kell vizsgálni. Azoknál a betegeknél, akiknél nem azonosítható organikus ok, valószínűleg funkcionális dyspepszia áll fenn (a dyspepsia összes esetének ∼70%-a), amelynek valószínűségét a funkcionális diszpepszia Róma IV. kritériumai alapján kell megítélni.

Definíciók

A diszpepszia számos olyan tünettel járhat (pl. gyomorégés, hányinger, regurgitáció, puffadás, böfögés), amely miatt a diszpepszia és a gyomorégés klinikailag megkülönböztethetetlen.

A diszpepszia vörös zászlós jelei

Terápia

Protonpumpa gátlók (PPI-ok)

Hatóanyagok

Farmakodinámia

Mellékhatások

Indikációk

Interakciók

3. táblázat: Antacidok és savcsökkentő gyógyszerek.
Gyógyszer osztály és hatóanyagok Fontos szempontok
Sav-csökkentők PPI-ok
  • Az újabb PPI-ok (pl. pantoprazol, rabeprazol, lanzoprazol) gyógyulási aránya magasabb a peptikus ulcerációban, mint az omeprazolé,
  • Gyógyszer interakciókat okozhat a citokróm P450 gátlása miatt,
  • Mellékhatások:
    • Oszteoporózis (hosszú távú alkalmazással),
    • Felszívódási zavarok (pl. vashiány, B12-vitamin-hiány),
H2 anta-gonisták
  • A cimetidin interakciókat okozhat a citokróm P450 gátlása miatt,
  • A cimetidin merevedési zavart és gynecomastiát okozhat,
Antacidok
  • Kálcium-karbonát
  • Magnézium-hidroxid
  • Alumínium-hidroxid
  • Magnézium-hidroxid + alumínium-hidroxid kombináció
  • Alumínium-hidroxid + magnézium-triszilikát
  • Mellékhatások:
    • Mind: Hipokalémia; gyakori a puffadás és böfögés (szimetikonnal kombinálva minimalizálható),
      • Szimetikon: 80–160 mg PO minden étkezés után és szükség szerint lefekvés előtt,
    • Kalcium-karbonát: Hiperkalcémia (tej-alkáli szindrómát okozhat), rebound aciditás,
    • Alumínium-hidroxid: Székrekedés, hipofoszfatémia, oszteodisztrófia, proximális izomgyengeség, konvulziók,
    • Magnézium-hidroxid: Hasmenés, hiporeflexia, hipotenzió, szívmegállás,
  • Gyógyszer interakciók:
    • A gyomor/vizelet pH-értékének emelkedése vagy a gyomor ürítésének késleltetése befolyásolhatja más gyógyszerek felszívódását, biohasznosulását és/vagy vizelettel történő kiválasztását,
    • A kalcium-karbonát kelátreakciókon mehet át bizonyos gyógyszerekkel (pl. tetraciklinnel), csökkentve azok hatékonyságát.

Nem farmakológiai megfontolások

H. pylori eradikációs terápia

Első vonalbeli terápia

4. táblázat: A H. pylori-eradikációs terápia első vonalbeli lehetőségei.
Stratégia Gyógyszer adagok
Klaritromicin hármas terápia
Előnyben részesül azokon a területeken, ahol a klaritromicin-rezisztencia alacsony (<15%)
  • PPI-ok standard vagy kétszeres adagban naponta kétszer (pl. omeprazol),
  • PLUSZ klaritromicin,
  • PLUSZ amoxicillin VAGY metronidazol,
  • Időtartam: 14 nap,
  • Omeprazol: 20-40 mg PO 12 óránként,
  • Klaritromicin: 500 mg PO 12 óránként,
  • Amoxicillin: 1 g PO 12 óránként,
  • Metronidazol: 500 mg PO 8 óránként,
Klaritromicin-alapú kísérő terápia
  • PPI-ok standard adagban, naponta kétszer (pl. omeprazol),
  • PLUSZ klaritromicin,
  • PLUSZ amoxicillin,
  • PLUSZ metronidazol VAGY tinidazol,
  • Időtartam: 10-14 nap,
  • Omeprazol: 20 mg PO 12 óránként,
  • Klaritromicin: 500 mg PO 12 óránként,
  • Amoxicillin: 1 g PO 12 óránként,
  • Metronidazol: 500 mg PO 8 óránként,
  • Tinidazol: 500 mg PO 12 óránként,
Négyszeres bizmut terápia
Előnyben részesül azokon a területeken, ahol magas (≥15%) a klaritromicin-rezisztencia szintje
  • PPI-ok standard adagban, naponta kétszer (pl. omeprazol),
  • PLUSZ bizmut (pl. bizmut-szubcitrát VAGY bizmut-szubszalicilát),
  • PLUSZ tetraciklin,
  • PLUSZ metronidazol,
  • Időtartam: 10-14 nap,
  • Omeprazol: 20 mg PO 12 óránként,
  • Bizmut-szubcitrát: 420 mg PO 6 óránként,
  • Bizmut-szubszalicilát: 525 mg PO 6 óránként,
  • Tetraciklin: 500 mg PO 6 óránként,
  • Metronidazol: 250-500 mg PO 6-8 óránként.
A bizmut kötődik a nyálkahártyához, fizikai védelmet nyújtva a savakkal szemben. Serkenti a gyomor HCO-3 szekrécióját, ami segít helyreállítani a nyálkahártya pH-grádiensét. A bizmut-szubszalicilát hasmenés elleni szer is, amely alkalmazható az "utazók hasmenése" tüneti kezelésében (amelyet az enterotoxikus Escherichia coli okoz).

Másod vonalbeli terápia

Funkcionális diszpepszia

A funkcionális diszpepszia (nem ulceratív diszpepszia) egy gyakori GI-rendellenesség, amelyet felső gasztrointesztinális tünetek (pl. epigasztriális fájdalom, puffadás) jellemeznek, beazonosítható ok nélkül. A tünetek intenzitása változó lehet, és jelentős hatással lehetnek a betegek életére. A funkcionális diszpepszia heterogén és multifaktoriális, a patofiziológiája nem teljesen ismert.

A funkcionális diszpepszia Róma IV. kritériumai

Kezelés

Antiemetikumok

Fiziológia

Hányásnak (vomitus, emesis) nevezzük a gyomor tartalmának erőteljes orális kiürítését. Ennek lehetséges (de nem minden esetben jelen levő) prodromája a hányinger, amely gyakran a hasra lokalizálódó, émelygő érzést jelöl. Hányingert és hányást bármely szervrendszer patológiája (ideértve a központi idegrendszert, az endokrin és a vesztibuláris rendszert) előidézhet, de a leggyakoribb etiológiák gyomor-bélrendszeri okok, a korai terhesség és gyógyszerek káros hatásai. A kísérő tünetek (pl. láz, hasi fájdalom, fejfájás) a kórok hátterére adnak utalást. A hányás központja a nyúltagyi formatio reticularis laterális részében helyezkedik el, ahol nagy számban találhatók muszkarin (M1), hisztamin (H1), szerotonin (5-HT3)- és neurokinin 1 (NK1)-receptorok.

Inger inputok

1. ábra: A hányás mechanizmusa.
M: muszkarin; N: nikotin; G: gasztrin; D2: dopamin D2; 5HT3: 5-hidroxitriptamin (szerotonin); CTZ: kemoszenzitív triggerzóna

Gyógyszertan

Az antiemetikumok a gyógyszerek heterogén csoportja, amelyeket a hányinger és hányás különböző okainak kezelésére használnak. Különböző antiemetikumok különböző receptorokon hatnak, és lehetnek perifériás, centrális, vagy kombinált hatásúak. Míg a szerotonin-antagonisták például az 5-HT3-receptorokon hatnak és hatékonyak a citotoxikus gyógyszerek keltette hányinger ellen, egyes antikolinerg szerek az M1 receptorokat célozzák meg, és kifejezetten mozgás betegséget kezelik. A kórházak és klinikák gyakran használják a D2 antagonista metoklopramidot; erős centrális hatása és lehetséges extrapiramidális mellékhatásai miatt azonban a metoklopramidot körültekintően kell alkalmazni.

5. táblázat: Antiemetikumok.
Osztály Hatóanyag Farmakodinámia Klinikai alkalmazás Mellékhatások
Dopamin receptor antago-nisták
  • Proklorperazin
  • D2 antagonista,
  • Centrális antiemetikus hatás az area postrema területén,
  • Metoklopramid
  • D2- és szerotonin receptor antagonista,
  • Centrális hatás az area postrema területén,
  • Perifériás antiemetikus hatás a gyomor-bél traktusban (prokinetikus hatás); növeli:
    • A gyomor kontrakciókat,
    • A duodenum és a jejunum motilitását,
    • A nyelőcső alsó sphincterének tónusát,
  • A csökkent pylorus aktivitással együtt az étel gyorsabban jut át a gyomron és a vékonybeleken,
  • Nincs hatással a vastagbél motilitására,
  • Prokinetikus hatás a cukorbetegség és a műtét utáni gasztroparézis kezelésére,
  • Hyperemesis gravidarum,
  • Perzisztens GERD,
  • Domperidon
    • 10 mg PO 8 óránként, szükség szerint. Max. 30 mg naponta,
  • D2 antagonista,
  • Centrális antiemetikus hatás az area postrema területén,
  • Prokinetikus hatás,
  • Hányinger és hányás,
  • Emésztőrendszeri motilitási zavarok,
  • GI:
    • Diarrhoea,
    • Fájdalom,
  • Hiperprolaktémia,
  • A domperidon a metoklopramiddal és a proklorperazinnal ellentétben csak minimálisan penetrál a vér-agy gáton, ezért a neurológiai mellékhatások minimálisak,
  • Aritmiák,
Szerotonin (5-HT3) receptor antagonisták
  • Ondanszetron
  • Graniszetron
  • Dolaszetron
  • Palonoszetron
  • 5-HT3 antagonista,
  • Erős centrális hatás az area postrema területén,
  • Perifériás antiemetikus hatás a n. vagus gátlásán keresztül,
  • Kemoterápia, sugárzás és posztoperatív hányinger és hányás,
Antikolinerg hatóanyagok
  • Szkopolamin
  • Nem specifikus muszkarin antagonista,
  • Centrális antiemetikus hatás az area postrema területén és a vestibularis rendszerben,
  • Perifériás antiemetikus hatás a n. vagus gátlásán keresztül,
  • Antikolinerg mellékhatások: Száj szárazság, midriázis, tachycardia, vizeletretenció,
  • Antidótum: Fizostigmin (kolinészteráz inhibitor),
Antihi-sztaminok
  • Meklizin
  • Dimenhidrinát
  • Difenhidramin
  • Doxilamin
  • Prometazin
  • H1 antagonista,
  • Centrális antiemetikus hatás az area postrema területén és a vestibularis rendszerben,
  • Erős szedatívum,
  • Hányinger és hányás vesztibuláris okok miatt,
  • Hyperemesis gravidarum,
  • Antihisztamin hatások: Álmosság, konfúzió,
  • Antikolinerg mellékhatások: Száj szárazság, midriázis, homályos látás, csökkent bélhangok és vizeletretenció (antidotum: fizostigmin),
Neurokinin receptor antagonisták
  • Aprepitant
  • Fosaprepitant
  • NK1 antagonista,
  • A nucl. solitarii NK1-receptorainak inhibiciója → centrális antiemetikus hatás, illetve:
  • A P anyag által kiváltott hányás további gátlása az antagonizmus következtében,
    • A P anyag egy a garat reflexben részt vevő afferensek transzmittere,
  • Kemoterápia okozta hányinger és hányás profilaxis 5-HT3-receptor antagonistákkal és dexametazonnal kombinálva,
Glüko-kortikoidok
  • A pontos mechanizmus ismeretlen,
  • Centrális antiemetikus hatás, amelyet valószínűleg a nucl. solitariiban található glükokortikoid receptorok közvetítenek,
Benzo-diazepinek
  • Kemoterápia okozta hányinger és hányás profilaxis és kezelés,
  • Szedáció,
  • Álmosság, zavartság,
  • Ataxia,
  • Szédülés,
  • Anterográd amnézia,
  • Emelheti az intraokuláris nyomást (zárt zugú glaukoma veszélye),
  • Légzés depresszió (különösen, ha opiátokkal együtt alkalmazzák),
Atípusos anti-pszicho-tikumok
  • Centrális antiemetikus hatás több neurotranszmitter (pl. dopamin, szerotonin, hisztamin) gátlásán keresztül,
  • Kemoterápia okozta hányinger és hányás profilaxis és kezelés,
  • Szedáció,
  • Hízás,
  • Diabetes mellitus (hosszan tartó használat),
  • Hipertrigliceridémia, hiperkoleszterinémia,
  • Extrapiramidális hatások (különösen, ha más dopamin antagonistákkal, pl. metoklopramiddal együtt alkalmazzák),
  • QT-megnyúlás (különösen, ha más QT-nyújtó szerekkel együtt alkalmazzák),
Kanna-bionidok
  • Dronabinol oldat
  • Dronabinol kapszula
  • Nabilon
  • Kannabinoid (CB1 és CB2) agonisták,
  • Centrális antiemetikus hatás: A CB1 agonizmus az agytörzsben elnyomja az emetikus reflexeket,
  • Perifériás antiemetikus hatás: A CB2 agonizmus a gyomor-bél huzamban gátolja a gyomor-bél motilitását,
  • Kemoterápia okozta hányinger és hányás profilaxis,
  • Súlycsökkenést okozó anorexia előrehaladott HIV-es betegeknél,
  • Ataxia, szédülés, szájszárazság,
  • Euforia, diszforia,
  • Paranoia, hallucinációk,
  • Hasi fájdalom,
  • Paradox módon súlyosbodó hányinger és hányás (kannabinoid hyperemesis szindróma).

Az obstipáció gyógyszerei

Klasszifikáció

Patofiziológia

6. táblázat: Laxatívumok.
Osztály Hatóanyag Hatásmechanizmus Mellékhatások
Ozmotikus laxatívumok
  • Polietilénglikol (PEG): Nagyon hatékony és jól tolerálható (legjobb kezdeti kezelés)
  • Glicerin
  • Magnézium-hidroxid (2400 mg/10 ml)
  • Magnézium-citrát
  • Laktulóz
  • Szorbit (70%-os oldat)
  • Az ozmotikus nyomás emelkedése vizet köt a béllumenben → a bélmozgás serkentése,
  • A laktulózt a bélflóra tejsavvá és ecetsavvá bontja:
    • Indukálja a nitrogén (NH4+) kiválasztást,
    • Májenkefalopátia kezelésében használatos,
  • Hasmenés,
  • Dehidráció,
  • Magnéziumsók: Hipernatrémia, hipermagnezémia,
  • Laktulóz és szorbit: Súlyos puffadás,
  • Az ozmotikus hashajtókkal való visszaélés gyakran fordul elő bulimia nervosában,
  • Az ozmotikus hashajtók túlzott használata metabolikus alkalózishoz vezethet,
Stimulánsok
  • Szenna
  • Biszakodil
  • A hámsejtek elektrolit szekréciójának stimulálása (nitrogén-oxid által) a vastagbél lumenébe,
  • Myenterikus neuronális depolarizáció → vastagbél kontrakciók,
  • Csak rövid távú használatra,
  • Hasmenés: Serkentő hashajtók súlyos víz- és káliumveszteséget okozhatnak,
  • A biszakodil túlzott alkalmazása metabolikus alkalózishoz vezethet,
  • A szenna melanosis coli-t eredményezhet,
Székletlágyítók
  • Dokuzát-nátrium
  • Dokuzát-nátrium beöntés
  • A széklet emulgeálása (azaz a víz és a zsír egyesítése) → a széklet lágyítása → könnyebb áthaladás a bélcsatornán,
Tömegformáló hashajtók
  • Metilcellulóz: Cellulózból származó kémiai vegyület
  • Pszilliumhéj
  • Polikarbofil
  • A tömegformáló hashajtók emészthetetlenek, nem szívódnak fel szisztémásan,
  • Az oldható rostok növelik a vízfelvételt a béllumenben → a bélfal megnyúlása → perisztaltika ↑
  • Puffadás,
  • Súlyosbodó székrekedés vagy bélelzáródás, ha a beteg nem vesz fel elég vizet az adagokkal együtt.
A krónikus hashajtóhasználat függőséghez és/vagy hipokalémiához vezethet, ami tovább csökkentheti a bélmozgást!
Az ozmotikus hashajtókat szedő betegeket arra kell utasítani, hogy növeljék vízfogyaztásukat.

Hasmenést gátló szerek

A súlyos akut hasmenés kezelésében három különböző terápiás lehetőség van.

A víz- és elektroliháztartás fenntartása (rehidrációs terápia)

Az orális rehidrációs terápia lényege glukóz-elektrolit oldat bevitele: A glükóz és az aminosavak Na-kotranszporteren keresztül jutnak az epitélsejtekbe. Az oldat összetétele: 20 g glukóz, 3,5 g NaCl, 2,9 g Na-citrát, 1,5g KCl 1000 ml vízben.

Antimikrobás terápia

Akkor van rá szükség, ha a folyadékvesztést súlyos, masszív mikrobiális eredetű enteritis/enterocolitis okozza.

Adszorbensek, adstringensek, bélmotilitást gátló

Adszorbens hatású az aktív szén, caolin, talcum. Adstringens hatással rendelkeznek a csersavtartalmú preparátumok, mint pl. az bismutum subgallicum vagy bismuthum subsalicylicum.

A bélmotilitást gátolják az opioid származékok. A μ-receptorokon keresztül csökken a normális perisztaltikus mozgás, nő a pilórus, az ileocoecalis és a rektális sphincter tónusa, csökken a szekréció (δ-hatás is szerepet játszik).
Ilyen vegyületek: diphenoxylat, 25-szörös adagban van morfinszerű hatása is. Gyakran kombinálják atropinnal [Reasec]; loperamid, a központi idegrendszerbe alig penetrál [Imodium].