A placenta, a köldökzsinór (funiculus umbilicalis) és a magzatburok (amnionzsák) védelmet és tápanyagokat biztosít a magzatnak. A placenta egy fetomaternális szerv, amely lehetővé teszi a tápanyagok és gázok szelektív transzferét az anya és a magzat között. A placentáris barrier korlátozza az embrió és az anyai vér közötti direkt kontaktust, ezáltal védve mind az anyát, mind a gyermeket a potenciálisan káros anyagoktól (pl. a magzat vérsejt-antigénjei, baktériumok az anyától). Ezenkívül a placenta hormonokat termel, amelyek mediálják az anyai adaptációt a terhességhez és fenntartják a terhességet. Az uteroplacentáris cirkuláció kialakítása több lépésből áll, beleértve az endovaszkuláris trofoblaszt inváziót és az uterus vaszkuláris remodelingjét. Az 50–70 centiméter hosszú funiculus umbilicalis összeköti a placentát a magzattal, és tartalmaz egy vena umbilicalist, amely oxigenált, tápanyagban gazdag vérellátást szállít, valamint két arteria umbilicalist, amelyek deoxigenált vért szállítanak a magzattól a placentába és az anyai cirkulációba. Az amnionzsák körülveszi a magzatot, és tartalmazza az amnionfolyadékot, mechanikai védelmet biztosítva a fejlődő magzatnak.

Az uteroplacentáris cirkuláció kialakulása

A petesejt beágyazódását követően az endometrium stromális sejtrétege deciduává (deciduális reakció) alakul át. A decidua táplálja a konceptust addig, amíg a definitív placenta ki nem alakul. Az embrionális fejlődés körülbelül 12. napján a magzati erek érintkezésbe kerülnek az anyai vérrel az anyai erek nyílásain keresztül, létrehozva egy magzati-anyai csere régiót.

Deciduális reakció

• Deciduális reakció (decidualizáció): Implantáció → az endometrium megvastagodása és szerkezeti változásai → decidua képződése.
• A decidua funkciója:
• Hisztiotróf nutríció:
• A zsír és a glikogén tárolása az endometrium sejtek megnagyobbodását okozza
• A szinciciotrofoblaszt által az decidua inváziója során kiválasztott litikus enzimek → tápanyagok felvétele a szinciciotrofoblaszt által,
• Immunitásprivilégium: A tight junkciók elválasztják a konceptust a szomszédos endometrium szövettől,
• Felkészülés a placentáris cirkulációra: Megnövekedett progeszteron → a deciduális erek átalakulása anastomizáló spirális artériák hálózatává (uterinális vaszkuláris remodelling),
• A deciduának három különálló része van, melyeket az implantáció helyéhez viszonyított elhelyezkedésük alapján különböztetünk meg:
• Decidua basalis: A placenta anyai része,
• Decidua capsularis: Az implantáció után a blasztociszta fölé növő decidua, amely sapkaszerű struktúraként jelenik meg,
• Decidua parietalis: Az uterus falát bélelő decidua az implantáció helyén kívül.

Placentáció

A placentáció a placenta fejlődésére utal. A placenta embrionális része a trofoblaszt sejtekből, az anyai része pedig a decidua basalisból származik.

• Korai placentáris fejlődés:
• Prelakunáris stádium: Az embrionális fejlődés körülbelül 9. napjáig tart,
• Lakunáris stádium:
• Az embriogenezis körülbelül 9. napjától,
• Lakúnák alakulnak ki a szinciciotrofoblasztban, amelyeket vékony szinciciotrofoblaszt trabeculák választanak el,
• A szinciciotrofoblaszt litikus enzimjei végül erodálják a decidua spirális artériáit, és anyai vér tölti ki a lakúnákat,
• A lakúnák összeolvadnak, és kialakítják az intervillózus teret,
• Hemotróf nutríció: Tápanyag ellátás az anyai vérből
• Korai villus stádium: Az embriógenezis körülbelül 13–28. napjától tart,
• Chorionboholyok fejlődése és érése: A chorionboholyok összetétele a placentáris fejlődés során változik,
• Primer boholyok:
• A citotrofoblaszt sejtek szinciciotrofoblaszt trabeculákba történő vándorlása révén fejlődnek,
• Struktúra:
• Belső réteg: Citotrofoblasztok,
• Külső réteg: Mikrobolyhokkal rendelkező szinciciotrofoblaszt sejtek
• Szekunder boholyok:
• A primer boholyok középpontjába vándorló extraembrionális mezodermális sejtek révén fejlődnek
• Struktúra:
• Mezenchimális mag,
• Belső réteg: Citotrofoblaszt,
• Külső réteg: Mikrobolyhokkal rendelkező szinciciotrofoblaszt sejtek,
• Tercier boholyok (terminális boholyok): A tercier boholyok (vagy terminális boholyok) a köldökzsinór erekhez kapcsolódnak az embrionális fejlődés 3. hetében,
• A tercier boholyok vaszkularizáció révén fejlődnek,
• A terminális boholyok a 4. hónap után fejlődnek ki → a citotrofoblaszt sejtek kezdenek eltűnni → csak izolált citotrofoblaszt sejtek (Langhans sejtek) maradnak meg,
• Struktúra:
• Mezenchimális mag, benne magzati kapillárisokkal,
• Belső réteg: Langhans sejtek (izolált citotrofoblaszt sejtek),
• Külső réteg: Szinciciotrofoblaszt.

A placenta

Placenta struktúra

Érett állapotban a placenta körülbelül 500 gramm súlyú, nagyjából 2 cm vastag, és 15–20 cm átmérőjű. Három részből áll:

• Basalis lemez (decidua basalis): Főleg anyai komponens,
• Intervillózus tér és boholyrendszer: Fetomaternális zóna,
• Chorionlemez: Magzati komponens.

Basalis lemez (decidua basalis)

• Leírás: Főként anyai komponens, az uterus falához simul,
• Struktúra: Anyai decidua invazív embrionális sejtekkel (citotrofoblaszt, szinciciotrofoblaszt és extravillózus trofoblaszt sejtekkel)
• Vérellátás: Uterus spirális artériák,
• Placentális szeptumok: Több helyen benyúlnak az intervillózus térbe,
• Placentáris kotiledonok: A decidua basalis 15–30-ra való szeparációja, melyeket a placentális szeptumok hoznak létre, és makroszkóposan is megkülönböztethetők egymástól.

Intervillózus tér és boholyrendszer

• Intervillózus tér:
• Anyai és magzati placentáris struktúrák közötti érintkezési zóna (a magzati-anyai gáz- és tápanyagcsere helye),
• Anyai vérrel teli,
• Kinyúló boholyrendszereket tartalmaz,
• Boholyrendszerek: A placenta 30–50 elágazó boholyrendszerből áll,
• Stem boholyok: A boholyrendszerek bazális régiója, magzati artériákkal és vénákkal,
• Intermedier boholyok: A boholyrendszerek régiója, magzati arteriolákkal, vénulákkal és kapillárisokkal; fontos gáz- és tápanyagcsere régió,
• Terminális boholyok: Az intervillózus térben szabadon lebegő tercier boholyok, amelyek közvetlenül részt vesznek a gáz- és tápanyagcserében,
• Rögzítő boholyok: A boholyrendszereket a deciduához rögzítik,
• A rögzítő boholyok citotrofoblasztja tágul és a decidua és a szinciciotrofoblaszt közé helyezkedik

Chorionlemez

• Leírás: A placenta magzati komponense,
• Struktúra: A szinciciotrofoblaszt, a citotrofoblaszt és az extraembrionális mezoderma szomatikus rétege alkotja,
• Chorion frondosum: Boholyokat tartalmaz, részt vesz a placenta képződésében
• Chorion laeve: A magzati placenta külső rétege, nem tartalmaz boholyokat (nem vesz részt a placenta képződésében).

Placentális barrier

Az anyai és a magzati keringést a placentális barrier választja el. A placentális barrier szabályozza a gáz- és tápanyagcserét. A fejlődés negyedik hónapjáig a placentális barrier hat rétegből áll. A negyedik hónap után a citotrofoblaszt eltűnik a boholyfalról, és csak az izolált citotrofoblaszt sejtek (Langhans sejtek) maradnak meg.

• A placentális barrier felépítése az embrionális fejlődés 4. hónapjáig (anyától a magzat felé haladva):
1. Szinciciotrofoblaszt,
2. Citotrofoblaszt,
3. Trofoblasztok lamina basalisa,
4. Kötőszövetből álló boholy stroma
5. Az endotél bazális laminája,
6. Kapilláris endotél,
• A placentális barrier felépítése az embrionális fejlődés 4. hónapjától (anyától a magzat felé haladva):
1. Szinciciotrofoblaszt,
2. Trofoblasztok és az endotél összeolvadt lamina basalisa,
3. Kapilláris endotél.

Születés után a placentát ellenőrizni kell, hogy megbizonyosodjanak arról, teljesen levált-e az uterus faláról. Ha ez nem történik meg, fennáll a postpartum vérzés kockázata. Az ellenőrzés során megvizsgálják, hogy az összes placentáris kotiledon ép és hiánytalan-e. A magzati oldalon a placentát az amnionnak kell borítania.

Placenta funkciók

A placenta hormonok áttekintése

A legfontosabb placentális hormonok a HCG, a HPL, a CRH, az ösztrogén és a progeszteron; más fontos hormonok a graviditás alatt a pajzsmirigyhormonok, az oxitocin és a prolaktin.

• Termelés helye: Szinciciotrofoblaszt,
• A hormonok funkciója:
• A graviditás fenntartása,
• Anyai adaptáció a graviditáshoz,
• Uterus keringésének szabályozása,
• Magzati fejlődés és növekedés,
• A szülés megindítása.

A placenta hormonjai

Gáz- és tápanyagcsere

A placenta a metabolitok és a gázcsere fő helye az anya és a magzat között.

• Passzív transzport:
• Diffúzió: O₂ , CO₂, kreatinin, urea, bilirubin, víz, gyógyszerek,
• Facilitált diffúzió: Glükóz, laktát,
• Aktív transzport: Aminosavak, peptidek, hormonok, vitaminok, zsírsavak, szervetlen ionok,
• Pinocitózis: Fehérjék, lipidek, antitestek (IgG)

A zsírban oldódó vitaminok (A, D, E, K), az immunglobulinok (kivéve az IgG) és a legtöbb fehérje vagy egyáltalán nem, vagy csak korlátozottan képes átjutni a placentális barrieren. A K-vitamin fontos kofaktor a véralvadáshoz, ezért közvetlenül születés után adni kell az újszülöttnek.

Az Rh-rendszerből származó Anti-D antitestek (IgG antitestek) át tudnak jutni a méhlepényen. Ezzel szemben az ABO-rendszer izoaglutininjei főleg IgM antitestek, nem képesek átlépni a méhlepényt!

Funiculus umbilicalis

A köldökzsinór a magzatot a placenta magzati részével (chorion lemez) köti össze. Jellemzően a placenta chorion lemezének közepéhez tapad. A köldökzsinór fejlődése körülbelül az embrionális fejlődés 3. hetében kezdődik. A graviditás végére a köldökzsinór körülbelül 50–70 cm hosszú.

A köldökzsinór kialakulása és felépítése

• A köldökzsinór 3, allantois eredetű vérérrendszeri eret tartalmaz, amelyek magzati vért szállítanak:
• 2 köldökartéria: Az arteria iliaca interna ágai, amelyek oxigénszegény vért szállítanak a magzattól a placentához,
• 1 köldökvéna: Oxigéndús, tápanyagban gazdag vért szállít a placentából a magzathoz (a vena cava inferiorba torkollik a ductus venosuson keresztül).

A köldökzsinór szerkezete és fejlődése a korai graviditás alatt

• Összekötő nyél: A köldökzsinór prekurzora
• Tartalom:
• Allantois:
• Kis zsákszerű struktúra, amely a szikhólyagot alkotja, és a fejlődés 3. hetében az összekötő nyélbe nyúlik,
• A magzati húgyhólyag az allantois hám és a hátsó bél endodermájának átmeneténél fejlődik,
• Szikhólyag nyél:
• Összeköti a középbelet a szikhólyaggal,
• A 6-7. héten elzáródik,
• A teljes elzáródás elmaradása a következő állapotokhoz vezethet:
• Nincs záródás (nyitott szikhólyag nyél): Szikhólyag sipoly (születés után mekónium ürül a köldökből),
• Részleges elzáródás: Szikhólyag ciszta (egy cisztás maradvány, amely vékonybél-elzáródáshoz vezethet, ha a bél megcsavarodik a ciszta körül) vagy Meckel diverticulum.

A köldökzsinór szerkezete a késői graviditás alatt

• Extracelluláris mátrix (ECM): Wharton-kocsonya (zselés kötőszövet)
• Borítás: Amnionhám,
• Tartalom:
• Urachus (a magzati húgyhólyag és a köldök közötti vezeték),
• Az allantois maradványa,
• Születés után elzáródik, és a ligamentum umbilicale medianumot képezi, amelyet a hashártya plica umbilicalis medianánája borít,
• Az involúció elmaradása anomáliákhoz vezethet, amelyek növelik a rosszindulatú elváltozások (urachus carcinoma) és a fertőzések kockázatát,
• Az elzáródott szikhólyag nyél maradványai.

A köldökartériák oxigénszegény vért szállítanak, míg a köldökvéna oxigéndús vért!

Egyetlen köldökartéria kromoszóma-betegség és veleszületett rendellenességek jele.

Fiziológiás köldöksérv

A gyomor-bélrendszer gyors növekedése miatt a fejlődés 6. és 10. hete között nincs elegendő hely az embrionális hasüregben. Ennek következtében a bél egy része hreniálódik a leendő köldökzsinór extraembrionális coelomájába ebben az időszakban.

Amnion és amnionüreg

Amnionüreg

Az amnionzsák nagyon korán, a graviditás elején alakul ki, és védelmező burokként veszi körül az embriót. Ahogy a magzat növekszik, az amnionüreg tágul, végül kiszorítva a chorionüreget és a méhüreget.

• Kialakulás: A fejlődés 2. hetében, az epiblaszt sejtek migrációjával,
• Komponensek:
• Amnionhámsejtekkel bélelt,
• Amnionfolyadékkal töltött, amelyet az amnionhámsejtek termelnek.

Amnionzsák

Az amnionzsák anyai (decidua) és magzati (chorioamnionális hártyák) komponensekből áll, amelyek körülveszik a magzatot és mechanikai védelmet biztosítanak.

• Amnion:
• Belső amnionhártya,
• Az embrióblasztból fejlődik,
• Amnionfolyadékot szekretál,
• Chorion:
• Középső amnionhártya,
• A citotrofoblasztból fejlődik,
• Decidua:
• Legkülső membrán,
• A decidua capsularisból fejlődik, amely az implantáció helye felett található.

Amnion folyadék

Az amnionzsákban lévő védőfolyadék, amely párnázza a magzatot, megakadályozza a magzat amnionhoz való tapadását, és transzportközegként szolgál a tápanyagok és a metabolitok számára.

• Összetétel: Kezdetben tiszta folyadék
• Mennyiség: Kb. 850–1500 ml a graviditás végére (az amnionfolyadék 3 óránként teljesen kicserélődik),
• pH: 7–7,5 (enyhén lúgos),
• Tartalmaz: Fehérjéket, glükózt, ureát,
• Ezenkívül: Magzati vizelet, tüdőfolyadék, haj, elhalt bőrsejtek, faggyú,
• Vernix: Egy tejesfehér, lipidben gazdag anyag, amely magzati dermális sejtekből és faggyúmirigy-váladékból áll. Befedi a magzat bőrét (különösen a harmadik trimeszterben),
• Reabszorpció:
• Az amnionhám általi reabszorpció,
• A magzat naponta kb. 400 ml amnionfolyadékot nyel le, amelyet a vesék választanak ki