A szájüreg (cavum oris)

A száj a gyomor-bél traktus faciális nyílása. A szájüreg, amelyet elölről az ajkak, oldalról a buccák, hátulról pedig a oropharynx határol, magában foglalja a nyelvet, a szájpadokat, az ínyt és a fogakat. A száj elsődleges funkciója az emésztési folyamat elindítása, amely magában foglalja a táplálék bejuttatását, a táplálék őrlését célzó rágást, az emésztőenzimek nyálmirigyekből a szájüregbe történő felszabadulását és a nyelést. A másodlagos funkciók közé tartozik az ízlelés, a hangképzés és a beszéd artikuláció, a ventilláció, a faciális expresszió és a tapintás. A szájüreg anatómiailag felosztható egy orális vestibulumra (a fogak, az ajkak és a buccák nyálkahártyája közötti tér), és a szájüregre, amelyet elöl és oldalt a fogak, hátul pedig a oropharynx határol. A fogak kemény, meszes szerkezetek, amelyek funkciója a hangartikuláció, valamint a táplálék harapása és rágása. A szájüreget az orrüregtől a szájpad választja el (palatum durum és palatum molle). Az állkapocs rágómozgásait a rágóizmok teszik lehetővé, a nyelést pedig a garat izmai segítik. A nyelv az ízérzékelésért felelős szerv, amely a nyelvi papillákban található ízlelőbimbók ingerlésével történik. A szájüreg ezeken túl egy szekunder légzőcsatorna, amely hátulról az orrüreggel áll összeköttetésben.

Áttekintő anatómia

• Orális vesztibulum:
• Anterior/laterális: A buccalis mukóza (azaz a buccák és az ajkak nyálkahártyája),
• Posterior/mediális: A fogak elülső (facies vestibularis) felszíne és a gingiva (íny) a buccalis mukózával szemben,
• Tulajdonképpeni szájüreg:
• Anterior/lateralis: A fogak és az íny hátsó felülete,
• Superior (tető): Palatum durum et molle,
• Inferior (alsó): Szájfenék,
• Posterior: Az oropharynxszal kommunikál.

Fogak (dentes)

Funkció

• Az étel őrlése, ami megkönnyíti az emésztést és a felszívódást,
• Hang produkció és artikuláció.

A fogak típusai életkor szerint

• Primer fogak (más néven tejfogak):
• Az embriogenezis során fejlődnek ki, csecsemőkorban tör ki, és 6-12 éves korára hullik ki,
• Minden kvadránsban (jobb, bal, felső és alsó) öt darab, összesen 20 darab,
• Két metszőfog (összesen 8),
• Egy szemfog (összesen 4),
• Két őrlőfog (összesen 8),
• Permanens fogak:
• Általában 13 éves korig fejeződik be:
• 8 minden kvadránsban (jobb, bal, felső és alsó), összesen 32 darab,
• Két metszőfog (összesen 8),
• Egy szemfog (összesen 4),
• Két kisörlő (összesen 8),
• Három nagyörlő (összesen 12),
• Bölcsességfogak (csökevényes harmadik molárisok),
• Általában 17-38 éves korban tör ki,
• Minden kvadránsban (jobb, bal, felő és alsó) egy-egy, összesen 4 darab,
• A részleges áttörés gyulladást és fertőzést okozhat a környező ínyben (pericoronitis), ami gyakran indikálja a foghúzást,
• A fejlődési variációk befolyásolhatják az állandó fogak számát, méretét, alakját és szerkezetét,
• Hypodontia (az általános népesség 2-8%-ánál fordul elő): Egy vagy több fog veleszületett hiánya,
• Hyperdontia (az általános népesség 1-4%-ánál fordul elő): Az az állapot, amikor egy vagy több extra fog van (számfeletti fogak).

A fogak típusai funkció szerint

Innerváció

• Felső fogak: A n. maxillaris (V/2) ágai (n. alveolaris anterior, medius et posterior),
• Alsó fogak: A n. mandibularis (V/3) ágai (n. alveolaris inferior).

Struktúra

Összetétel

Embriológia

• A fejlődés 6. hetére a szájüreg nyálkahártyáját borító hám basalis rétege a mélybe törve kialakítja a felső és az alsó állcsont teljes hozzában megtalálható C alakú foglécet (lamina dentalis),
• Mindkét állcsontban 10-10 fogcsíra (fogbimbó) nő ki a foglécből, ezek képezik a fogak ektodermális telepeit,
• A fogbimbók eredetileg kerekded képletek, de a mély felé tekintő felszínüket az ektomezenchima benyomja, és ekkor sapkára hasonlítanak (sapkastádidum),
• A sapka konvex oldalán van a külső (felső) réteg, a külső zománchám, míg a konkáv oldal belső (alsó) rétege a belső zománchám,
• A zománchámmal körbevett üreget laza felépítésű, hámeredetű szövet tölti ki (stratum reticulare),
• A zománcszerv öblét kitöltő dúcléc eredetű mezenchima a fogpapilla,
• Az öböl mélyebb lesz, és a zománcszerv harang alakot vesz fel (harangstádium),
• A fogpapilla külső mezenchima sejtjei a belső zománchám mentén dentintermelő odontoblasztokká differenciálódnak,
• Az ameloblasztok a dentin felé termelik a zománcot,
• A gyökerek fejlődése akkor indul meg, amikor a zománchám az alatta található mezenchimába penetrálva kialakítja a gyökérhüvelyt,
• A gyökér külső felszínén található és dentinnel érintkező mezenchima sejtk cementoblsasztokká differenciálódnak,
• Peridontalis szalagrendszer → a fogat az alveolusfalhoz rögzíti.

Fogíny (gingiva)

Struktúra

• Definíció: Olyan mukóza-szövet, amely a következőket fedi:
• A maxilla és mandibula alveoláris felszínei,
• A fogak nyaka és gyökere,
• Leírás: Rózsaszínű (sötét bőrűeknél pigmentált lehet),
• Típusok:
• Rögzített gingiva:
• Keratinizált szövet, amely szilárdan kötődik a csontszerkezethez,
• Kitölti a fogközöket az egyes fogak alatt → interdentális papillák,
• Szabad gingiva: A fog körüli gallért alkotja, de nem kapcsolódik közvetlenül a fogfelszínhez.

Funkció

• A fogak gyökerének és az alatta lévő csontnak a védelme a mechanikai behatásoktól és a fertőzésektől,
• A gyulladásos reakciók és a szövetek regenerálódásának modulálása.

Innerváció

• Buccalis (külső-elülső) felszín:
• Maxilláris (felső) oldal: A n. infraorbitalis ágai (anterior, medius és posterior) innerválják,
• Mandibuláris (alsó) oldal: A n. mentalis és n. buccalis innerválják,
• Lingualis (belső-hátulsó) felszín:
• Maxilláris (felső) oldal: A n. nasopalatinus és a n. palatinus major innerválja,
• Mandibuláris (alsó) oldal: A n. lingualis innerválja.

Embriológia

• A felső ajak fejlődése:
• A processus maxillarisok mediálisan növekednek és egyesülnek a processus nasalis lateralisokkal, létrehozva az labium superius laterális (oldalsó) részeit
• A processus maxillarisok tovább növekednek mediálisan, és mindkét oldalon egyesülnek a processus nasalis medialisokkal, megközelítve a naresokat körülbelül az 5. heti fejlődés során; ennek a folyamatnak a zavara cheiloschisishez vezet,
• A processus nasalis medialisok fúziójából alakul ki a philtrum és az labium superius középső harmada, a palatum primarium, a nasus központi része és a septum nasi
• Az alsó ajak fejlődése: A processus mandibularis dexter és a processus mandibularis sinister fúziójából alakul ki az labium inferius és a mandibula.

Nyelv (lingua)

Struktúra

• Lokalizáció: A szájüreg alján,
• Részek:
• Corpus: Elülső kétharmad,
• Radix: Hátulsó egyharmad,
• Apex: A nyelv csúcsa,
• A nyelv testét és gyökerét a V alakú sulcus terminalis választja el,
• A bal és jobb felét a sulcus medianus választja el,
• Rögzülések:
• Os hyoideum,
• Mandibula,
• Os palatinum,
• Processus styloideus ossis temporalis,
• Pharynx.

Funkció

• Ízérzés,
• Beszéd és hangképzés,
• Rágás és nyelés: A nyelv a kemény szájpadláshoz préseli az ételt, ezzel megkeveri és megpuhítja azt, hogy megkönnyítse a nyelést és az emésztést,
• Tapintás.

Hisztológia

• A nyelv a következő rétegekből áll:
• Mukóza membrán:
• A dorsum bársonyos megjelenésű a számos papilla jelenléte miatt (ld. alább),
• Az alsó felület sima és vékony,
• Epitélium:
• Keratinizált felület,
• Nem keratinizált többrétegű laphám,
• Izomréteg (vázizom),
• Corium: Kötőszövet mukózus és szerózus mirigyekkel,
• Zsírszövet.

Nyelv papillák

• A lingualis papillák a nyelv dorzális felszínét borító kis nyálkahártya-nyúlványok,
• Növelik a nyelv felületét,
• A nyelv dorsumán helyezkednek el, főként a nyelv elülső kétharmadán,
• Egyes papillák ízlelőbimbókat tartalmaznak, 50-150 ízérző sejtből álló, az ízlelésért felelős sejtcsoportokat,
• Az érzékelési küszöbértékek különböznek az azonos ízű vegyi anyagok között. Az édes és sós anyagoknak általában magas a küszöbértékük - nagy mennyiségben kell jelen lenniük ahhoz, hogy érzékeljük őket. A keserű vegyületeknek általában nagyon alacsony a küszöbértékük - már nagyon alacsony koncentrációban is érzékeljük őket. A nyelv hátsó részén található ízlelőbimbók különösen érzékenyek a keserű anyagokra, amelyek gyakran váltanak ki elutasító reakciókat, például öklendezést és hányást, ami egy a toxinok lenyelésének elkerülésére tett kísérlet.

Lingualis tonsillák

• Karakterisztika:
• A nyelv tövénél található, bilaterálisan,
• Két kis nyirokszöveti aggregátum,
• Nem keratinizált többrétegű laphám borítja; a hám invaginálódik és kriptát képez, ahol a nyirokszövetek aggregátumai találhatók,
• Vékony kapszula veszi körül,
• Funkció: Immunvédelem (T-sejteket és B-sejteket tartalmaz, amelyek IgA-t termelnek),
• Vérellátás:
• A. lingualis (ex a. carotis externa),
• A. facialis (r. tonsillaris),
• A. pharyngea ascendens (ex a. carotis externa),
• Innerváció: A n. IX. tonzilláris ágai.

A nyelv izmai

Extrinsic izmok

• A nyelv extrinsic izmai a nyelven kívülről erednek,
• A nyelv intrinsic izmai a nyelven belül erednek és ott is tapadnak.

A m. genioglossus normális esetben a nyelvet a középvonalban egyenletesen kinyújtja, de unilaterális hypoglossus károsodás esetén a nyelv a lézió oldala felé deviál.

A nyelv vérerei és idegellátása

7. táblázat: A nyelv vaszkulatúrája.

Struktúra	Karakterisztika
Artériás ellátás	A. lingualis: A carotis externa ága (a nyelvcsont magasságában a trigonum caroticumban), Elágazások: A. sublingualis, Rr. dorsales linguae, R. suprahyoideus, A. profunda linguae (az a. lingualis végága),
Vénás drenázs	V. lingualis: A dorsum linguaén és a nyelv alsó felszínén jön létre, A véna jugularis internába drenálódik, Az a. lingualis mentén halad, Ranine véna: A nyelv alján, a nyelcsúcsnál kezdődik, Követi a n. XII. lefutását, Egyéb vénák: V. sublingualis, V. dorsalis linguae, R. suprahyoideus, V. profunda linguae, Ezek a vénák képezik a szublingvális nitroglicerin felszívódásának útvonalát,
Innerváció	Motoros innerváció: N. XII.: A m. hyoglossust, m. genioglossust és m. styloglossust innerválják, N. X.: M. palatoglossus, Szenzoros innerváció: A nyelv elülső kétharmada (a papillae vallatae kivételével), Ízérzés: Chorda tympani (ex n. VII.), Általános érzés: A n. lingualis a n. V. mandibuláris ágából (V/3), A nyelv hátsó egyharmada (beleértve a papillae vallataet): Ízérzés és általános érzékelés a n. IX. révén, A nyelv és a gégefedő epiglotticus régiója: Ízérzés és általános érzékelés a n. vagusból eredő n. laryngeus internuson (r. internus) keresztül.

Az összes nyelvizmot (intrinsic és extrinsic) a n. hypoglossus innervál, kivéve a m. palatoglossust (azt a n. X.).

Embriológia

A szájpad

Áttekintés

• A szájpadlás elválasztja a szájüreget az orrüregtől,
• A szájpad alkotja a szájüreg tetejét, és hozzájárul az orrüreg aljzatának kialakításához.

Embriológia

• 4. fejlődési hét:
• Az előagyat borító mezoderma lefelé terjedése → frontonazális kiemelkedés,
• Felszíni ektoderma lokális megvastagodása a frontonazális kiemelkedés mindkét oldalán → orrplakódok,
• 5. fejlődési hét: A nasalis placodok invaginációja → a mediális és laterális orrnyúlványok kialakulása,
• 6-7. fejlődési hét:
• Maxilláris kiemelkedések mediális növekedése és az azt követő fúzió a mediális orr-kiemelkedésekkel → az intermaxilláris szegmentum kialakulása, amely a következőkből áll:
• Labialis komponens → a philtrum fejlődése,
• Maxilláris komponens → a négy metszőfog fejlődése,
• Palatális komponens → trianguláris primer szájpad (processus palatinus medianus)
• Primer szájpad mögött oldalsó szájpadnyúlványok (szájpadlemezek) fejlődése, majd a két szájpadlemez fúziója a középső vonalban → szekunder szájpad kialakulása a fejlődés 8-12. hete körül
• 7-8. fejlődési hét: az elsődleges és a másodlagos szájpadlás összeolvadása a foramen incisivum magasságában → a permanens szájpadlás kialakulása.

A végleges szájpadlás anatómiája

A garat izmai

A n. vagus sérülése esetén az uvula nem a lézió felé, hanem a kontralaterális irányba deviál.

Nyálmirigyek

A három nagyobb páros mirigy (gl. parotidea, gl. submandibularis és gl. sublingualis) mellett több száz kisebb nyálmirigy található a szájüregben és a torokban. Szekréciós mirigyekként naponta akár 1,4 liter nyálat is kiválasztanak. A nyál elsődleges funkciói a következők:

• Emésztés: A nyál α-amilázt tartalmaz, amely lebontja a szénhidrátokat és a mucint, amely emulgeálja az ételmaradékokat,
• A nyálkahártya és a fogak védelme: A nyál pufferként működik, fenntartja a száj pH-értékét, és így megakadályozza a fogakban lévő ásványi anyagok feloldódását. A nyál emellett síkosítja a nyálkahártyát és nedvesíti az ételt, így az könnyebben jut el a gyomorba,
• Immun védelem: A kiválasztódó IgA és IgG, valamint a különböző baktériumok sejtfalát megtámadó lizozim gondoskodik róla,
• Az oldható aromák szállítása az ízlelőbimbókhoz: Az ízérzékelés alapja, hogy az ízmolekulák eljutnak az ízlelőbimbókhoz. Ez a mechanizmus a nyáltól függ, amely feloldja az ízmolekulákat.

Glandula parotidea

• A m. massater felszínén, a ramus mandibuale dorzális oldalán és ventrokaudálisan a meatus acusticus externushoz, a fossa retromandibularisban,
• A parotison keresztül futnak a n. VII. ágai, amelyek felosztják a mirigyet,
• Kivezető csöve (Stensen-csatorna) a m. masseter mentén halad előre, és a 2. molaris mellett nyílik a vesztibulumban (az arc és a fogak közötti térben),
• Főleg savós folyadékot termel, a nyál teljes mennyiségének ∼40%-át.

Glandula submandibularis

• Az mandibula belső felszínétől mediálisan és kaudálisan helyezkedik el a m. mylohyoideus és m. digastricus felett,
• Kivezető csöve (Wharton-csatorna) a caruncula sublingualisban végződik,
• Szeromukózus folyadékot termel, a szekretált nyál nagyobb részét (∼50%).

Gl. sublingualis

• Az állkapocs medialis részén, a m. mylohyoideus felett és a plica sublingualis alatt található,
• A fő kivezető csatornája szintén a Wharton-csatornában végződik,
• Főleg mukózus folyadékot termel.

Rágóizmok

Funkció

• A rágóizmok a következők révén segítik a rágási folyamatot:
• A mandibula depressziója (a száj nyitása), amely a következőket foglalja magában:
• M. pterygoideus lateralis,
• Egyes nyelvcsont feletti izmok (m. digastricus venter anteriorja, m. geniohyoideus, m. mylohyoideus),
• A mandibula elevációja (a száj zárása), amely a következőket foglalják magukban:
• M. masseter (felszínesebb rész),
• M. temporalis,
• M. pterygoideus medialis,
• A mandibula protrakciója:
• M. pterygoideus lateralis,
• M. pterygoideus medialis,
• A mandibula retrakciója:
• M. masseter (mélyebb rész),
• M. temporalis,
• Néhány nyelvcsont feletti izom (m. digastricus és m. geniohyoideus).

A nyelés folyamata

Az ízérzés anatómiája

Áttekintés

• Definíció: Kémiai érzékelési folyamat, amelyet az ízlelőbimbókban található receptorokat stimuláló oldatban lévő ionok és molekulák váltanak ki,
• Lokalizáció: Az ízlelőbimbók elsősorban a nyelven, a szájpadláson és a gégefedőn találhatók,
• Ízanyagok: Minden olyan molekula, amely képes ízlelést kiváltani.

Az ízlelés anatómiája

Az ízlelés anatómiai útja

• Az ízlelésért felelős idegek információt továbbítanak a gerincvelőben található nucl. solitariihoz, amely viszont három különböző agyterületre vetül:
• Nucl. ventralis posteromedialis thalami: A gyrus postcentralis alapi részébe vetül a corona radiátán keresztül (tudatos ízérzékelés),
• Hypothalamus (az ízérzékelés érzelmi összetevője),
• Amygdala (az ízérzékelés érzelmi összetevője).

Ízlelőpapillák és ízlelőbimbók

• Ízlelőpapillák:
• Kötőszöveti projekciók, amelyeket laphámsejtek borítanak,
• Négy típusa van:
• Papilla foliata,
• Papilla filiformis,
• Papilla fungiformis,
• Papilla circumvallata,
• Különböző típusú ízlelőbimbókat tartalmaznak,
• Ízlelőbimbók:
• Mikrovillusokat tartalmaznak, amelyek egy centrális nyíláshoz (pórushoz) kapcsolódnak,
• Az ízanyagokat a pórusban lévő ízérzékelő receptorok érzékelik,
• Az ízérzés különböző mechanizmusai a következők:
• Transzmembrán ioncsatornák:
• Sós (pl. nátrium-klorid),
• Savanyú (pl. hidrogénionok),
• G-protein kapcsolt receptorok:
• Édes (pl. szénhidrátok),
• Keserű (pl. kinin, nikotin),
• Umami (pl. glutamát, aszpartát).

A garat (pharynx)

A garat egy izommembrános üreg, amely összeköti a száj- és orrüreget a gégével és a nyelőcsővel. A garatnak három része van, az orrgarat (nasopharynx) (kb. a koponyaalaptól a lágy szájpadlásig terjed), a szájgarat (oropharynx) (kb. az uvulától a nyelvcsont szintjéig terjed) és az algarat (laryngopharynx) (kb. a C4-től a C6-ig terjed). A garat szerepet játszik a nyelésben, a hangképzésben és a légzésben. Az artériás ellátást az a. carotis externa ágai, az a. facialis a. palatina ascendens ága és tonzilláris ágai, az a. maxillaris és az a. lingualis dorsalis ágai biztosítják. A garatvénák a véna jugularis internába ömlenek. A nyirokcsomók közvetlenül a mély nyaki csomókba drenálódnak, vagy közvetlenül, vagy a retropharyngealis vagy paratrachealis nyirokcsomókon keresztül. A motoros és szenzoros innerváció főként a n. vagus és n. glossopharyngeus ágain keresztül történik. A garat nyálkahártyáját többrétegű laphám és csillós pszeudostratifikált epitélium egyaránt béleli, melyben kehelysejtek találhatók. A garatot érintő betegségek közé tartoznak a fertőzések (torokgyulladás, mandulagyulladás, diftéria, fertőző mononukleózis), az alvási apnoe, a nyelési zavarok és a garatrák.

Makroanatómia

Áttekintés

• A garat egy izommembrános üreg, amely összeköti a száj- és orrüreget a gégével és a nyelőcsővel,
• Hossza: 12-14 cm,
• Részei:
• Nasopharynx,
• Oropharynx,
• Laryngopharynx,
• Hatások:
• Felül: Az os sphenoidale testének hátulsó része és az os occipitale pars basilarisa,
• Alul: A nyelőcső felső része, körülbelül a C6 szintjén,
• Elöl: Az orrüreg, a szájüreg és a gége,
• Hátul: A gerinc nyaki szakasza.

Funkció

• Perisztaltika és nyelés,
• Légvezetés,
• Vokalizáció,
• Elősegíti a középfülnyomás kiegyenlítését,
• Megakadályozza a tracheobronchiális aspirációt és a gyomortartalom refluxát.

A garatüreg régiói

Garatizmok

• A garat izmai két csoportra oszthatók:
• A garatösszehúzó izmok (külső körkörös izomréteg): Egymás után úgy húzódnak össze, hogy a táplálék bólusát a garaton keresztül a nyelőcsőbe továbbítsák,
• Garatemelők (belső hosszanti vagyis longitudinális izomréteg): Megemelik a garatfalat, így védik a légutakat, valamint tágítják és rövidítik a garatot, hogy a táplálékot a garaton keresztül a nyelőcsőbe juttassák.

Pharyngealis konstriktorok

Pharyngealis elevátorok

Vaszkulatúra

• Artériák:
• A garat felső porcióját: Az a. carotis externa ágai,
• A. pharyngea ascendens,
• A. palatina ascendens és a. facialis, illetve ezen artéria tonzilláris ágai,
• Az a.lingualis és az a. maxillaris ágai,
• A garat alsó porciója: Az a. thyroieda inferiorból eredő pharyngeális ágak,
• Vénák: Plexus venosus pharyngeus,
• Felülről a plexus pterygoideus felé drenálódik,
• Alulról a v. jugularis interna felé drneálódik,
• Nyirokcsomók: Közvetlen drenázs a mély nyaki nyirokcsomókba (nodi lymphoidei retropharyngeales, -paratrachealis és -infrahyoidei).

Innerváció

Mikroanatómia

Áttekintés

• Nasopharynx: Konduktív légút,
• A hám két fő típusaó; egyes területeken a laphám és a légzőhám vagy átmeneti hám keveréke található,
• Többrétegű laphám,
• Csillószőrös légzőszámszerű epitélium kehelysejtekkel,
• Limfoid aggregátumok: Adenoid mandulák,
• Szeromukózus mirigyek,
• Basalis sejtek,
• Oropharynx és laryngopharynx: Konduktív légutak és emésztőrendszer,
• Többrétegű lemezes, nem keratinizált laphám, 
• Limfoid aggregátumok,
• Tonsilla palatina,
• Tonsilla lingualis,
• Elasztikus rostok.

Az emésztőrendszer többi részével ellentétben a garat nem rendelkezik muscularis mucosaeval.

Embriológia

A garat fejlődése a terhesség 4. hetében kezdődik.

A nyelőcső (oesophagus)

Makroanatómia

A nyelőcső az előbélből származó izmos cső, amely az ételt és a folyadékot az oropharynxtól a gyomorba szállítja. A tizedik mellkasi csigolya (Th10) magasságában elhelyezkedő hiatus oesophageuson keresztül fúrja át a rekeszizmot. A nyelőcsőnek van egy felső záróizma, amely megakadályozza a levegő bejutását, és egy alsó záróizma, amely megakadályozza a gyomorsav regurgitációját. A nyelőcső a táplálékot izmainak perisztaltikus mozgásával mozgatja tovább. A nyelőcsövet az a. thyroidea inferior, az aorta abdominalis és a a. gastrica sinistra nyelőcső felé menő ágai (rr. oesophageales) látják el. A nyelőcső vénái a v. azygos és hemiazygos felé drenálódnak a szisztémás keringésbe, a v. gastrica sinistrán keresztül pedig a portális keringésbe. A portális hipertenzió nyelőcső varixokat eredményez. A nyelőcső fala négy koncentrikus rétegből áll: Mukóza, szubmukóza, izomzat és adventícia. A nyálkahártyát nem keratinizáló többrétegű laphám béleli, amely a gastrooesophagealis junkciónál hengerhámba megy át. Gastrooesophagealis reflux betegségben (GERD) a krónikus savas expozíció hatására a nyelőcső alsó laphámjának metapláziáját gasztrikus hengerhámmá alakítja (Barrett-nyelőcső). A nyelőcsövet érintő egyéb betegségek közé tartozik a nyelőcsőszűkület, a nyelőcső atrézia, az achalázia és a nyelőcsőrák.

Áttekintés

• A garatot (a C6 szintjén) a gyomorral (a Th11 szintjén) összekötő cső,
• A hossza: ∼25 cm,
• A légcső és a gerinc között helyezkedik el,
• Th10-nél keresztezi a rekeszizmot a hiatus oesophageuson keresztül,
• A pars thoracica extraperitoneális,
• A pars abdominalis intraperitoneális,
• A nyelőcső lumenét a környező struktúrák az alábbi helyen szűkítik:
• Constrictio pharyngooesophagealis (Killian):
• A C6 magasságában megy át a garat a nyelőcsőbe,
• Itt a cartilago cricoidea és a gerincoszlop között helyezkedik el,
• Endoszkópiás vizsgálat során fontos, hogy a beteg metszőfogaitól mintegy 15 cm-re találjuk,
• Constrictio partis thoracicae, constrictio bronchoaortica:
• A Th4-5 magasságában az aortaívvel és a bal főhörgővel érintkezik,
• Endoszkópiás vizsgálat során fontos, hogy a beteg metszőfogaitól mintegy 25 cm-re találjuk,
• Constrictio phrenica:
• A Th10-11 magasságában a rekeszen való átlépése okoz szűkületet,
• Endoszkópiás vizsgálat során fontos, hogy a beteg metszőfogaitól mintegy 40 cm-re találjuk.

Innerváció

• N. vagus:
• Durva szenzoros érzékelés,
• Beidegzi a nyelőcső izmait és mirigyeit: Felelős a perisztaltika és a mirigyek aktivitásának szabályozásáért,
• Harántcsíkolt izom (főleg a nyelőcső felső egyharmadában): A n. X. n. laryngeus recurrens ága (a nucleus ambiguusból erednek),
• Simaizomzat és alsó oesophagealis sphincter: Paraszimpatikus rostok (a nucl. dorsalis nn. vagiból erednek),
• Szimpatikus innerváció: A rostok a ggl. stellátumból (ggl. cervicothoracicum) (az alsó nyaki és az első mellkasi ganglionok összeolvadása) és a mellkasi ganglionokból (II-V) erednek,
• Szimpatikus funkció: Csökkenti a perisztaltikát és a mirigyek aktivitását,
• Fájdalom,
• Enterális idegrendszer: Plexus myentericus (Auerbachi) és plexus submucosus (Meissneri),
• A szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszer szabályozza.

Mikroanatómia

Átetkintés

• Négy koncentrikus réteg:
• Mukóza (legbelső):
• El nem szarusodó többrétegű laphám,
• Átmenet a gasztro-oesophagealis junkciónál hengerhámba,
• Szubmukóza: Vérereket, Meissner-féle plexust és mirigyhámot tartalmaz,
• Izomréteg:
• Belső körkörös és külső hosszanti izomrostokat tartalmaz. Az Auerbach-féle plexus a két réteg között helyezkedik el,
• Proximális egyharmad → többnyire harántcsíkolt izom,
• Disztális kétharmad → főleg simaizomzat,
• Adventícia (legkülső): Sűrű kötőszövetből és rugalmas rostokból áll.

Embriológia

Áttekintés

• Az embrionális előbélből származik,
• A laterális mezodermális gerincek fúziója a középvonalban elválasztja a nyelőcsövet a légcsőtől a terhesség 26. napján.