A nyirokrendszer az adaptív immunrendszer és a keringési rendszer része, és magában foglalja a csecsemőmirigyet és a csontvelőt (elsődleges nyirokszervek); a mukóza-asszociált limfoid szövetet (MALT), a lépet és a nyirokcsomókat (másodlagos nyirokszervek); a nyirokereket és a kapillárisokat; valamint a nyirokfolyadékot. A nyirokrendszer elsődleges feladata a felesleges intersticiális folyadék és a salakanyagok, mint például a fehérjék és a sejttörmelékek, visszajuttatása a véráramba. Az intersticiális folyadékot a szervezet egészében elhelyezkedő nyirokkapillárisok diffúzió útján szívják fel. A nyirokfolyadék ezután a nyirokerek és nyirokcsomók hálózatán keresztül szállítódik a ductus lymphaticus dexterbe, amely a v. subclavia dexterbe ömlik, és a mellvezetékbe, amely a bal kulcscsont alatti vénába ömlik. Másodlagos funkciója az immunvédelem, amely főként a fehérvérsejtek (különösen a limfociták) szállítása a csontvelő és a nyirokcsomók között, valamint az immunválasz stimulálása az antigén-prezentáló sejtek nyirokcsomókba történő szállításával. Egy másik funkciója a zsírok kilusként történő szállítása az emésztőrendszerből a véráramba. Ennek megfelelően a nyirokfolyadék kezdetben átlátszó, amikor az intersticiális folyadékból képződik, de tejszerűvé válik, ahogy fehérjéket, zsírokat, sejttörmeléket és fehérvérsejteket halmoz fel. A nyirokcsomók a nyirok szűrésének és a limfociták, beleértve a B-sejteket, amelyek a csontvelőben érnek és differenciálódnak, és a T-sejteket, amelyek szintén a csontvelőben képződnek, de a csecsemőmirigybe vándorolnak érés céljából, fő tárolóhelyei. Az antigén-prezentáció indukálja a B-limfociták differenciálódását és proliferációját, valamint a T-limfociták aktiválódását. Az antigén-prezentációt követően az érett limfociták effektor sejtekké differenciálódnak a másodlagos nyirokszervekben. Nyirokcsomó-csoportok léteznek az egész testben, amelyek közül néhány tapintható (pl. nyaki nyirokcsomók), míg mások nem (pl. mediasztinális nyirokcsomók). Gyulladásos folyamatokra, helyi fertőzésre, rosszindulatú daganatra vagy granulomatózus betegségre válaszul megnagyobbodhatnak.

Elsődleges nyirokszervek

A limfociták az elsődleges nyirokszervekben (a csontvelőben és a csecsecsemőmirigyben) képződnek és érnek. Mind a B-limfociták, mind a T-limfociták a csontvelőben található hematopoetikus őssejtekből származnak. Míg a B-limfociták az érési folyamat során a csontvelőben maradnak, addig a T-limfociták a csecsemőmirigybe vándorolnak, hogy ott érjenek és differenciálódjanak.

Csontvelő

• A B-limfociták és a T-limfociták a csontvelőben található pluripotens őssejtekből származnak,
• A T-limfociták a csecsemőmirigybe vándorolnak, hogy ott érjenek és differenciálódjanak,
• A B-limfociták a csontvelőben érnek, majd a másodlagos nyirokszervekbe vándorolnak, hogy tüszőket képezzenek és proliferálódjanak.

Thymus

• Funkció: T-limfociták érése és differenciálódása,
• Lokalizáció:
• Felső elülső mediasztinum,
• Retroszternális, prekordiális,
• Struktúra: Bilobáris szerv, amelyet rostos tok vesz körül,
• Csecsemők és újszülöttek:
• A legnagyobb és legaktívabb csecsemőmirigy,
• Kiemelkedő csecsemőmirigy árnyék látható mellkasröntgenen (thymus vitorla jel),
• Az involúció 1 éves korban kezdődik,
• Felnőttek:
• Atrófiás, nagyrészt zsírszövettel helyettesített,
• A csecsemőmirigy életkorral összefüggő involúción (visszafejlődésen) megy keresztül
• Hisztológia:
• Thymicus epithel sejtek, dendritikus sejtek és makrofágok,
• Thymus cortex:
• Perifériás régió,
• Sötét,
• Sűrűn elhelyezkedő, éretlen T-limfociták (timociták),
• Thymus medulla:
• Centrális régió,
• Világos,
• Kevesebb sejt: Érett T-limfociták és Hassall-testecskék, amelyek koncentrikusan elrendezett eozinofil retikuláris sejtekből állnak (hagymára emlékeztető megjelenés)
• Embriológia:
• A csecsemőmirigy hámja a 3. garattasakból (endoderma) származik,
• A csecsemőmirigy limfocitái a mezodermából származnak,
• Klinikai szignifikancia:
• Thymus hipoplázia vagy aplázia: DiGeorge-szindróma, SCID (súlyos kombinált immundeficiencia),
• Valódi timus hiperplázia : Szteroidterápia, kemoterápia következménye,
• Thymus limfoid hiperplázia : Bizonyos autoimmun betegségek (pl. myasthenia gravis, SLE és rheumatoid arthritis),
• Timóma: A csecsemőmirigy hámsejtjeinek daganata,
• Myasthenia gravis, tiszta vörösvértest aplasia, timómával járó immunhiány kapcsán figyelhető meg,
• Az aszimptomatikus timómát általában mellkasröntgenen véletlenül fedezik fel, ahol elülső mediasztinális tömegként jelenik meg,
• A szimptomatikus timómák jellemzően 40-60 éves korú egyéneknél jelentkeznek mellkasi tünetekkel (pl. mellkasi fájdalom, köhögés, nehézlégzés, SVC szindróma) vagy paraneoplasztikus szindrómákkal,
• Kezelés: A lehetőségek közé tartozik a műtét, a kemoterápia és/vagy a sugárterápia,

A DiGeorge-szindrómát a 3. és 4. garattasak rendellenes fejlődése okozza, ami megakadályozza a csecsemőmirigy és a mellékpajzsmirigyek kialakulását. Ennek eredményeként a DiGeorge-szindrómás betegek hajlamosabbak a hipokalcémia, valamint a vírusos és gombás fertőzésekre.

Másodlagos nyirokszervek

A másodlagos nyirokszervek a lép, a nyirokcsomók és a nyálkahártyához kapcsolódó nyirokszövet (pl. a Peyer-plakkok és a mandulák). A másodlagos nyirokszervekben történik az antigén-prezentáció. Ezek az érett, naiv limfociták effektor sejtekké történő differenciálódásának helyszínei is.

Lép

• Funkció:
• A régi vagy rendellenes alakú vörösvértestek és vérlemezkék szűrése,
• Kulcsszerep a humorális immunválasz kialakításában és elindításában B- és T-limfociták révén,
• Lokalizáció:
• A rekeszizom bal része alatt,
• A bal vese közelében (anterolateralisan),
• A kilencedik, tizedik és tizenegyedik borda mögött,
• Struktúra:
• A fehér pulpa felelős az antigén szűréséért és prezentációjáért, és a következő struktúrákat tartalmazza:
• Nyiroktüszők: Nagyszámú B-limfocitát tartalmaznak,
• Periarterioláris limfatikus hüvely: T-limfocitákat tartalmaz,
• Vörös pulpa: Felelős a vér szűréséért.

Nyirokcsomók

Funkció

• Nem specifikus nyirokszűrés: Makrofágok a nyirokcsomón belül
• B-sejtek és T-sejtek tárolása és keringése,
• Immunrendszer aktiválása: Az antigén-prezentáció indukálja a B-limfociták differenciálódását és proliferációját, valamint a T-limfociták aktiválását.

Lokalizáció

A testben az szervek és a nagy erek közvetlen közelében

Struktúra

• Bab alakú szerv , amelyet rostos tok (kötőszövetes tok) és trabeculák vesznek körül,
• A trabeculáris szinusz vezeti a nyirokfolyadékot a tok alatti szinusztól a medulláris szinuszhoz,
• A hilus:
• Lehetővé teszi a vérerek és az efferens nyirokerek belépését vagy kilépését a nyirokcsomóból,
• Jellemzően csak egy vagy kevés efferens nyirokér hagyja el a nyirokcsomót, szemben az afferens nyirokerek nagyobb számával, amelyek a nyirokcsomóba a kéreg (cortex) felől lépnek be,
• A belépő artéria és véna egy nagy kapilláris hálózattá ágazódik, amely a posztkapilláris magas endotél venulákat alkotja.

Hisztológia

• Cortex (B-sejt zóna): Limfoid tüszőket tartalmaz, amelyek a B-limfociták tárolásának, differenciálódásának és proliferációjának helyszínei,
• Szekunder limfoid tüsző (aktív): Sűrű köpeny zóna , amely egy halvány csíraközpontot vesz körül
• Primer limfoid tüsző (inaktív): Sűrű, naiv B-limfocita aggregátumok,
• Paracortex (T-sejt zóna):
• A kéreg és velő közötti régió,
• T limfocitákat és magas endotél venulákat tartalmaz, amelyek lehetővé teszik a keringő B és T limfociták véráramba való be- és kilépését,
• A T-sejtek aktiválásának helye,
• Medulla:
• Orsó alakú kötegek: Plazmasejtekkel és limfocitákkal sűrűn megtöltve,
• A nyirokcsomó velőürege,
• Makrofágokból, retikuláris sejtekből áll,
• Kapcsolódik az elvezető nyirokstruktúrákhoz.

Klinikai szignifikancia

• Gyulladásos vagy immunreakciók (pl. EBV-fertőzés miatt) → reaktív parakortikális hiperplázia → klinikailag észlelhető limfadenopátia,
• Parakortikális limfociták depléciója: DiGeorge-szindróma.

Mukóza-asszociált limfoid szövetek (MALT)

A MALT magába foglalja a mandulákat, a Peyer-plakkokat és a nyálkahártya magányos limfoid tüszőit. A MALT szerkezete hasonlít másodlagos nyirokszervekéhez , de speciális retikuláris hámból (tüszővel társult hám) is áll, humorális védekező mechanizmussal A béllel társult limfatikus szövet (GALT) tüszővel társult hámja M-sejteket tartalmaz, amelyek lehetővé teszik az antigének transzcitózisát a lamina propriába.

Peyer-plakkok

• Funkció:
• Az immunrendszer aktiválása a lenyelt patogénekre válaszul,
• Az M-sejtek antigéneket szállítanak a bélüregből az antigénprezentáló sejtekhez (pl. makrofágokhoz) → a csíraközpontban lévő B-sejtek észlelik az antigéneket és plazmasejtekké differenciálódnak, amelyek IgA-t szekretálnak → az IgA szekréciós komponenst szerez és szekréciós IgA-vá válik → a szekréciós IgA a bélhámsejteken keresztül transzportálódik és a bél lumenális felszínén szekretálódik,
• Lokalizáció: Ileum (lamina propria és submucosa),
• Hisztológia:
• Aggregált limfoid tüszők: Számos limfocitát és dendritikus sejtet tartalmaznak,
• Tüszőhöz kapcsolódó hám : A specializált M-sejtek helye.

Tonzillák

• Funkció: Waldeyer-féle torokgyűrű (első védelmi vonal a belélegzett vagy lenyelt kórokozók ellen),
• Felépítés: Hasonló másodlagos nyirokszervekhez,
• Lokalizáció és hisztológia:

1. táblázat: A tonzillák karakterisztikája.

Jellemző	Orrgaratmandula (adenoid)	Szájpadmandulák	Nyelvmandula	Külső fülkürti mandulák
Elhelyezkedés	Az orrgarat tetején és hátsó falán,	A szájgarat mindkét oldalán lévő mandulagödrökben	A nyelvgyökön,	Az orrgarat oldalsó falán,
Hisztológia	Légúti hám, Kis redők, nincsenek kripták,	Kötőszövetes tok, Nem szarusodó többrétegű laphám, 10-20 mély, elágazó kripta,	Nem szarusodó többrétegű laphám, Sekély kripták, Közvetlenül a nyelv harántcsíkolt izomrostjai közelében,	Légúti hám.

Indukálható hörgőkhöz kapcsolódó nyirokszövet (iBALT)

• Elhelyezkedés: A felső és alsó légutak falában (a perivaszkuláris terekben),
• Funkció: Az immunrendszer aktiválása a felső és alsó légutakban gyulladás vagy fertőzés következtében megjelenő antigénekre adott válaszként,
• Struktúra és hisztológia:
• Centrális, nagy B-sejt tüszők T-sejt területekkel vagy anélkül,
• Számos follikuláris dendritikus sejt,
• Speciális stromális sejteket, nyirokereket és magas endothel venulákat tartalmaz,
• Nincs M-sejteket tartalmazó kupolás hámja.

Nyirokdrenázs

Áttekintés

• Nyirok:
• A test szövetekből a nyirokkapillárisok vezetik el, majd a nyirokerek és a másodlagos nyirokszervek keringtetik,
• A nyirok a ductus thoracicus és a ductus lymphaticus dexter útján jut vissza a vérkeringésbe,
• Kílusz (nyirok és trigliceridek) szívódik fel a bélből emésztés során, és a ductus thoracicus szállítja a vénás rendszerbe ürítés céljából,
• Ductus thoracicus:
• Elvezeti a nyirokfolyadékot a test minden részéből, kivéve a jobb kart, a mellkas jobb oldalát, valamint a jobb fej- és nyakrégiót (beleértve a mellkas bal oldalát és a bal felső végtagot is)
• Cisterna chyli: Egy tágult nyiroktasak, amely a rekeszizom bal szára közelében helyezkedik el, és ebből ered a ductus thoracicus,
• A ductus thoracicus a cisterna chyli-ből folytatódik, felszáll a posterior mediastinumba (a mellkasi aorta bal oldalán), és a bal vénás ívbe (arcus venosus sinister) (a bal vena subclavia és a bal vena jugularis interna találkozásánál) ömlik,
• Naponta akár 4 liter nyirkot is elvezet,
• A ductus thoracicus (mellkasvezeték) sérülése chylothoraxhoz vezethet,
• Ductus lymphaticus dexter:
• Elvezeti a nyirokfolyadékot a jobb karról, a mellkas jobb oldaláról, valamint a fej és nyak jobb oldaláról,
• A truncus subclavius dexter, a truncus bronchomediastinalis dexter és a truncus jugularis dexter találkozásából ered,
• A jobb vénás ívbe (arcus venosus dexter) (a vena subclavia dextra és a vena jugularis interna dextra találkozásánál) ömlik.

Nyirokcsomó klaszterek

Tapintható nyirokcsomók

A felső végtag

Hasüreg és alsó végtag

A herék, az epididymis és az ondóvezetékek a mély, az iliacalis és a lumbalis nyirokcsomókba drenálódnak.

Nem tapintható nyirokcsomók

Hasűr

Medence